Touchdown

6. Fejezet

Végül a fiúk találtak maradék kínai kaját a hűtőben szóval azt ettünk. Ez után bementem a szobámba és neki álltam megírni a házimat miközben a gépemből halkan szólt a zene. Miután végeztem rá néztem az órámra, hogy mennyi időm lesz még amíg Archer megérkezik. Megnyugodtam mikor láttam, hogy még van fél órám szóval fogtam magam és átmentem az öcsém szobájába.

- Szia öcsi. Hogy vagy? - nyomtam egy puszit a feje búbjára. Miközben bele lestem mit csinál. - Kell segítség a háziban?

- Szia Hope. Igen rám férne egy kis segítség, ha nem baj.

- Dehogy baj Ahren, na mutasd mi kell? - hajoltam jobban oda a füzetéhez.

- Ma kezdünk el egy új anyagot franciából és nem értem. - vallotta be szégyenlősen.

- Na akkor a legjobb embert találtad meg. Elmagyarázom és hidd el meg fogod érteni, nem olyan nehéz ez. - mosolyogtam rá.

Hát igen, a nyelvek úgy ragadtak rám, mint gyerekre a kosz. Németből és spanyolból már le is tudtam nyelv vizsgázni középfokra, a francia emelt fokúra pedig most készülök. Ezen kívül hobbiból tanulok norvégot, amiből egész jól állok és lassan abból is jöhet a középfokú. A bátyáimnak inkább a reál tantárgyak mennek, Ahren pedig a sportokhoz ért mindenkinél jobban, keni vágja a szabályokat és eddig akármit próbált is ki nagyon jeleskedett benne. Átlátja a helyzeteket és hogy mi a nyerő szituáció, ezenfelül nagyon jó ember ismerő és ezzel az ellenfelét is nagyon hamar kiismeri. Szóval mint a négyen valamiben kiválók vagyunk, így tudjuk egymást fejleszteni és segíteni egymásnak, ha valami nem megy.

*Fél órával később*

- Most már érted? - néztem rá az öcsémre.

- Igen, köszönöm Hope.

- Hát nincs mit, ha kell bármiből segítség szólj.

- Rendben. - felegyenesedtem, megborzoltam a haját és elindultam az ajtó felé.

- Én most megyek lassan megyek futni, majd valamikor jövök. Szia Ren

- Szia Hope - kiléptem az ajtót visszamentem a szobámba és felvettem a futós ruhámat és kimentem a ház élé bemelegíteni.

Éppen a nyújtásokat végeztem amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Hé Hope! Szia látod itt vagyok mondtam én, hogy jövök - kacsintott rám

- Látom Arch, na gyere menjünk. - és már indultam volna amikor valami eszembe jutott. - Bemelegítettél?

- Hát, ha az annak számít, hogy siettem ide felé akkor igen - nevetett szégyenlősen.

- Nem, nem számít annak. Igazából még én sem vagyok teljesen kész. Szóval melegítsünk be és utána akár mehetünk is.

Miközben átmozgattam az izmaimat felkészítve ezzel őket a futásra néztem ahogy Archer izmai minden mozdulatnál megfeszülnek. Istenem milyen jó lenne hozzá érni. Nagyon elkalandozhattam mert arra eszméltem fel, hogy Archer a tenyerét mozgatja fel le a szemem előtt miközben hozzám beszél.

- Hope, hahó ott vagy? - gyorsan megráztam a fejem, hogy elkergessem a gondolataimat.

- Öööö... Ja igen, persze. Mit is kérdeztél? - néztem fel rá

- Csak azt, hogy merre fogunk futni? - nézett le rám mosolyogva

- Hát általában el szoktam futni a parkig azt megkerülöm és vissza. Ehhez mit szólsz?

- Húha, ez nem kis táv...- mielőtt befejezhette volna a mondatot gyorsan a szavába vágtam

- De mehetünk rövidebb úton is, ha gondolod.