Az ajtó előtt egy pillanatra megálltam, mielőtt kopogtunk volna. Vettem egy mély levegőt és kopogtam is.
- Szabad - hallottuk meg bentről Hemmings edző hangját, hát akkor most vagy soha. Archer lenyomta a kilincset és mind a ketten beléptünk.
- Jó napot edző - köszöntünk egyszerre
- Sziasztok, miben segíthetek - nézett fel a gépről
- A nevem miatt szeretettem volna magával beszélni. - kezdtem el
- Szerintem erről inkább a szüleivel kéne értekezni Miss. Kennedy. Ők az illetések ez ügyben. - nevetett fel
- De ebben nem, vagyis a pályán való nevemről szeretnék beszélni. - folytattam. - Szóval nem szeretném, ha tudnák, hogy lány vagyok, persze csak ha nem probléma. - fejeztem be
- És mit szeretne, mi legyen? -nézett rám várakozóan.
- Szeretném, ha a mezemen is és a dzsekimen is HG Kennedy szerepelne. Továbbá, hogy a csapat is az HG nevet használja és ne a Hope-ot. Ez megoldható?
- Igen, úgy hiszem meg. - felelte
- Ez remek köszönjük. Akkor mi megyünk is. - majd készültem kimenni az ajtón.
- És maga Mr. Hale? Mit szeretne?
- Én csak a kíséret vagyok edző - nevetett
- Nos, rendben. Akkor délután találkozunk az edzésen. Remélem felkészültetek HG halálos edzésére. - majd rám kacsintott, és bár éreztem, hogy furcsa neki nem a keresztnevemet használni, próbálkozik. És ez nagyon jól esett. Archer-rel elindultunk, hogy oda érjünk az óráinkra. Mikor kiléptünk az irodából egyből egymás kezéért nyúltunk.
- Hány órád lesz még? - nézett rám
- Kettő. Neked?
- Három, megvársz?
- Persze. Edzés előtt van kedved sétálni a környéken?
- Veled mindig hercegnő. - kacsintott rám - Hol lesz órád?
- Tesim lesz. Szóval jó lenne csipkedni magam, mert a végén még elkések. - nevettem fel
- Akkor siessünk, elkísérlek.
- De az egy másik épület. El fogsz késni Archer.
- Nyugodj meg, megoldom. De gyere mert tényleg elkésünk mind a ketten. - gyorsabbra vettük a tempót, először elmentünk a szekrényemhez a én cuccomért majd az övéhez. Ezután a tesi épület felé vettük az irányt. Oda érve Archer visszaindult órára én pedig berobbantam az öltözőbe és sietve átöltöztem, majd futva elindultam kifelé az ajtón. A többi lány már kint futotta a köröket, vagyis a kisebb része tényleg futotta a többiek inkább csak szenvedtek pedig még szinte semmi sem történt. Én is beálltam lefutni mind az öt kört, majd mikor végeztünk a futással a tesi tanár úgy döntött, hogy elkezdi a következő anyagot, ami az atlétika volt.
- Lányok megkérek mindenkit, hogy csinálja rendesen a feladatokat! - kiáltott ránk Mrs. Haynes - Tudom, hogy mindenkit a tesi érdekel a legkevésbé, de valami értékeltetőt csináljatok kérlek. - nézett ránk fáradtan. Hát igen az osztályunk lány része nem éppen a sport aktivitásáról volt híres. Persze voltunk egy páran, akiket érdekelt és csinálták, amit kell mert sportolók, de a nagy része tett rá magasról. Mivel az óra nagy része a semmit tevéssel és Mrs. Haynes könyörgésével ment el, aki a végére már igencsak megunta, így elengedett minket 15 perccel hamarabb.
- Hope van mára programod? - nézett rám Ella az egyik évfolyamtársam.
- Igen, edzés és tanulás. Miért kérdezed? - kérdeztem miközben begyűrtem a tesi cuccom a táskába.
- Csak gondoltam csinálhatnánk valamit. Mondjuk elmehetnénk moziba. - mondta miközben elindultunk kifelé az öltözőből. - Nagyon közeleg a bajnokság és akkor nem nagyon lesz másra időm csak az edzésekre és a tanulásra, szóval gondoltam csinálhatnánk valamit.
- Sajnos ma tényleg nem érek rá. De a hétvégém szabad. - mosolyogtam rá
- Nekem csak a szombat lenne jó. Vasárnap edzésem van és nem hagyhatom ki, tudod milyen ez.
