My Little Princess👑

1.3

Másnap nagyon magam alatt voltam.
Rájöttem, hogy az elmúlt pár napban csak magamra gondoltam. A saját bajaimra, a saját problémáimra.
Szinte el is felejtettem, hogy más is van velem. Mint például a pici...

Elkezdtem gondolkodni: milyen lesz neki apa nélkül? Mit fogok tudni csinálni, ha majd azt mondja:"Anya! Hol van az apukám?" Mi lesz? Mondjam azt neki, hogy: "Hát, édes picikém, az úgy volt, hogy az apád felcsinált, aztán a suliban lesmárolt, majd kiderült, hogy mind eközben van barátnője, úgyhogy nem volt képes felvállalni??"
Nem csinálhatom ezt magammal.. hozzá kell szoknom az érzéshez, hogy a gyerekemet egyedül fogom felnevelni.
Nézzük a jó oldalát: ha majd kamasz lesz, és sminkelni akar, nem fog tudni beleszólni az apja, hogy minek sminkel 13-14 évesen... Én teljesen át tudom érezni... Pont ilyen voltam. Úgyhogy felőlem majd sminkelhet..

Na jó! Nem gondolhatok ilyenre... Találnom kell valami jó megoldást.

Végül sikerült rávennem magam, hogy kimásszak az ágyból. Hulla fáradt voltam, de éreztem, hogy ha most nem szállok ki, akkor majd csak a hullaszállító visz ki hatvan év múlva.
Bementem a fürdőbe, becsuktam az ajtót, majd a tükörbe néztem. Végigsimítottam a hasamon, és éreztem, ahogyan a pici rúgdos. Úgy döntöttem, elkezdek a nevén gondolkodni. "De mi lehetne a megfelelő? "

Hirtelen eszembe jutott amit anya régen mesélt: még ovis voltam, amikor a kedvenc mesém a Rachel, a tündérhercegnő volt. Akkor mondtam anyunak: "Rachel olyan szép! Ha majd gyerekem lesz, úgy fogom elnevezni, ahogyan ezt a tündért is hívják! Rachel!"

Na ja, biztos nem fogják Rachelnek hívni! Tuti fix!

Még egy pár percig ott álltam a tükör előtt, és néztem a pocakom. Ekkor rámtört egy fura érzés. Kirohantam a fürdőből, a szobámba siettem, pár perc alatt felöltöztem, rendbetettem magam, és kifutottam a házból, egyenesen a suli irányába.

Már majdnem ott voltam. Pont jókor, mert éppen húsz perces szünet van, ami azt jelenti, hogy Dave valószínűleg kijön a suli elé.
Amikor oda értem, a kapunak dőltem, és megvártam amíg csöngetnek. Nem kellett sokat időznöm, mivel egy perc múlva már hallottam is, ahogyan az ajtók nyílnak, és kiballag a sok cigiző gimis.

Oldalra néztem, hátha meglátom Davet, amikor egy érintést éreztem a vállamon.

-Szia Cica! Lenne kedved egy kicsit játszani?-szólalt meg egy magas, izmos, kb velem egykorú srác.

Nem törődtem vele. Újra a kapu irányába néztem Davet keresve, amikor már az arcomon éreztem a kezét.

-Na, cica! Gyere! Hosszú szünet van! Úgyis bírom a babás csajokat, legalább tudom, hogy tudnak egy s mást.-próbálkozott újra, de nem törődtem vele. Kaptam elég beszólást az utóbbi pár hónapban.

Nem igazán törődtem azzal, hogy random beszólogatott, de ami ezután történt, az már kiverte a biztosítékot:
A felém közelebb eső kezével hirtelen megfogta az arcom, a másik kezével pedig a kerítésnek támaszkodott, megcsókolt, majd ezután elkezdte a kezét a hasam irányába csúsztatni.
Próbáltam ellökni magamtól, de hiába. Túl erősen szorított.

Ekkor a fél szememmel megpillantottam Davet. Ő is visszanézett... de nem volt egyedül. Rachel éppen a kezét fogta, a fejét, pedig a vállára tette. És Dave nem mozdult. Azt hittem ott helyben elsírom magam... a fiú akitől terhes vagyok látja, hogy baj van, és még oda se jön segíteni?! Mi a franc?

