Tapintás || Taehyung ff.

1.

Kora reggel ébredtem meg, az ablakon át beszűrődött  a fény és már csukott szemmel érzékeltem, hogy reggel van. A fejem zsongott hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Szememet kinyitva, mellettem Lina és Nelli feküdt akik mély álomban szuszogtak. Linán takaró sem pihent, ugyanis Nelli kiközösítette magának. Próbáltam kikelni az ágyból úgy, hogy ne ébredjenek fel, biztos elfáradtak a buliban. Nos igen tegnap egy kiadós bulit nyomtunk egy koreai bárban. Nem sokra emlékszem, csak kicsit iszogattunk itthon is aztán szakadás. Nem szoktunk eljárni mivel, rengeteget dolgozunk és sosincs időnk de most végre kikapcsoltunk. Koreában töltjük minden napjainkat, közösen bérlünk egy kisebb lakást. Halkabb léptekkel szedegettem a lábaim a konyha felé, hogy valami fájdalomcsillapított és egy életmentő kávét megigyak. Lefelé vonszoltam magam a lépcsőn, mikor megpillantottam három fiatalembert a lakásunkban.

- Na jó ez nem létezik, hogy ennyire káók voltunk. - nevettem fel magamban. Az egyik a gyönyörű fehér kanapénkon pihentette tarkóját, a másik csorgatta nyálát a diszpárnánkra és a harmadik akin igen csak megakadt a szemem, éppen öltözködött. Gyönyörű férfias arca volt, vonásai kirajzolódtak, kék haja kicsit kócosan hevert, bőrkabátot viselt egy fehér nadrággal.  Nem lehet, hogy ennyire kiesett, hogy felhoztunk három srácot. Ennyire kirúgtunk volna a hámból? - gondolkodtam magamban. Mikor rájöttem, hogy kb 10 perce ott állok és ezen tűnődöm. Majd észrevette a srác, hogy már egy ideje szemlélem és kommunikációra hajtotta a fejét:

- Szia. - szólt szelíden a kék hajú srác.

- Szia, bocsi nagyon kiesett minden. - fogtam a fejemet, felé fordulva.

- Igen tudjuk - erre mindhárman kórusban feleltek.

- Mi.. Mi történt? - néztem rájuk gúvadt szemekkel, hátha történt valami extra amit nem tudtam még.

- Haza hoztunk benneteket, tartottunk attól hogy nem érnétek egyedül az éjszakában haza. - szólt a kék hajú, akin észrevettem, hogy méreget. Hallottam, hogy az ágyból kikelt az én két jó barátnőm is és álmos, kócos fejjel jöttek ki hozzánk, majd szájuk elé kapva a kezüket néztek rám, hogy mi folyik itt. Elmondtam, hogy a srácok hoztak haza minket. Mire összenéztünk és elfolytott nevetéssel próbáltuk magunkat a lehető legjobban kihozni ebből a szituból.

- Köszi skacok, hogy velünk maradtatok és nem engedtétek, hogy hülyeséget csináljunk. - szólt Nelli, aki a haját igazgatta. Kicsit zavarban lehetett ugyanis full vörös fejjel, figyelte a kanapén fekvő pácienst.

- Nem para. - mondta az egyik, aki még mindig csorgatta a nyálát a párnára.

-  Adél vagyok, ő mellettem pedig Nelli és Lina. - szóltam megszeppenve, hogy valószínű nem tudják a nevünket, itt az ideje bemutatkozni.

- Taehyung. - kezét nyújtotta felénk a kék hajú srác.

- Üdv, Jimin. - kiáltotta az a srác, aki nyáltócsát csinált a párnánkból, de még mindig be volt hunyva a szeme.

- Jungkook. - intett felénk ásítva a harmadik.
Mentem a konyhába és azonnal csináltam kávét mindenkinek aki a házban tartózkodott. Szűk kis lakás hiszen csak hárman laktunk benne, de hat ember mondjuk, hogy elfért. Kotyogott a kávé néztem ahogy folyik bele a bögrémbe megütött az a kellemes illat, majd összedobtam egy kis kaját, amíg mindenki le nem ült az étkezőhöz. Majd odajött mellém Taehyung, aki kivett a kezemből egy tojást és feltörte. Nem tűnt fáradtnak vele ellentétben a haverjait.

- Hagyjad csak. - szóltam hozzá, hogy majd én megcsinálom.

- Ha már itt vagyok, hasznossá teszem magam és kitudja lehet finomabb rántottát csinálok - mosolygott rám. 
- Tessék? - toporzékoltam a hallotakon, de ő tudomást sem véve élvezte a hisztimet.
A többiek összeszedték magukat amíg mi Taehyunggal összedobtuk a reggelit. Csendben egymás mellett, csináltunk a dolgunkat.

- Végre kajaaaa. - száguldott oda Jungkook, aki Nelli mellé ült. Mindenki rohant az asztalhoz, mintha éhezők vidalán lennénk és éppen a fegyvereket kell elkapkodnunk.  Eszegettem a reggelimet de a szemeim, mindig Taehyung jelenlétét vizslázta. Mintha éreznék iránta valamit. Pedig csak ma találkoztam vele először, vagyis tegnap este csak nem emlékszem. Mindenki beszélgetett, nevetgélt amíg én a gondolataimmal voltam elfoglalva kínos csend lett és minden szempár felém fordult. Két európai és három koreai. Megdörzsöltem a szemem majd felnevettek.

-Mi történt? - kérdeztem teli szájjal.

- Köztünk vagy Adél? - kérdezte Lina nevetgélve. Egyedül Taehyung figyelte a mozdulataim. Amikor én mozdultam ő is.

- Köszönjük a reggelit, de mennünk kéne. - lökött kezével a két srác felé, Jungkook.

- Elfogok késni. - szólalt meg Jimin, kétségbe esve miközben Lina arcát simogatta meg. A tányérokat szedegettük össze Nellivel, amíg Lina Jimin fülébe súgott valamit, mi megcsak összenevettünk az asztal fölött, hogy már megint miben sántikálhat ez a lány. Kikisértük a fiúkat, az ajtón Taehyung ment ki utoljára, amire én csuktam volna be, visszafordult és kezével megtarotta.

- Még találkozunk. - szólt a kis résen bekukucskálva. - amikor én megint éreztem a pillangókat a hasamban. A lányokat hallottam mögöttem, ahogy hallgattóztak az ajtóhoz nyomva a fülüket.

- Mint az ovisok, komolyan. - nevettem el magam. Majd elkezdtem rendbe szedni a lakást.

- Csak nem bejön a kékség? - fordult felém Lina, majd a derekára tette a kezét.

-  Nem is tudom ki flörtölt Jiminnel? - vágtam vissza mire Nelli pacsira tartotta a kezét. Nevetgéltünk ezeken a rossz vicceken. Csak nem gondoltuk azt, hogy ennek a három fiúnak mennyi jelentősége lesz az életünkben. Nos, nem is kevés.

                           ×××

Halihó egy új storyval jöttem most nektek remélem tetszeni fog, elég kezdő vagyok úgyhogy nézzétek el nekem. Puszi❤️