★ 𝓑𝓮𝓷𝓷𝓮 𝓥𝓸𝓵𝓽á𝓵? ★/✔️

𝓐𝔃 𝓮𝓼𝔃𝓮𝓶𝓻𝓮 𝓴𝓮𝓵𝓵 𝓱𝓪𝓵𝓵𝓰𝓪𝓽𝓷𝓸𝓶(Katie)

Katie

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
"ℍ𝕒 𝕥ú𝕝 𝕤𝕠𝕜 𝕖𝕤é𝕝𝕪𝕥 𝕒𝕕𝕤𝕫 𝕧𝕒𝕝𝕒𝕜𝕚𝕟𝕖𝕜,𝕖𝕝𝕜𝕖𝕫𝕕 𝕧𝕖𝕝𝕖𝕕 𝕛á𝕥𝕤𝕫𝕒𝕟𝕚,𝕞𝕚𝕟𝕥𝕙𝕒 𝕜𝕚𝕝𝕖𝕟𝕔 é𝕝𝕖𝕥𝕖 𝕝𝕖𝕟𝕟𝕖."
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

-Tudnotok kell,hogy Nate-tel fogadtunk néhány hónappal ezelőtt.

-Nate miről beszél?-ráemeltem a tekintetemet várva a választ amit nem tőle kaptam meg.

-Édes szívem,hát te nem tudod?-kérdezte Shawn tőlem,majd a többiek felé fordult.-Fogadtunk,hogy én húzom meg előbb Allisont vagy Nate fekteti meg Katiet előbb,a kapitányságért,de hát megtudtam a minap,hogy Nate nyerte meg a fogadást,úgyhogy ő marad a kapitány.

-Te rohadék!-Nate felállt és akkora erővel adott Shawnnak egy jobbost,hogy a földre került.Még hallottam,hogy Olga azt mondja hagyjuk el az éttermet,de a fülem elkezdett sípolni és rendkívül szédülni kezdtem.Emily belémkarolt,majd az ajtó fele kezdett húzni.Amint kiértünk,kirántottam a kezemet Em fogásából és Nathan elé rohantam.

-Igaz ez?-elkezdtem kémlelni az arcát,hátha leovashatok róla valamit,de az üres tekinteten kívül mást nem láttam.

-Kicsim..-kezdett volna bele,de félbeszakítottam.

-Kérdeztem valamit!-ráüvöltöttem,már amennyire tudtam a torkomban lévő gombóctól.

-Igen igaz,de had magyarázzam me..-akkora pofont adtam neki amekkorát még életembe nem adtam senkinek.A tenyerem sajogni kezdett,a fülem tovább sípolt és nem bírtam tovább, sírni kezdtem.Az otthonunk irányába kezdtem rohanni,annak ellenére,hogy Allison és Emily kiabáltak és rohantak utánam.
Az utcánkba befordulva,a lábaim nem bírták tovább és összerogytam az úttest közepén.Odaszaladtak hozzám,segítettek felállni és miután megtettük a maradék távolságot,a házba beérve leültettek a kanapéra.
Én meg csak sírtam. Igen,sírtam.Sírtam,mert a lelkembe gázoltak.Sírtam,mert a szívemet apró darabokra törték.Sírtam,mert egy fogadás miatt vesztettem el azt,amit soha többet nem kaphatok vissza.Sírtam,mert szerelmes vagyok Nathan Grey-be.Sírtam és magam elé bámultam. Nehezen kaptam levegőt és még mindig szédültem.Hiába beszéltek hozzám,csak bambultam és nem szólaltam meg.Hallottam azt,ahogyan kivágódik az ajtó.

-Hol van?-tompán értettem,ahogyan Tony kérdezi Al-től.

-Odabent.

Tony jelent meg előttem,de én most is csak előre fele néztem.Tudta,hogy nem arra van szükségem,hogy beszéljenek hozzám vagy nyugtatgassanak,hanem arra,hogy érezzem azt,hogy most is mellettem vannak.Nem szólt egy szót se,csak mellém ült és magához szorított,ahogyan csak tudott.Ölelt és a hajamat simogatta,de egyszerűen nem tudtam másra gondolni és még jobban előtört belőlem a sírás.Lehet,hogy furcsa,hogy ennyire kiborultam,de teljes szívemből szerettem Natet és az a baj,hogy nem csak szerettem,hanem szeretem is.Mindennél fontosabb számomra,de egyszerűen nem látom esélyét annak,hogy ezt megbeszéljük.Nekem rendkívül fontos volt az,hogy kinek adom oda azt,amit soha nem kaphatok már vissza.Egy percig sem bántam,hogy Nate lett végül az a személy aki az ártatlanságomat elvette,egészen addig a pillanatig,amíg meg nem tudtam a fogadást.Darabokra törtem mélyen legbelül.
Körübelül fél óra sírás után Tony ölében elnyomott az álom és a teljes sötétség.