My Little Princess👑

1.5

Másnap reggel Dave szobájában ébredtem. A ruháim a földön hevertek, Dave még aludt, ölelő karjai pedig a hátamon területek el.

Óvatosan kimásztam a takaró alól, és a ruháim felé indultam, felkaptam őket, és átrohantam a fürdőszomába.

Felvettem a fehérneműim, a nadrágom, majd miközben a pólómba próbáltam belebújni, folyton a tükörbe bámultam. Önkéntelenül egyfolytában mosolyogtam, majd amikor sikerült belebújnom a pólómba, lemerevedtem, és a saját szemembe néztem a tükörben.

Félelmetes volt. Belegondoltam, hogy mennyire felelőtlen voltam.. hogy feküdhettem le ezzel a nőcsábásszal méghozzá terhesen?
Amikor magamhoz tértem, kiléptem a fürdőből és visszamentem Dave szobájába. Beléptem, de Dave már nem volt ott. Körülnéztem, de sehol senki. Aztán hirtelen egy érintést éreztem a vállamon, és a következő pillanatban már a nyakamon is éreztem a csókját.

Megfordultam, és megcsókoltam.

-Jó reggelt Kicsim!-szólt halkan Dave, majd újra a számra tapasztotta az ajkait.

-Szia!-csak ennyi jött ki a torkomon.

Ekkor Dave legugolt, és a hasamhoz kezdett beszélni.

-Neked is jó reggelt kis hercegnőm!-suttogta, majd megpuszilta a pocakom, felkapott és letett az ágyra.

-Nem hívhatjuk folyton kis hercegnőnek. Kellene neki egy név.-szólalt meg Dave.

-Miért? Ez a lehető legszebb név!-mondtam kuncogva.-De igazad van.. mi lehetne a megfelelő?

-Mi lenne, ha egy olyan nevet találnánk, aminek a jelentése hercegnő? Ha már ennyire a mi kis hercegnőnkként becézzük?-nevetett fel Dave.

Ekkor eszembe jutott. Anyukám húgának tavaly született egy keresztlánya. Az ő nevének a jelentése hercegnő... Sharon.

-Sharon!-kiáltottam fel.

-Ezt gyorsan kitaláltad!-nevetett fel Dave.-De, nekem tetszik! Sharon. Olyan... Hangzatos. És becézhető! Sher, Sheri... Sherlock!-nevetgélt Dave.

-Na, na, na, na! Azért Sherlock Holmes nem lesz a beceneve!

Ezt próbáltam komolyan mondani, de nem igazán sikerült, mert annyi vicces dologba gondoltam bele ezzel kapcsolatban, hogy hatalmas röhögésben törtem ki.

-Maradjunk a Sheron és a Shernél.-nevetgéltem.

-Oké.-mosolygott Dave, majd átölelt és megcsókolt.

Ekkor egy ajtónyitást hallottunk. Nagyon megijedtem, de láthatóan Dave egy csöppet sem.

-A szüleim... Még.. nem tudják, hogy újra összejöttünk.

Azért mostmár Daven is láttam az ijedtséget.

-Megjöttünk szívem!-hallatszott távolról egy női hang.

Dave ekkor teljesen lefagyott, és összeszorította a szemeit. Nem értettem... Mi baja?

Aztán megértettem. Belépett a szobába egy fiatal, velünk egykorú lány, talán egy-két évvel idősebb. A ruhája a legmárkásabb és legdivatosabb szettet mutatta. De ez még nem is volt akkora probléma.

A kezében egy alig pár hónapos csecsemőt tartott. És mintha itt sem lennék, az akkor már nyitott szemű Davenek nyújtotta.

-Gyere picim! Látod? Itt van apu. Igen!

Dave nem vette el tőle. Csak bámult maga elé, és nem szólt semmit.

-Dave, neked mi bajod?-faggatta a nő Davet, elég morcosan.