Boldogan mentem haza felé az edzés után. Jó érzés volt rendes edzeni egy normális csapattal és még ha nem is dolgozták fel teljesen, hogy egy lány is van a csapatban szerintem egy idő után ezen is sikerül túl jutni és egy rendes csapat leszünk. Ahogy láttam a kondin lehet még egy picit dolgozni, de nem kell sok, meg lesz az is hamar. Összességében tényleg jó csapat, bár ezek a meccsekből is látszottak. Sokat jártam ki Hunter és Garrett meccseire és ők is az enyéimre. Bár azokon nem volt sok mindent nézni, általában én kidolgoztam a belem a többiek meg szartak az egészre, és ennek rendszerint az lett a vége, hogy jól ki is kaptunk mindig.
- Hope várj meg! - kiáltott mögöttem és ismeretlen fiú hang. Megfordulva láttam, hogy az egyik fiú a csapatból. Szóval megálltam és bevártam a fiút, talán valami Hardin lehet vagy Emett. Sötét kreol bőre volt és hihetetlenül kék szemei a fogai szinte már vakítóan fehérek. Nem találok mást szót a fiú egyszerűen gyönyörű volt.
- Szia, mond csak. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Szia, csak az edzésen nem volt időm bemutatkozni Archer Hale vagyok. - na nem igazán sikerült eltalálnom a nevét. Majd elfogadtam a felém nyújtott kezét. - Nagyon durva volt, amit az edzésen csináltál. Nem láttam még lányt ilyen jó kondival.
- Hát igen ez történik, ha én vagyok az egyetlen, akit érdekel a csapata sorsa és hogy jó egyetemre mehessen egy ilyen ösztöndíjjal.
- De neked addig még van egy csomó éved nem?
- Igen de nagyon kevés meccsre járnak ki játékos megfigyelők, emiatt pedig nehezebb feladat felkelteni az érdeklődésüket.
- Hát mindenesetre jól jön még egy Kennedy a csapatba, ha csak fele olyan tehetséges vagy mint a bátyáid akkor ennél is jobb eredményeink lesznek. - mosolygott rám
- Hát köszönöm, hogy így gondolod. Remélem tényleg hozzá tudok majd tenni a csapathoz és nem csak abban, hogy felviszem az erőnléteteket.
- Hát az biztos, hogy az erőnlétünkhöz elég sokat hozzá fogsz tenni. Egyszer elmehetek veled futni?
- Archer tőlem aztán mindig jöhetsz, élvezném, ha nem egyedül kéne futnom. Csak sajnos a tesóimat soha nem tudom elrángatni. Ők inkább az edző teremben eddzenek.
- Hát én szívesen mennék veled. Milyen idő közönként jársz?
- Általában minden nap, hétköznap este szoktam hétvégén pedig inkább reggel. Bár nem hiszem, hogy ahhoz lenne kedved.
- Miből gondolod ezt kislány? - kacsintott rám. Úristen ez a fiú eszméletlen.
- Hát általában reggel fél hatkor indulok el.
- Hiszed vagy sem, én korán kelő típus vagyok. Mondjuk ennyire nem, de ezen lehet változtatni. - mondta egy gyönyörű mosoly kíséretében, amitől szerintem minden lányról leolvadt volna a bugyi és pocsolyává olvadt volna a járdán.
- Hát ennek örülök, ma is van kedved jönni?
- Persze, hányra legyek itt?
- Mondjuk hatra. - már csak azt kell kitalálnom, hogy szivassam a teljes felszereléses futással vagy inkább ne. Miközben ezen agyaltam csöndben sétáltunk tovább és meg is érkeztünk hozzánk. - Hát Archer meg jöttünk, köszönöm, hogy szórakoztattál és eljössz velem futni. Ja és ma nem teljes felszerelésben futok. Az a hétvégi program lesz. - kacsintottam rá majd beütöttem a kódot és belöktem a kerítést.
- Jól van, akkor hatra itt leszek. Addig is szia Hope.
- Szia Archer. - integettem neki, majd bementem a házba.
Kint láttam anyu kocsiját szóval bizonyára már haza is ért. Gyorsan bementem a szobámba fogtam egy váltó ruhát és elmentem fürdeni mert eléggé megizzasztott ez az edzés. A gyors zuhany után felvettem a ruhát és elindultam a konyha felé, ahol anyát sejtettem. A megérzésem ismét nem hagyott cserben anya ugyanis éppen a konyhában főzött.
