★ 𝓑𝓮𝓷𝓷𝓮 𝓥𝓸𝓵𝓽á𝓵? ★/✔️

𝓙ó𝓵 𝓿𝓪𝓰𝔂𝓸𝓴...(Allison)

Allison

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
"𝔸 𝕓𝕠𝕝𝕕𝕠𝕘𝕤á𝕘 𝕟𝕖𝕞 𝕒𝕫𝕥 𝕛𝕖𝕝𝕖𝕟𝕥𝕚,𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕟𝕚𝕟𝕔𝕤𝕖𝕟𝕖𝕜 𝕘𝕠𝕟𝕕𝕛𝕒𝕚𝕕,𝕔𝕤𝕒𝕜 𝕒𝕫𝕥,𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕡𝕣ó𝕓á𝕝𝕠𝕕 ők𝕖𝕥 𝕞𝕖𝕘𝕠𝕝𝕕𝕒𝕟𝕚"
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

A lelkem mélyén valahol tudtam,hogy nem kéne Shawnba megbíznom,de szerettem volna azt hinni,hogy az-az ember akibe évek óta szerelmes vagyok,számba kezd venni és nőként kezd tekinteni rám.
Jól estek a tettei,az hogy foglalkozott velem,az ölelései és a hozzám intézett kedves szavai.
Kezdtem még jobban megszeretni,kezdtem közel engedni magamhoz,ő pedig mindezt semmibe véve úgy bánt velem azon a bulin,mint egy kurvával.Meg akart erőszakolni,miután,mint az a kórházban kiderült,az italomba elég nagy mennyiségű, rossz minőségű drogot tett,amire a szervezetem úgy reagált,hogy szinte" lekapcsolta" a belső szerveimet.Az orvosok azt mondták,hogy hatalmas szerencsém volt,hogy a szívem nem állt le.Újra kellett indítani a légzésemet,a veseműködésem irtózatosan lelassult és a lábaimon alig tudok megállni,mert a bennük lévő idegekre hatott ki a legjobban.

(Fogalmam sincs,hogy létezik-e ilyen,csak a fejemből ez pattant ki....by.szerk)😅

Egy hetet voltam a kórházban és tegnap jöhettem haza.Mankóval tudok csak járni és úgy nézek ki,mint egy élőhalott.Szemeim be vannak esve,alattuk sötét karikák ékeskednek és mivel kaptam néhány pofont Shawntól,amire mellesleg nem is emlékszem,a szám felrepedt és halvány,lilás foltokat lehet felfedezni az arcom néhány részén.Tükörbe nézve egy gusztustalanságot látok akit megaláztak.
A többiek,értem ezalatt Emilyt,Katiet,Natet,Tonyt és Petert mindennap meglátogattak a kórházba.
Ma Peter hívott fel,hogy átjönne beszélgetni,ha nem zavar.Természetesen örültem neki,hogy valaki elteri a figyelmemet,hiszen anyáék dolgozni vannak,amikor meg este megjönnek úgy bánnak velem,mint egy hímes tojással.Még legalább két napot itthon kell ülnöm,pedig szívesebben mennék suliba,ahelyett,hogy egyedül a gondolataimmal összezárva fekszem itthon.Egy valamire talán jó volt ez az egész.Kat kibékült Emilyvel és Tonyval.Elmondta nekik,hogy együtt vannak Natetel és a bátyja meglehetősen jól fogadta.Suliban is tudja már mindenki,hogy egy párt alkotnak,aminek sokan örültek,sokan pedig had ne kelljen mondanom,hogyan néztek rájuk,Katie elmondása szerint.
Shawnt házi őrizetbe tartják és magántanuló,egészen a tárgyalásig,amelyre jövőhéten kerül sor.Nem akartam feljelenteni,de anyáék annyira erősködtek és persze a barátaim is adták alájuk a lovat,hogy végül csak annyit mondtam,hogy csináljanak azt amit akarnak,engem meg hagyjanak békén.
Rákérdeztem,mikor Em és Kat nálunk volt tegnap este miután hazajöhettem,arra,hogy a suliban tudják-e ezt az egészet.Elsőnek csak csendben ültek és egymásra néztek,de miután megkértem őket,hogy mondják el,mert szükségem van arra,hogy tudjam mit gondolnak ,azt mondták,hogy szinte mindenki úgy gondolja,hogy nem Shawn a hibás,én meg csak azért találtam ki ezt az egészet,mert elutasított.Nem is tudom mit gondoltam.A suli egyik legismertebb fiújára senki nem fogja azt mondani,hogy egy erőszakos,bunkó f@sz.A lányok csak azt mondták ne foglalkozzak azzal amit mások mondanak,hiszen akik szeretnek és fontosak számomra mellettem állnak mindenben.Igazuk van,akikre mindenben számíthatok azok tudják az igazat és ez nekem elég.
Éppen valami dög unalmas filmet néztem a tv-ben amikor hallottam,hogy megszólal a csengő.
Nagy nehezen felkeltem,rátámaszkodtam a mankóimra és lekínlódtam magamat a hatalmas,kanyargós lépcsőn.Ilyenkor bánom,hogy ekkora házunk van.
A bejárati ajtóhoz slattyogtam,majd kinyitottam azt.Peter állt az ajtóban egy csokor virággal és egy tábla csokival a kezében,arcán pedig egy fülig érő mosoly ékeskedett.Amennyire tudtam átöleltem utána pedig a konyhába vezettem.Ott leült a bárpultnál lévő székre,én pedig beletettem a csokrot egy üvegvázába amit előtte megtöltöttem vízzel.

