Touchdown

2. Fejezet

*Másnap*

Amikor reggel felkeltem és bele néztem a tükörbe és egy komplett zombi nézett vissza rám. A szemeim vörösek és puffadtak voltak, alattuk fekete karikákkal. Fekete tincseim hasonlítottak inkább egy széna bálára, mint hajra. Miután meg állapítottam, hogy a szokásosnál egy "kicsit" több sminkre lesz szükségem, bementem a fürdőmbe egy gyors zuhanyra és egy gyors hajmosásra. Miután kiléptem a frissítő zuhany alól, ki fésültem a hajam és meg szárítottam. Már is jobb, ezután fogat mostam és vissza mentem kiválasztani a ruhámat a mai napra. Egy fekete csőfarmert, egy fehér felső "I'm Limited Edition" felirattal, és egy fekete Vans cipőt vettem fel. Ezután leültem a smink asztalomhoz és felraktam az aznapi sminkem. Jó oké, most szerintem mindenki azon gondolkodik, hogy miért sminkelek. Hát elmondom, azért, mert lány vagyok, attól még hogy focizok, még szeretek sminkelni és vásárolni. Szóval miután eltüntettem a karikákat a szemem alól kinyitottam az ablakomat és az erkély ajtómat, hogy kicsit szellőztessek, majd le futottam reggelizni.
- Jó reggelt Garrett, Hunter és Ahren! Anyuék már el is mentek? - kérdeztem beérve a konyhába és neki álltam kávét és valami salátát csinálni magamnak.
- Jó reggelt Gracie! Igen már elmentek. - szólt az egyik bátyám Hunter. Tudja, hogy utálom, ha így hív. Pont ezért csinálja. És én pont ezért hívom ilyenkor őt Aries-nak. Ez a második neve, és utálja. Ahogy én is a Grace-t.
- Hunter, már ezerszer kértelek ne hívj így, tudod jól, hogy utálom. Valamelyikőtök elvisz engem is suliba?
- Igen Hope, ma én vezetek. Először elvisszük Ahren-t suliba. Aztán megyünk mi is, úgy jó?
- Igen Garrett. Köszi. - közben kész lett a kávém és a reggelim és kész lett szóval visszamentem a szobámba. Egy 10 perc múlva Garrett kiabált fel nekem.
- Hope gyere, indulunk! - gyorsan vállamra kaptam a táskám és rohantam le a lépcsőn. Levettem az akasztóról a csapat dzsekim, hiába nincs csapat imádom ezt a dzsekit. Egy egész évig harcoltam, hogy a mi csapatunknak is legyen. Majd persze a többiek rózsaszínt akartak, de végül sikerült el érnem, hogy fekete legyen. Igen tudom miért nem a suli színei? Hát azért mért a drága sulinknak muszáj volt a fekete-pink kombót választania. Szóval ezért kellett a fekete és a pink között veszekedni. De sikerült nyernem szóval fekete lett. Szóval miután felvettem a dzsekit, bezártam az ajtót majd futottam a kocsihoz.
- Bazmeg! Fent hagytam a telóm! - kiáltottam hirtelen.
- Hugi, ha most visszamész akkor egyedül kell menned. Tudod, hogy Ahren-nek be kell érnie rendesen.
- Igen, persze, semmi gond, majd megyek busszal. - kipattantam a kocsiból és vissza rohantam a házba, egyenesen a szobámba. És igen, az asztalon ott volt a telefonom. Bekapcsoltam. 35 nem fogadott hívás Will-től. 30 SMS, és még egy rakás üzenet messengeren és instán. Nem válaszoltam semmire, csak a zsebembe csúsztattam a mobilom és siettem a buszhoz. Éppen időben léptem át a portán és futottam volna órára ám Mrs. Pop a portásnő megállított.
- Miss. Kennedy, ugye?
- Igen Mrs. Pop.
- Az igazgató úr kérte, hogy szóljak önnek, hogy menjen az irodájába. Azt mondta elég sürgős.
- Rendben, köszönöm Mrs. Pop. Legyen szép napja, viszlát. - és azzal rohantam is az igazgatóhoz. Mr. Watt egy 50es pasas, nagyon tekintélyt parancsoló, de nagyon kedves. Amikor oda értem az ajtó elé kopogtattam, és amikor behívott be mentem.
- Jó napot Mr. Watt! Mrs. Pop mondta, hogy ide kell jönnöm. Valami gond történt?
- Jó napot Miss. Kennedy! Nem semmi gond nincs. Azt leszámítva, hogy meg kell szüntetnem a női futball csapatot. De! Mivel tudom, hogy ez magának mennyit jelent, és mennyit küzdött azért a csapatért. És mivel látom, hogy maga többre képes, mint amit az a csapat nyújtani tudott. Arra jutottunk az edzőkkel, és a többi vezetőségi tag bele egyezésével, hogy ez esetben el tekintünk a szabályoktól és ha akarja játszhat a fiúkkal. Mit szól hozzá?