- Szia anyu - nyomtam egy puszit az arcára és leültem az asztalhoz.
- Szia kicsim. Milyen napod volt?
- Egész jó, kiderült, hogy mégis focizhatok csak a fiúkkal kell majd eddzenem.
- Na ennek örülök. Milyennek látszik a csapat? Kedvesek voltak veled? Hogy fogadták, hogy lesz egy lány a csapatban?
- Hát először nem örültek neki, mert az a szabály, hogy nem lehet lány a fiú csapatban. Aztán elmondtam nekik miért olyan fontos is ez nekem, ekkor már megbékéltek. Az edző arra kért, hogy holnap én tartsak edzést mert nekem a legjobb az erőnlétem a csapatban. Aztán most haza felé jövet beszélgettem az egyik csapat társammal, aki nagyon kedves és elég jól is néz ki.
- Na mesélj csak nekem erről a fiúról részletesen. - fordult hátra hozzám.
- Mikor végzel a főzéssel anya?
- Pár perc. Miért kérdezed?
- Akkor főzök teát kiülünk a teraszra és elmesélem részletesen. Mit szólsz ehhez?
- Na látod ez egy remek ötlet kincsem.
- Ugye ugye, volt kitől ezeket örökölnöm igaz anya? - villantottam rá egy cinkos mosolyt. Ezzel neki is álltam a tea főzésnek. Amíg készült oda mentem a pulthoz és a fölötte lévő szekrényből elővettem egy kekszes zacskót, aminek a tartalmát egy tálba öntöttem. Majd egy tálcára raktam, a tea is kész lett, kiöntöttem két pohárba és azokat is a tálcára raktam. - Na ezeket kiviszem az asztalra, mindjárt jövök anya.
- Már végeztem én is, szóval vissza se kell jönnöd. - mosolygott rám anyu majd kiterelt az ajtón. Kint leültünk a hintaágyra én magam alá húztam a lában és mosolyogva néztem anyura.
- Hát szóval, az egész ott kezdődött, hogy egyedül jöttem haza mert a fiúk úgy döntöttek, hogy elmennek még deszkázni a haverokkal. Aztán ez a fiú Archer, utánam jött és beszélgettünk. Aztán felajánlotta, hogy ha nem zavar, hogy valaki fut velem akkor ő szívesen jönne. Tudod milyen régóta mondogatom itthon a fiúknak, hogy jöjjenek, de soha nem jönnek szóval ennek nagyon megörültem. Meg mondta, hogy csodálja milyen jó kondim van a lányokhoz képest, és örül, hogy jöttem a csapatba mert szerinte előre tudom segíteni a csapatot.
- Tényleg nagyon kedves fiúnak tűnik. - villantott rám anyu egy mindentudó mosolyt. - És hogy néz ki ez a fiú?
- Hát sötét kreol bőre van, hihetetlenül kék szemei és szinte vakítóan fehér fogsora. A haja fekete, és olyan 190 centi lehet. Ahogy láttam azért az izomzata is eléggé a helyén van, mondjuk amerikai focizik szóval ez szinte magától értetődik. Ma pedig együtt megyünk futni hatkor.
- Hát kislányom szerintem te ebben most eléggé benne vagy.
- Ezt, hogy érted anya?
- Szerintem te fülig szerelmes vagy abba a fiúba.
- Valószínűleg igazad van. - pirultam el egyből. Majd hirtelen bentről egy ordítás hallatszott.
- Anya, Hope hol vagytok? - úgy néz ki az ikrek haza értek.
- Kint vagyunk a teraszon! - kiabált vissza anya miközben összeszedtük a cuccainkat és elindultunk befelé.
- Mit lehet enni? - kérdezte Garrett.
- Amit a hűtőben találsz fiam azt. - nevetett anya
- És mit fogok találni a hűtőben? - kérdezte most Hunter
- Nyisd ki és meglátod - nevettünk anyuval egyszerre. Nekem ő nem csak az anyám, hanem a legjobb barátnőm is, neki köszönhetem azt is, hogy a foci a szenvedélyem. Apa nem akarta engedni, de anyunak sikerült rávennie.
ESTÁS LEYENDO
Touchdown
De Todo"A nevem Hope Grace Kenedy. Amerikában élek a családommal, van két bátyám akik ikrek és egy öcsém. A bátyáimat Garrett-nek és Huner-nek hívják. Az öcsém pedig Ahren. 15 éves vagyok. Garrett és Hunter 17, Ahren pedig 13 éves."