-Nem vagy éhes?-kérdeztem miközben felé fordultam,mankókkal a hónom alatt.

Egy mosoly kiséretében megrázta a fejét.

-Inni kérsz esetleg valamit?-viszonoztam a mosolyát.

-Egy pohár vizet elfogadok

-Akkor egy pillanat és adom.-odaléptem a hűtőhöz,kiemeltem belőle egy üveg hideg vizet,majd a konyha másik felében lévő szekrényhez battyogtam,de akárhogyan nyújtózkodtam,sehogysem értem el a felső polcon elhelyezkedő porcelán poharakat.

-Segítsek?-kérdezte Pete miközben aggódó tekintettel figyelte minden mozdulatomat.

-Ne!-vágtam rá talán túl gyorsan-Nem kell,de azért köszönöm.

-Csak nem szeretném,ha megütnéd magadat.-abban a pillanatban ahogyan ezt kimondta a polc leszakadt, én leestem a pultról,ahova időközben felmásztam valahogy,a poharak pedig a földre érve hangos csattanással darabokra törtek.

Peter amilyen gyorsan csak tudott mellettem termett majd az ölébe felemelve a nappaliban lévő kanapéhoz cipelt.

-Egy rakás szerencsétlenség vagyok.-sírtam el magamat,majd a kezeimbe temettem az arcomat.

-Eszedbe se jusson ezt mondani mégegyszer.Egy csodálatos,gyönyörű,szeretnivaló lány vagy,akinek nem mellesleg a legjobb fárasztó poénjai vannak.-elnevettem magamat,majd ráemeltem könnyes tekintetem,ő pedig kisimította az egyik tincsemet az arcomból és elmosolyodott.

Visszamosolyogtam,
majd ezt a meghitt pillanatot,ha lehet annak nevezni,az ajtó csapódása szakította meg.Katie lépett be rajta és miután a táskáját a földre dobta,odajött hozzánk és megölelte mindkettőnket.

-Miujság?Hogy vagy?-intézte felém a kérdését.

-Jól vagyok.-szűk szavúan mindig ezt válaszolom,de belül nagyon nem így érzem.Nem vagyok jól.

-Megyek iszok valamit.-szólalt meg egy kis idő után Kat,talán azért,hogy ne legyen ennyire kellemetlen csend-Ti kértek valamit?

-Én nem köszönöm.-nézett rá Peter.Én meg csak megráztam a fejemet.Körübelül két perc telt el és hallottuk ahogyan Kat mérgesen kiabál.

-Allison Scott,hogy a jó isten áldjon meg,mi a francot csináltál?-hallottuk ahogyan visszasiet a nappaliba.-Mivan hogyha megvágod magad vagy ha bevered a fejedet és mehetsz vissza a kórházba?Hmm?

Egyszerűen nem bírtam tovább.Felment bennem maximális a pumpa,ideges lettem és mérges.

-Nem vagyok öt éves te pedig nem vagy az anyám Katie.Nem kell félteni.Azóta mióta a bekerültem azon az este a kórházba úgy bántok velem,mint egy elmerongyanttal.
Nincsen semmi bajom,pusztán csak rohadt térre lenne szükségem.Annyira nehéz ezt megadni?-emeltem fel a hangomat én is és miután befejeztem azt amit elakartam mondani,fogtam magam és a mankóimmal együtt felmentem a szobámba,majd kulcsra zártam az ajtót és rágyújtottam.

Nem vagyok jól.Nem érzem magamat teljesnek és nincs szükségem segítségre.