Tapintás || Taehyung ff.

5.

Taehyung szemszögéből

Elengedtem gyengéd kis kezeit, majd Jimin hátát megütöttem, hiszen a hős szerelmes nem bír ki 3 napot a szerelme nélkül. Irigyeltem mindig is Jimint, neki mindig könnyen jöttek a lányok sosem volt olyan, hogy valami nehézbe ütközött. Kifejezetten ért a lányok nyelvén. Na igen nálam ez kissé kimaradt. Volt egy barátnőm, akivel elég hosszútávú kapcsolatunk volt, de hűtlen volt hozzám. Így eléggé megborult a lányokkal való viszonyom, de mégis itt volt ő. Szemeiben láttam a csillogó kis fényt, arca gesztusaiban a megnyugvást, bőrén pedig a tapintást. Tudtam, hogy nekem Adél az igazi és ha valaki csak hozzá ér nem köszöni meg, hogy világra jött. Főleg nem Liam Hill.

Adél szemszögéből

Egy hosszú szőke hajú, elképesztően csinos stewardess segített a helyünk megtalálásában. Lina mellettem foglalt helyet, Nelli pedig a hátunk mögött egy egész helyes középkorú férfi mellett. Mikor hátra fordultam már láttam, hogy flörtölgetnek egymással, Nelli megteheti hiszen még sosem volt pasija, viszont ő neki nem is való kapcsolat. Imád bulizni, pasizni és élni a nagybetűs életét. Lina arról mesélt, hogy mennyi tervük van Jiminnel és nagyon nehéz volt ott hagynia. Fura érzés, de én is azt érzem, mintha ott hagytam volna a másik felem. Kissé féltem, hogy Liam keze mindenhová elér de Tae küldött mellénk egy testőrt kicsit azért megnyugtat. Sosem csodáltam ennyire fiút, mint most őt.

A gépünk délelőtt 11-kor landolt, egy kis luxus hajóféle várt ránk, ami elvitt minket a szigetre és a szállásra. Olyan álomba illő volt, ahogyan a hullámok felcsaptak a hajó alján, a szél lopogtatta kiengetett hosszú barna hajam, a fedélzeten pedig koktélokkal kényeztették az utasokat. Nagy izgatottsággal véltük felfedezni, ugyanis ilyenben még nem volt részünk, hogy közösen mentünk nyaralni. A szálláshoz érve Ye jun elkérte az ajtót nyitó kártyákat és bőrönddel a kezében követtük a hatalmas embert.

- Én egy hegyhez hasonlítanám.. - kuncogott mellettem Lina.

- Minnél magasabb, annál jobb az ágyban. - folytatta Nelli. Mire mindhárman össze nevettünk.

- Alacsony is lehet jó az ágyban. - vetettem fel az újabb tényt és Linát vizsláztam, mivel Jimin sem egy felhőkarcoló.

- Nem nyilatkozom. - dobta hátra platina szőke haját.

- Vagy csak nem mer. - kaccsintott Nelli, de Lina úgy csinált, mintha nem hallotta volna. A szobánk eszméletlen klassz volt, három kisebb ágy hevert egymás mellett mindegyik közt egy kis éjjeli szekrénnyel, fehér és a barna dominált a falakon és az erkélyre kimenve láttuk magunk előtt a gyönyörű türkizkék tengert. Az egyik ágyon egy levél pihent, amin a nevem szerepelt. Leültem az ágyra és kibontottam.

"Remélem ezzel a szobával levettelek a lábadról. Érezd jól magad, kapcsolódj ki a többi az én dolgom. Vigyázz magadra Adél. - Tae".

Elolvasva a levelet a telefonomhoz nyúltam és tárcsáztam Tae számát. Pár másodperc után fel is vette.

- Szia. - köszöntem neki, mint aki nem tudna megszólalni.

- Szia, odaértetek? - kérdezte.

- Igen, minden a legtökéletesebb. - válaszoltam.

- Olvastad a levelem? - láttam magam előtt téglalap mosolyát.

