Tűz és víz (Átszerkesztés alatt )

21.fejezet

– Mit keresel itt Yume? – kérdezte nemtúl barátságosan a szőkeség, s lerakta azállatkát. 

– Na de Naru-chan. Nem illik ígyüdvözölni a legjobb barátod kedvencét –dohogott az állatka. 

– Naruto, te most tényleg egyrágcsálóval akarsz beszélgetni? –kérdezte Sasuke, miközben tekinteteértetlenségről árulkodott. 

– Ki kérem magamnak, én nem vagyokrágcsáló! Én egy vadász görény vagyok!!– háborgott a kis szőrpamacs. 

– Nem tök mindegy? Nekem rágcsálómaradsz és kész – válaszolta a fekete fiúunottan. 

– Nem vagyok rágcsáló!! – hisztizettYume. 

– Jól van Yume, nem vagy rágcsáló, dekérlek nyögd már ki miért vagy itt?! –kérte türelmetlenül Naruto.

– Öhm... Sakio üzeni, hogy egy hétmúlva találkoztok itt, addig is jópihenést – hadarta el a kis szőrpamacsegy szuszra. 

– Én megfojtom azt az idiótát! Miért nemvolt képes ezt korábban elmondani? –kérdezte füstölögve a szőkeség. 

– Ez még nem minden Naru-chan. Valamiolyasmit is mondott Sakio, hogy neaggódj a papír munka miatt, majd őkelintézik. Jah, és még azt is mondta, hogyMichiyo-sama néhány napra elmegy, ígyjó lenne, ha vigyáznál Sayanira – felelteYume. 

– Remek. Még valami, amiről tudnomkéne? – kérdezte fáradt hangon Naruto. 

– Öhm... azt hiszem nincs más. ViszlátNaru-chan – válaszolta a szőrpamacs,majd egy pukkanás kíséretében köddévált. 

Sasuke értetlenül figyelte a szőrpamacshűlt helyét, s közben a halkan dohogóNaruto is felkelt. A két fiú gyorsanfelöltözött, és utána lassan kiballagtak aszobából, s meredten nézték a hajnalinapfelkeltét az erkély korlátjánaktámaszkodva. A köztük beállt csendetegyikük sem akarta megtörni, s egymástátölelve nézték az egyre világosodóégboltot. Békés magányuknak Sayanivetett véget, aki szokásához híven aföldre döntötte Narutót, de most Sasukétis magukkal rántották. 

– Saya kérlek, ez nem vicces –nyöszörögte a rakás aljáról Naruto. 

– Ugyan már Naru! Most nem is vettemtúl nagy lendületet – mondta durcásan alány. 

– Az lehet, de eddig nem is kettenestetek rám – nyöszörögte továbbra is aszőkeség. 

– Ne panaszkodj már. Persze tegnap esteegy szavad sem volt a súlyomra –válaszolta nyugodtan Sasuke, smegengedett magának egy mosolyt. 

– De Sasuke! Nem kéne kiteregetned amagánéletünket! – dünnyögte Naruto,miközben megpróbált felállni. 

– Nem hiszem, hogy Sayanit túlzottanzavarná a mi magán életünk, ugyekislány? – kérdezte Sasuke, még mindigNarutón feküdve. 

– Hé, nem vagyok kislány! Mártizennégy leszek. Egyébként meg abátyámat is rajta kaptam tegnap este,amint egy ezüsthajú férfival enyeleg –válaszolta Sayani mosolyogva. 

– Remek kém válna belőled Saya, hanem ugranál folyton a barátaid nyakába –mondta nyugodtan a szőkeség.

A kis lány egy mosoly és egy erőteljesintegetés után visszavonult a házkonyhájába, hogy teljesítse anyjakérését. Miután eltűnt a két fiú szemeelől, Sasuke egy apró csókot lehelt amég mindig alatta fekvő Naruto ajkaira,s utána gyengéden felhúzta barátját.Miután mindketten felálltak, elindultakItachi szobája felé, hogy leellenőrizzékaz idősebb Uchiha hollétét. A két fiúmeglepetésére, a szőke szobája mellettiszoba üresen tátongott, s Itachi nem voltsehol. Miután sikerült túl tenniükmagukat első meglepetésükön, Hinataszobája felé vették az irányt, s egy halkkopogás után benyitottak, demindkettejük lába a földbe gyökerezettaz őket fogadó látványtól.