Tűz és víz (Átszerkesztés alatt )

12.fejezet

- Akar valamit Kakashi? – Kérdezte Sakio. 

- Hm, talán akarok – válaszolta talányosan a jounin. 

- Ó, már értem! Csak nem irigyli Narutot és Sasukét? – kérdezte pajkosan a barnafiú. 

Kakashi meglepetten pislogott párat,mivel Sakio az elevenébe talált, s ezt nem akarta, hogy a fiú észre vegye.Mintha az Anbut szórakoztatta volna a jounin zavara, amit próbált elrejteni a másik elől. Az ezüsthajú férfi érezte,amint arca elpirul, s zavarában elfordult,mire Sakio halkan nevetni kezdett, majda szobába ment felébreszteni a békésen alvókat. A szobába érve elmosolyodott,ahogy az alvókat nézte, s végül anélkül tért vissza a konyhába, hogy felkeltette volna őket. 

- Azt hiszem, még hagyom pihenni őket egy kicsit – mondta a konyhába lépve Sakio. 

- Most mit akarsz csinálni? – Kérdezte Kakashi. 

- Lenne néhány ötletem, de azt hiszem,ahhoz még nem ismerjük egymást elég régóta – válaszolta elgondolkodva az Anbu fiú. 

- Hm, érdekelnének az ötleteid – felelte kíváncsian a jounin. 

- Ó, igazán? – kérdezte pajkosan, de nem várt választ.

– Mit szólna hozzá, ha előbb tegeződnénk és utána beszélgetnénk kicsit? – Tette még hozzá a fiú. 

- Rendben. Kezd te a kérdezést –válaszolta Kakashi. 

- Köszönöm a megtiszteltetést Kakashi.Az első kérdésem az lenne, hogy miért nem nősült még meg? – Kérdezte vidáman Sakio 

- Hát ö... még nem találtam meg az igazit és a könyveim eddig jobban érdekeltek – válaszolta bizonytalanul a jounin. 

- Á, szóval egy magányos farkas vagy –vonta le a következtetést mosolyogva a barna fiú. 

Kakashi csak halványan bólintott és mereven a szürkés-kék szemekbe nézett,amik most folyékony ezüstként csillogtak. A jounin teljesen elveszett az ezüst csillogásában, amihez pajkos fény társult, s mire az ezüsthajú férfi észbe kapott, már közvetlenül Sakio előtt állt.„Mi a fenét csinálok?" – Kérdezte magát gondolatban a jounin, miközben tekintetét továbbra is a barna fiú tekintetébe fúrta. Sakio elmosolyodott és kíváncsian várta mit tesz a vele szembenálló Kakashi. A barna fiúnak nem kellett sokáig várnia, ugyanis a jounin óvatosan lehúzta az arcát takaró maszkot.

- Mégis mi a fenét csináltok ti a konyhámban? – Kérdezte dühösen az ajtónak támaszkodó házigazda. 

- Ó, Naruto mióta vagy itt? – kérdezte zavartan Sakio. 

- Mit csináltok a konyhámban? –Kérdezte ismét vészjósló hangon a szőkeség. 

- Nem tartozik rád! – Vágott vissza a barna fiú. 

- De rám tartozik mivel ez az én házam, s rám bíztak hogy vigyázzak rád –válaszolta nyugodtabb hangon Takeda. 

- Nem vagy az apám hogy kérdőre vonj!S egyébként is idősebb vagyok nálad! –Felelte morcosan Sakio. 

- De gyerekesebben szoktál viselkedni!– Mondta Naruto.Sakio csak egy dühös pillantást vetett a szőkére, s elindult a lakás ajtaja felé, de még a konyhát sem sikerült elhagynia. 

- Hova ilyen sietősen? – Kérdezte egy unott hang Takeda háta mögül. 

- Ha mindenképp tudni akarod, haza akarok menni! – Válaszolta morcosan Sakio. 

- Csak nem rossz kedved van? –Kérdezte ingerlően Sasuke.

 - Á, dehogy csak a drága barátom, épp rosszkor jelent meg és kérdőre vont –válaszolta neheztelő hangon a barna fiú. 

- Na jó gyerekek, én mentem – szólt közbe Kakashi és már készült eltűnni. 

