Tapintás || Taehyung ff.

6.

Csupasz testemet kirázta a hideg, amikor meghallottam Liam rideg hangját. Szemeimet egy szemkötő takarta, amit már átitatták folyó könnycseppeim. A csuklomon és a bokámon egyaránt éreztem a fájdalmas bilincseket, amikkel voltam kikötözve az ágyhoz.

- Liam, remélem tudod, hogy ez nagyon rossz döntés volt tőled. Azt hittem okosabb vagy. - szólt az ideges Tae a telefonba.

- A királyfi egyszer már megmentette a lányt, viszont most nem teheti meg. Ehj micsoda tragikus befejezés. - sötétien kacagott a telefonba válaszként.

- Mit akarsz?

- Játékot. - vette komolyra hangját. - Adél nálam van, pucéran kikötözve egy ágyhoz nem másra várva mint.. - harapta el mocskos mondatát.

- Ha a lánynak egy hajszála is meg görbül akkor a játszmának közel sem lesz vége. - kibabálta Tae.

- Mintha te nem lennél maffia tag? Azt hiszed a lány elöl eltudod titkolni? - kérdezte gúnyosan.

Ekkor minden végtagom zsibbadni kezdett, a fejem zsongott a hallotaktól, a könnyeim eleredtek, a testem pedig remegésbe esett. Taehyungnak a maffiával van kapcsolata? Hogy lehettem ennyire vak? Átvertnek éreztem magam.

- Adél az enyém és nem engedem, hogy te és a mocskos bandád hozzá merjen érni.

- Csak várj. - majd kinyomva a telefont egyszerre három hang összenevetett. Akik közül az egyik hangja borzasztóan ismerős volt. Az agyam sokkos állapotban volt, mikor felismertem, hogy az a hang nem más, mint Nelli. Síri csend lett egy darabig, mire Liam hangját újra érzékeltem.

- Hol van a másik? - kérdezte Nellitől.

- Chrisre bíztam a ribancot, a sok hiszti és romantikus hülyeségtől már fájt a fejem. - válaszolta.
Nelli egész végig benne volt? És hogy beszél Lináról? Azt hittem barátok vagyunk és bízhatunk egymásban. Ekkor erősen rángatozni kezdtem és dühösen próbáltam hangot kiadni.

- Mi a baj cicám? Ne légy olyan türelmetlen - súgta a fülembe Liam. Az ajtót hirtelen becsapták és ott hagytak. Körülbelül negyed óra elteltével, felkaptam a fejem az ajtó irányába. Görcsbe rándult a gyomrom, hogy visszajött.

- Adél, istenem. - sírva jött oda Lina. A tudatom közben megnyugodott, hogy nem maradok itt és Lina rám talált, a bilincseket próbálta kinyitni egy kósza hajtűvel, majd a szemkötőtől is megszabadított. Egy piros szoba terült elém, tele - tele kínzó eszközökkel. Lina szőke haja megvolt tépve, kezén látszottak a szorítások nyomai, sminkje pedig elvolt maszatolva a sírástól.

- Nyomás! - futottam ledobott ruháimért, majd megfogtam a barátnőm kezét és az ajtóban körülnézve halk léptekkel osontunk le a lépcsőn. Egy hotelben voltunk, de nem abban ahol eredetileg megszálltunk. Szaladtunk ki az épületből. Kint már a sötétség borította az eget, a hideg szellő csipkedte bőrünket.

- Mihez kezdünk? - kérdezte Lina kétségbe esve.

- Megoldjuk. - válaszoltam rettegve.
A hotel kertjében bujkáltunk nem tudtuk hol és merre vagyunk. Egy kis házikót találtunk, ami nyitva állt majd rengeteg növény ápolót és eszközt találtunk itt.

- Tiéd a kasza, enyém a balta. - válaszoltam, majd remegő kézzel vettem el az eszközt. Közben egy szempillantás alatt a kis ház ajtaja bezárult, a villany pedig elalaludt.

- Mi volt ez? - kiáltottunk fel halkan egymás kezét szorítva.
Az ablakon kitekintve egy alakot láttunk, de nem ismertem meg. Viszont a hangja a szobából ismerős volt. A férfi telefonált a kis ház előtt.

- Idióta, hol a lány? - ordított erőszakosan a készülék túl oldalán Liam.

- A kertben kerestem, de nyoma veszett főnök. - tárta szét a karját az ismeretlen.

- A házban megnézted? - kiabálta.

- Nem.

- Úgy mentél oda, hogy nem nézted meg ott te fogyatékos? - Liam hangja rémisztővé vált.

A hallottak végett, futkosni kezdtük a szűk házban búvóhely keresni. Az ajtót kinyitotta a férfi alaposan körbenézett, Linával együtt egy íróasztal alatt rejtőztünk. Körbe sétálgatott, benézett minden kis helyre. Láttam, hogy pisztoly is pihent zsebében.

- Lám, lám nem csak egy ribanc rejtőzik itt, hanem egyszerre kettő. Mit kapok én ezért ha megtudja a főnök? Talán kitüntetést?

Erre a végszóra cibált ki mindkettőnket és a kert felé tartott. Ekkor néztük egymásra Linával.

- MOST - Lina közepén rúgta meg én pedig orrba vertem. A férfi szempillantás alatt kidőlt és eszméletét vesztette.  Csakhogy ítt nem ért véget a játék, Liam a hátunk mögött állt és tapsolt hirtelen megindult felém, majd nyakamhoz tartotta pisztolyát. Linát lefogták és Nelli megpofozta, most már nem csak arcán gördültek le a véres könnycseppeim, hanem ajkaiból is folyni kezdett a vér.

- Szép munka Adél, szóval nem csak a tánchoz értesz. - dobott le az ágyra, mint holmi tárgyat.

- Mit akarsz tőlem? - zokogtam, fulladoztam a sírástól.

- Amit sosem kaptam meg, mert te nem akartál tőlem többet. Mindig volt kifogás, hogy miért nem folytattad velem. Téged akarlak. - fegyverzett le.

- Liam, kérlek ne csináld ezt. - könyörögtem neki.

- De a kékség jó? Odadnád magad holmi vágott szemünek? Szerelmes vagyok beléd, mi együtt vagyunk tökéletesek. Nem érted már meg? - törölgette szemeit.

Testével rámászott az enyémre, nadrágját idegesen próbálta kigombolni. Bőrömet fogával tépdeste. Fájdalmat okozott és közben mocskos gondolatokat súgott a fülembe. Nyakamat egyik kezével szorította. Ruháimat leszabta rólam, a nyelvét a torkom legalján éreztem, közben levegő hiánytól, fulladva a köptem ki nyálát. Ellenkezni nem tudtam, éreztem, hogy elsötétül körülöttem a világ, nem az enyém a kontroll magam fölött. Csak annyit motyogtam folyamatosan:

- Taehyung hol vagy már?

Mintha meghallotta volna szavaim ránkrúgták az ajtót, Taehyung alakja rajzolódott ki előttem. A rendőrség kísérte, majd 3 férfi levette rólam Liamot és bilincsbe vezették ki és az összes emberét egyesével kutatták át beleértve Nellit is. Lina egy pokrócban állt, megrémülve az ajtóban Jimin vállán zokogva, mire Tae odasietettt hozzám egy pokrócot szorongatott kezében amivel betakarta megalázott testemet. Láttam, hogy könnycseppei neki sem tudtak uralkodni.
- Itt vagyok, nem kell már félned. - simította végig remegő kezét hideg arcomon.