My Little Princess👑

1.6

A beszélgetésünk óta 30 óra eltelt. 18:09 volt, úgyhigy elkezdtem készülődni. Reggel lusta voltam kisminkelni magam, úgyhogy az elvett most egy kis időt. Amikor végeztem felvettem egy fekete nadrágot, egy kényelmes pólót, kiengedtem és megfésültem az akkor kócos és felcopfozott hajam, majd elindultam a cipőkhöz.

-Hát te meg? Hová készülsz?-szólított meg anyu, amikor meglátott az előszobában.

-Dave-vel találkozom. Meg kell beszélnünk néhány dolgot..-de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Pam! Szó sincs róla! Nem hagyom, hogy megint elmenj. Főleg nem Dave-vel.. miatta sírtál igaz? Nála voltál tegnap este..

-Anya hagyj már! 18 éves vagyok! Oda megyek ahová akarok! Dave-vel találkozom egy kávézóban. A gyerekem apjával! Nem tilthatjuk meg!-rivalkodtam rá anyamra, mert úgy láttam, hogy nem érti a helyzetem.

Ennek ellenére ő nem szólt semmit, csak a szobám irányába mutatott.

-Anya!

-Pam elég volt! Nem mehetsz ma este sehova!

Elegem lett a veszekedésből. Úgy döntöttem megoldom majd valahogy a találkozást, úgyhogy inkább bementem a szobámba.

Becsuktam magam mögött az ajtót, a kezembe vettem a telefonom, és felhívtam Davet.

-Szia!

-Szia Dave. Tudnánk esetleg nálunk találkozni?

-Persze. De miért?

-Anyám meglátott amikor ki akartam menni, és úgy döntött, hogy nem találkozhatok veled..

-Tiszta Rómeó és Júlia...

-Na na na! Azért még nem teljesen.

-Akkor az ablakodon bemászok. Az úgy jó?

-Aha. Csak majd halkan kopogj.

-Tiszta Rómeó és Júlia...

-Hmm. Oké akkor találkozunk itt. Szia!

-Szia.

Amikor letette a telefont, ellenőrizték, hogy anyám nincs e az ajtóm előtt. De mázlim volt. Gyorsan becsuktam az ajtót, és leültem az ágyamra.
Folyton az órát néztem. Már 19:12 volt, de Dave még sehol. Hol lehet?

Ekkor kopogást hallottam az ablakon. Odamentem, elhúztam a függönyt, Davere mosolyogtam, és bukóra  nyitottam az ablakot.

-Jaj ne! Nem tudom tovább nyitni!-nevetgéltem, persze ezekkel csak vicceltem.

Aztán kinyitottam az ablakot, és megfogtam a párkányomon heverő kezét.

Ekkor teljesen lesokkolódtam. Dave keze csupa vér volt, és remegett, a szemei pedig láthatóan alig maradtak nyitva. Szörnyű állapotban volt.

-Úristen Dave!-nem tudtam mást tenni, kirohantam a házból, és az udvarra siettem. Hallottam ahogyan az anyám a nevemet kiabálja.

Az ablakomhoz rohantam a kertben, a már fekvő Davehez. A szemei csukva voltak, de szerencsére lélegzett. A helyzet súlyosabb volt mint gondoltam: az egész pólója csupa vér volt, a kezén és a lábán kisebb-nagyobb sebek, a fején pedig egy nagyobb ütésnyom.

Anyám ekkor lépett ki az ajtón, hogy lássa hová megyek. Amint meglátta Davet, egyből felsikoltott.

-Pam! Mi történt? Hívom a mentőket!-kiáltotta, majd beszaladt a házba.

Végig Dave mellett maradtam, és fogtam a kezeit, de közben megállás nélkül zokogtam.

Eltelt majdnem fél óra, de a mentők még sehol sem voltak. Teljesen kétségbeesetten, és még jobban kezdtem pánikolni.

-Hol vannak már, a rohadt életbe?!-ordítottam, mire anyám odajött mellém, kezében egy nedves törülközővel.

-Próbáld meg letörölni a véres foltokat.-mondta.

De nem tudtam. A kezeim remegtek, és teljes sokkban voltam.

Ekkor megérkezett a mentő. Davet felrakták a hordágyra, majd bevitték a mentőautóba. Egyedül engem engedték be mellé, és anyám végre beleegyezett. Becsukták az ajtókat, és elindultunk.
Még mindig sokkos állapotban voltam. Nem tudtam azon sem gondolkodni, hogy mi történt, csak arra gondoltam, arra a pillanatra amikor megláttam Davet csupa vérben.

Észre se vettem amikor megérkeztünk  a kórházba. Kiemelték a hordágyat a mentőautó hátulján, és a kapu felé siettek. Egy ott dolgozó férfi ébresztett fel a sokkból, és elvezetett az orvosok irányába.
Megálltunk egy szoba előtt, ahová Davet vitték, majd leültem egy padra.

Órákig vártam, amíg kijött az orvos. Egyből felugrottam, és odarohantam.

-Doktor úr.. hogy van?-faggatóztam.

-Még nem tudok semmi biztosat, de...

-De?

-Nagyon úgy tűnik, hogy a páciens agya komoly sérüléseket szenvedett...

Ekkor nyelt egyet, majd rövid szünet után folytatta.

-Fenn' áll az emlékezet elvesztésének kockázata. Ez egyáltalán nem biztos, de megtörténhet. Mi megteszünk mindent, de nem lehet tudni, hogy mi lesz.-mondta az orvos, majd a kezében egy mappával, elsétált a folyosón.

Sziasztok!❤️

Úgy tűnik nehezen tudom tartani a tempót az 1000+os szavakkal, úgyhogy maradok a 600-700-as mennyiségnél, így gyorsabban készülnek el a részek.🙂
Egyre többen vagyunk, ami nagyon klassz. Köszi😍

Hamarosan hozom a 7. részt, amiben kiderül Dave állapota.

R<3