- Nem megy sehova, sensei! Ha már egyszer a konyhámban enyelegnek, akkor legalább magyarázattal tartoznak, nem gondolja? – kérdezte mézes-mázos hangon a szőke ninja.

 - Nem tartozunk semmivel Naruto. Ami történt az az én és Sakio magánügye, amicsak kettőnkre tartozik. – Válaszolta nyugodtan a jounin. 

Naruto morcosan nézett egykori tanárára,mire az Sakiohoz sétálva egy hangos pukkanás kíséretében eltűnt a szemük elől. Sasuke átölelte dohogó barátját, s megnyugtatólag a nyakába csókolt, mire Takeda halkan felsóhajtott és szorosan az ölelő karokba bújt. Az Uchiha fiú halványan elmosolyodott és tovább folytatta társa nyakának kényeztetését,miközben kezei lassan bevándoroltak a szőkeség pólója alá. A fekete fiú már kezdett volna belemerülni társa kényeztetésébe, de a hirtelen felhangzó kopogás a bejárati ajtón megállásra késztette. Sasuke dühösen ment ajtótnyitni, bár ez az arcán egyáltalán nem látszott.

 Ahogy kinyitotta az ajtót szembe találta magát Sakura dühösen csillogózöld szemeivel. Még mielőtt az Uchiha fiú bármit kérdezhetett volna, a lány betrappolt mellette és fúriákat megszégyenítő tekintettel keresett valakit, ami még Narutot is félelemmelbtöltötte el. Sakura tombolva kutatta át az egész házat, majd villámló szemekkel megállt csapattársai előtt. 

- Hol van Kakashi sensei? – Kérdezte dühtől remegő hangon a kunoichi. 

- Már elmentek Sakioval – válaszolta megrettenve a szőke ninja. 

- Mikor és hova? – Kérdezte ismét a lány. 

- Gondolom Kakashihoz és körülbelül tíz perce – válaszolta nyugodtan Sasuke. 

Sakura egy gyors „köszi" után elviharzott és egyenesen tanára lakása felé vette az irányt, ahova szó szerint betört és egy hatalmas pofonnal jutalmazta a kissé perverz jounint. Kakashi hirtelen nem tudta, hogy hol van és hitetlenkedve nézett a kunoichire,akinek a szemei szikrákat szórtak dühében. A jouninnak fogalma sem volt róla hogy mivel húzta fel Sakurát, de sejtette, hogy hamarosan választ kap rá. 

- Maga egy utolsó hazug és perverz alak,Kakashi sensei – mondta dühösen a lány. 

- Mi a baj Sakura? – Kérdezte a jounin arcát tapogatva.

- Még hogy Tsunade-sama hívat? Magaátvert! – Felelte még mindig „sárkány"módjára fújtatva a kunoichi. 

Erre a lány nem kapott feleletet, csak zavart tarkó vakarást és sanda pillantásokat a háta mögötti szobába.Kakashi remélte hogy a lány hamar távozik, hisz most nem igazán akart azzal foglalkozni, hogy miként sikerült átvernie. Néhány perces feszült várakozás után a kunoichi döngő léptekkel hagyta el a jounin lakását, és a kivágott ajtót hangosan becsapta maga mögött; amibe az egész lakás beleremegett.Kakashi még néhány pillanatig döbbenten meredt lakása ajtajára, amit csak a szentlélek tartott a helyén a kunoichi távozása után. „Azt hiszem,vennem kell egy új bejárati ajtót. Nem gondoltam volna, hogy Sakura ennyire dühös lesz, azért az ártatlan kisfélrevezetésért. De most már értembNaruto, miért tart tőle, ha dühös." –gondolta egy fájdalmas grimasz kíséretében az ezüsthajú jounin. 

Miutánbtúltette magát a lány okoztanmegrázkódtatáson felállt és a konyhájábabment némi jégért fájdalmasan lüktetőbarcára. Eközben Sakio már türelmetlenülbjárkált vendéglátója szobájában, s már készült volna utána menni. Az Anbu  már majdnem kilépett a hálószoba ajtaján,mikor Kakashi belépett rajta egy jegeszacskót szorítva az arcához, amiről előzőleg lehúzta a maszkját. A barna fiúegy pillanatra megdöbbent, majd halványan elmosolyodott.