★ 𝓑𝓮𝓷𝓷𝓮 𝓥𝓸𝓵𝓽á𝓵? ★/✔️

𝓢𝔃ö𝓻𝓷𝔂ű 𝓮𝓶𝓵é𝓴𝓮𝓴(Emily)

Emily

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
"ℍ𝕒 𝕖𝕝𝕖𝕤𝕖𝕝,𝕒𝕫 𝕔𝕤𝕒𝕜 𝕓𝕒𝕝𝕖𝕤𝕖𝕥. ℍ𝕒 𝕝𝕖𝕟𝕥 𝕚𝕤 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕕𝕤𝕫,𝕒𝕫 𝕞á𝕣 𝕕ö𝕟𝕥é𝕤."
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Úgy éreztem,hogy megbízhatok annyira a lányokban,hogy elmondjam nekik azt az "okot" amiért otthagytuk a szülővárosom és Manchesterbe költöztünk a szüleimmel és az öcsémmel.

Egy évvel ezelőtt az iskola 1.napján tudtuk meg,hogy új történelem tanárunk lesz az elkövetkezendő két évben.Nem tulajdonítottam különesebben figyelmet rá,mert úgy gondoltam,hogy két év nem oszt nem szoroz,hogy új tanár fogja tanítani azt a tantárgyat amit egyébként ki nem állhatok.
Az első óránk ami vele volt kifejezetten jó volt ahhoz képest,hogy nem hiszem ,hogy tapasztalt lenne tanári pályán a maga körübelül 27-8 évével.Meglehetősen sármos és jóképű,kedves fiatalembernek bizonyult első alkalommal.Szinte az összes lány arról beszélt mennyire jó lenne ha felfigyelne rájuk Mr.Ross,bár én nem értettem miért lenne az éppenséggel annyira fantasztikus,mint ahogyan egyesek beállították,mert attól még,hogy a sulinkba és talán még a városban is ő a legfiatalabb tanár és valószínű a legjobb képű is,mégis csak legalább 10 évvel idősebb,de még ha a kort nem is nézzük,azért azt érdemes figyelembe venni,hogy a tanárunk és egyik lánynak sem hiányozna egy rendőrségi kihallgatás,miszerint Mr.Ross kihasználva fiatalságukat és naívságukat ágyba vitte,majd utána eldobta őket.Szóval mikor erről a témáról volt szó inkább kimentem a folyosóra vagy éppen bementem a lány WC-be megigazítani a hajamat vagy  a kevés sminkemet amit még reggel magamra applikáltam a fürdőszobámban.
Ez szinte mindennapos volt,hogy szünetekben nem voltam az osztálytermünkben hanem az előbb említett helyeken kószáltam.
Ez így ment körübelül egy hónapig amikor egy nap egyedül a mosdóban a tükör előtt álltam és hallottam ahogyan kinyitódik az ajtó aminek nem szenteltem különösebben nagy figyelmet,mert én, a kis naív,ésszerű gondolkodásommal azt hittem,hogy az egyik lány a suliból aki éppen szeretné rendezni a kis vagy éppen nagy dolgát,de amikor megláttam a személyt a hátam mögött állni elakadt a lélegzetem és szinte levegőt se kaptam hirtelenjébe.Mr.Ross közvetlenül mögöttem perverz mosolyra húzta a száját,majd miután mögém lépett átkarolta a derekamat, de ahogy ezt megtette rögtön arrébb akartam menni,de annyira erősen tartott,hogy lehetetlennek bizonyult,hogy kijussak a szorításából.Hiába lökdöstem,hiába próbáltam meg kibújni mindenféle módon a kezei közül,egyszerűen nem sikerült és nem foglalkozva azzal,hogy én nem akarok tőle semmit,nyomott hozzá pult széléhez és miközben a nyakamat szivogatta,csókolgatta összevissza,az egyik keze a számat fogta be,míg a másik a combomon egyre feljebb és feljebb haladt míg nem a szoknyám alját el nem kezdte felfele húzni,engem pedig a hányinger kerülgetett.Hiába sírtam és könyörögtem a befogott számmal is,nem hatotta meg semmi.
A szoknyámat egy erős rántással letépte rólam majd miután már az alsóneműmet is eltüntette megtette azt amit soha az életébe nem akar egy lány se átélni.

Megerőszakolt.

Elvette a szüzességem és ott hagyott a mosdó padlóján egy olyan lányt akinek tönkre tette az életét és aki összetörve,undorodva magától,véresen feküdt a mocsokban.
Legalább egy órát sírtam a wc-ben egyedül és nem tudtam mitévő legyek,nem tudtam kinek kéne szólnom ha egyáltalán szólnom kéne valakinek,mert az az undorító patkány azt mondta ha szólni merek,letagadja majd újra megteszi.Féltem.Nagyon nagyon féltem,hogy mi lesz velem a továbbiakban.Miután nagy nehezen felálltam,sajgott minden porcikám és járni is alig tudtam,elkászálódtam a szekrényemhez egy szál pólóban,majd felvettem a sport nadrágomat és elindultam,hogy hova fogalmam sincs,de elindultam és végül a parkban kötöttem ki.Egészen estig ott ültem a padon és üveges tekintettel bambultam az előttem elhaladó vidám,nevetgélő,boldog embereket,miközben azon járt az agyam,hogy egy napja még én is ennyire gondtalan és sziporkázó mosollyal léptem ki otthonról.
A parkból hazafele vettem az irányt és a körübelül 10 perces sétát egy óra alatt tettem meg csoszogva a járdán.
Otthon pusztán csak egy cetlit találtam a konyhában miszerint anyáék dolgoznak éjjel,az öcsém pedig az egyik haverjánál alszik.
Szörnyű érzés volt otthon egyedül a gondolataimmal összezárva a sötétben ülni.Bevallom akkor,életemben először pengét ragadtam és a kádban elmerülve végig húztam mindkét kezemen,majd szemeimet becsukva vártam a megváltást amit most a legjobban szerettem volna.

Mint kiderült másnap már a kórházban feküdtem,megvizsgáltak mindenhol és a talált DNS alapján feljelentést tettek a szüleim és a kórház.
A rendőrség nyomozni kezdett,de körübelül egy hét után azzal hitegetve a családomat és engem,hogy nincs elég bizonyíték,lezárták az ügyet,mit sem törődve azzal ,hogy egy fiatal lány élete romokban hevert.