- Igen és nem tudom neked elmondani mennyire hálás vagyok. - kicsit, mintha könnyeim is elindultan volna arcomon.

- Nem is várom el, csak mindig mosolyogni szeretnélek látni. Akkor vagy a leggyönyőrűbb. - mondta.

- Hiányoznak a pólóid. - fintorogtam.

- Tied lehet az összes. - nevette el magát. Majd Lina tapintását éreztem a vállamon.

- Tae az? - kérdezte. Mire én a telefont lefogva válaszoltam, hogy igen.

- Jiminishie jól van? - üvöltötte a telefonba.

- Itt van nálam, ne aggódj. Kicsit hasznát veszem éppen kocsit mos. - válaszolta a barátnőmnek.
A telefonba hallani lehetett Jimint, aki azt kiabálta hogy "Lina szeretlek" és ezzel a két párt lehetett csak hallani folyamatosan. Majd gyorsan leraktuk a telefont.

- Egy koktél? - vetettem fel a kérdést a lányoknak.

- Hajrá. - kiáltották. Kikértük a különféle ízű koktéljainkat. Kinéztem magamnak egy nyugágyat és meg is céloztam. Mindhárman hasunkat sütettük a forró napon és itallal a kezünkben élveztük ezt a luxust. Elkezdtünk beszélgetni, a régmúltról, a jelenről.

Az este folyamán úgy gondoltunk kicsit elengedjük magunkat és bulizni fogunk. Kissé diszkós, iszogatós helynek ígérkezett. Felvettük a legcsinibb ruháinkat és elindultunk. Ye jun is velünk tartott egy zakott húzott magára. Nem sokat beszéltem a férfival, hiszen látszott rajta, hogy ő csak munka miatt van jelen.
Az egyik kedvenc számom jött, így a táncparkettre vetettem magam a lányokkal és táncolás közepette éreztem, hogy valaki kezeit végig csúsztatja a derekamon majd megpörget. A sráccal végig táncoltunk 3 számot, így kellett már a pihenő.

- Meghívhatom a hölgyet egy italra? - kérdezte az ismeretlen táncoslábú férfi.

- Örömmel. - hajoltam meg. Magas, kissé vékony szőke, zöld szemű férfi volt, de nem koreai. Paulnak hívták.

- Nem találkoztam még olyan lánnyal, aki ennyire szenvedélyesen táncol. - bókolgatott.

- Két évig jártam tánciskolába. - vontam vállat.

A lányokat táncolni láttam, Ye jun pedig egy asztalnál ült és figyelt.

- És mondd honnan jöttél? - váltott témát.

- Magyarországon születtem, de Szöulba költöztem. Te?

- Szöul. Pár napot jöttem ide kicsit elvonatkoztatni a hétköznapokból. - emelte fel a poharát és egy újabb koktél kért. Az este nagyon sokat beszéltünk Paullal, kedves úriembernek láttam. Viszont túlzottan öntögette az alkoholt a poharamba. Mire feleszméltem, hogy van bennem elég jól ital, szemeimmel keresni kezdtem a lányokat, de sehol nem találtam őket és Ye junt sem. Paul velem szembe ült és mosolygott. Majd felállt a székről és mellém sietett.

- Gyere velem, mutatok valamit. - húzta kezem.

- Bocsi, de inkább a szobámba mennék. - válaszoltam elcsuklott hangon.

- Az még várhat. - súgta fülembe.

- Nem, nem jövök. - ellenkeztem. De minél jobban húzta a kezem. Befogta a szám, és felvitt egy szobába. A szememet bekötötte, a ruháimat pedig leszabta rólam undorítóan. Telefon kicsengést hallottam, így következtettem, hogy valakit tárcsáztak.

- Már vártam, hogy hívj. - szólalt meg Tae a kihangosított telefonba. Próbáltam valami hangot kiadni, de a szám be volt tömve.

- Köszöntelek Kim Taehyung, itt Liam Hill. - beszélt a telefonba az a hang akit egyből felismertem.

***

Sziasztok! folytatódik Kim Taehyung és Adél története, olvassátok örömmel.
Képek forrása: Pinterest