- Persze, hogy tudom. - mosolyogtam rá - Tudod már hova szeretnél jelentkezni?
- Mármint egyetemre? - nézett rám kérdőn, mire én bólintottam egyet - Hát a Juliárd a nagy álmom, ha ez nem jönne össze akkor valami más után kéne néznem.
- Szerintem sikerülni fog a Juliárd, mióta is táncolsz?
- Mióta az eszemet tudom. - nevetett. Ella egy nagyon tehetséges táncos. Még 3.-ban lettünk jóban amikor kiderült, hogy mind a ketten ugyanolyan szenvedélyesen sportolunk. Nagyon sok órát és napot hagytunk ki versenyek és meccsek miatt, ezért az összes felzárkóztatóra együtt jártunk. És bár távol állnak egymástól a sportjaink a kapcsolatunk nagyon jól működött, amikor tudtunk eljártunk egymás versenyeire és meccseire.
- Nekem most rohannom kell, lesz még egy utolsó órám aztán megyek edzésre. Szia El!
- Szia Hope, akkor a szombatról még beszéljünk! - kiáltott utánam.
- Mindenképp! - kiáltottam vissza és befordultam az ajtón és leültem a helyemre Will mellé.
- Milyen volt az óra? - nézett rám miközben elő vette a francia cuccát.
- Csak a szokásos. A lányok nem csináltak semmit, Mrs. Haynes kiborult tőlük és 15 perccel hamarabb el lettünk engedve.
- Akkor mi az oka annak, hogy majdnem elkéstél?
- Beszélgettem Ella-val. Úgy néz ki szombaton elmegyünk moziba. Hamarosan kezdődik neki a bajnokság és nekünk is. Most még van időnk programot csinálni.
- Ez remekül hangzik Hope. Hogy van egyébként? - kérdezte miközben egy tollat kattintgatott.
- Remekül. Képzeld a Juliádra akar menni. Szerintem nagyon jók az esélyei, nagyon ügyes táncos.
- Igen, valóban az. - jegyezte meg Will.
- Mikor voltál te versenyén? Még sosem láttalak. - mondtam gyanakodva.
- Volt amikor elég sokat kijártam. Most kevesebbet tudok, mert sok az edzés, de amire emlékszem az alapján nagyon ügyes és szerintem nyert ügye van a Juliádnál. - mondta kicsit elpirulva.
- Tetszik neked. - jelentettem ki a nyilvánvalót.
- És akkor mivan?
- Hívd el randizni. - mondtam lazán miközben elkezdtem megoldani a táblán lévő feladatot.
- Nem. - rázta meg szőke fejét és ő is neki állt a feladatnak.
- Mégis miért? Félsz?
- Nem félek, csak tudom, hogy nem jönne el velem.
- Ezt miből gondolod? Az összes lány a lábaid előtt hever.
- Hát ez az. Ő nem, nem érdekli, hogy mennyire népszerű vagyok vagy, hogy mennyire jól focizom vagy bármi, ami érdekli a lányokat bennem.
- Tehát azért tetszik, mert nem kaphatod meg?
- Nem. Azért tetszik, mert kedves, gyönyörű és okos. És oké, talán azért is mert nem kaphatom meg.
- Szerintem egy próbát megér. Hívd el fagyizni. - mosolyogtam rá.
- Biztos vagy te ebben?
- Teljesen. És vannak még ötleteim, ha ez nem válna be.
- Köszönöm Hope.
- Ugyan, nincs mit te lüke. - miután megszólalt a csengő összeszedtük a cuccunkat és elindultunk kifelé a teremből. - Ó, és Will. Véletlenül tudom, hogy a ma délutánja szabad, szóval edzés előtt szerintem hívd el. Ha késel majd falazok neked. - kacsintottam rá.
- Egy isten vagy Hope, nagyon köszönöm. - ölelt meg. És már el is sietett, hogy megkeresse Ellát.
YOU ARE READING
Touchdown
Random"A nevem Hope Grace Kenedy. Amerikában élek a családommal, van két bátyám akik ikrek és egy öcsém. A bátyáimat Garrett-nek és Huner-nek hívják. Az öcsém pedig Ahren. 15 éves vagyok. Garrett és Hunter 17, Ahren pedig 13 éves."