Ekkor dühömben minden erőmet összeszedtem és a jobb lábammal a srác két lába közé rúgtam, majd amint engedett a szorításból, elrohantam.
Láttam, ahogyan követni kezd. Teljesen bepánikoltam. Rohanni kezdtem az átjáró felé. Minden lement az agyamban... A lányom apja magasból szarik rám, a suli egyik diákja majdnem megerőszakolt...

Teljes volt bennem a káosz. Aztán végre az átjáróhoz értem. Tiszta erőből nyomtam azt a bizonyos "átkelést jelző" gombot, majd amikor a lámpa zöldre váltott, rohanni kezdtem a túloldalra. Még láttam, ahogyan a srác az átjáró másik végénél kocog, huncut mosollyal az arcán.

És nem vettem észre a felém közeledő autót, ami túl gyorsan hajtott ahhoz, hogy le tudjon fékezni....

Minden elhomályosodott... Semmit sem láttam... Egy pillanatig hatalmas fájdalmat éreztem, de aztán ahogyan minden kép és gondolat, ez is megszűnt... Teljes volt a sötétség.

Egy kórházban ébredten fáradtan, és szinte mindenem fájt. Anyám egy fotelben ült, és aludt. Megpróbáltam felülni, de amint felemeltem a nyakam és megláttam a hasam felsikítottam. Semmi olyan látvány nem volt amitől ezt megtettem. Szimplán csak eszembe jutott, hogy terhes vagyok és balesetem volt. Mi van, ha történt valami a kis hercegnőmmel?

Anya a sikításra felébredt, és odafutott az ágyamhoz.

-Hé hé hé! Nyugi kicsim. Itt vagyok, semmi baj! Itt vagyok!

-Anya, a kicsi... Mi van ha....

Zokogni kezdtem. Szerintem a nővér is hallotta a sikítást, mert egy perc múlva a szobában termett.

-Pamela Leeden?

-Igen. -a rémülettől csak ennyit bírtam kinyögni.

-Úgy látom komolyabb sérülés nem történt. A karod megzúzódott, a fejeden egy-két horzsolás, de fizikálisan semmi baj nem történt. Ennek ellenére van egy jó, és egy rossz hírem...

Halálra rémülten. Mi lehet a rossz? Meghalt a pici? Akkor a jó meg, hogy nem kell átélnem ilyen fiatalon egy szülést, vagy mi a franc???!

-Pam, a baba sajnos elment...részvétem.

Nem bírtam fékezni a könnyeim. Na igen, valószínűleg az a jó hír amit gondoltam. Meg se akartam hallani. Úgy éreztem minden elveszett, és már semminek sincs értelme az életben. Az én kis hercegnőm meghalt... Miattam!

-Pam, viszont van egy jó hírem! A te korodból ítélve az esély arra, hogy iker-terhességed legyen megközelíti a tíz százalékot. Ennek ellenére neked összejött, így csak az egyik babát veszítettük el. Ellenőriztem, és a másik baba teljesen egészséges. Hatalmas szerencséd van!

Nem akartam elhinni. Ikreim lettek volna? Te jó ég! De... Hogy nem vették észre eddig az orvosok?

Pár nap múlva kiengedtek a kórházból. Kicsit fáradtan, de nagyon boldogan tértem haza. Persze bennem volt az is, hogy elveszítettem egy babát, de ikrekkel amúgy sem bírtam volna, és vígasztalt az, hogy tudtam: így is itt van nekem az én kis túlélőm... Az én kis hercegnőm!

Sziasztok!💞

Ez a rész most egy picit rövidebb lett, de most voltak ötleteim, úgyhogy muszáj volt kiírjam magamból❤️
Azért remélem, hogy élvezhető volt😃
Próbáltam fordulatosra csinálni, szerintem nem lett olyan rossz🙂🙂

Szeretnék megköszönni nektek mindent, mivel a child kategóriában 1. lett ez a story! Alig hiszem el😭😍

R<3