Tűz és víz (Átszerkesztés alatt )

24.fejezet

– Semmi értelme Sasuke. Úgy semtudom megváltoztatni a falusiakvéleményét. Vissza se kellett volnajönnöm, hisz tisztában voltam vele, hogyellenségesen fognak fogadni, hamegtudják, hogy ki vagyok valójában –suttogta Naruto, miközben könnyeikibuggyantak szemeiből. 

– Ne hagyd el magad Naruto. Nefoglalkozz azzal mit mondanak azemberek. A barátaid tudják, hogy nemvagy szörnyeteg. Egyébként se akarlakismét elveszíteni kicsi rókám – súgta aszőke fülébe az ifjabb Uchiha, miközbenóvatosan felemelte kedvese állát. 

Naruto engedte, hogy barátja felemeljeaz állát, és így könnyes kék szemeivel amegnyugtató feketékbe nézett, amiknekmélyén a düh szikrái lobogtak. Eközbena főtéren a falusiak tovább szidták aszőkét, ami már Itachit is kezdtedühíteni, hisz a tömeg nem is ismerterendesen a szőkeséget.

 Az idősebbUchiha lassan előrébb lépkedett néhánymétert, miközben szemeiben megjelent adühtől izzó Sharingan, ami pár pillanatmúlva átváltott a Mangekyoura. Kakashifeszülten figyelte Itachi mindenmozdulatát, hisz az Uchiha még mindigőrizet alatt állt. Az ezüsthajú jouninszemmel tartotta az idősebb Uchihát, akia korlát közelébe sétált, és onnan nézettle a tömegre Sharingantól izzószemekkel láttán abbahagyták Naruto hangos szidását, s inkább csakmagukban átkozták tovább a szőke fiút.A Hokage közelében lévőketmeglepetésként érte a felbolydult tömegelcsendesedése, s csak nehezen akartákelhinni a dolgot. Itachi elégedettenelmosolyodott, amitől az alant állóemberek enyhén megborzongtak. 

– Ha valaki egy ujjal is hozzá mer nyúlni egy aNaruto-kunhoz, velem gyűlik meg a baja– szólalt meg jeges hangon az idősebbUchiha. 

– Egy áruló ne mondja meg nekünk, hogymit tehetünk és mit nem! – kiabált be egybátrabb férfi. 

– Lehet, hogy áruló vagyok, de magukkalellentétben, én nem ítélek meg senkitsem anélkül, hogy meg ne ismerném egykicsit – válaszolta hidegen Itachi. 

– Téged is meg kellene ölni, mint azt aszörnyet! – kiabálta egy másik férfi iselőző társa beszólásán felbátorodva. 

– Próbálják csak meg, de abban biztosaklehetnek, hogy nem fogom hagynimagam, és nem érdekel, ha utána aHokage esetleg kivégeztet, mertmegöltem néhány nagyszájú barmot –felelte az idősebb Uchiha teljesnyugalommal, majd öccséhez ésNarutóhoz sétált.

– Ezt nem kellett volna Itachi – szólaltmeg csendesen Naruto. 

– Engem nem érdekelnek az idiótavéleményeik, de ha megtámadnak, akkorvégzek velük. S nem érdekelnek akövetkezmények, mivel így is sok vértapad a kezemhez, mit számít még néhánybaromé – válaszolta hidegen Itachi, mirea körülöttük állók megdermedtek.

 A mondat után néma csend telepedett atársaságra, s még a lent lévő tömeg sekezdett ismét zúgolódni, mivel mindenegyes szót tisztán hallottak. A némacsendet végül Tsunade törte meg azzal,hogy elbocsájtotta a tömeget, míg ő magaa kis csapathoz sétált. 

– Naruto néhány anbut rendelek melléd,míg le nem csillapodnak a kedélyek –szólalt meg ellentmondást nem tűrőhangon a Godaime. 

– De Tsunade-sama akkor én mi a fenétfogok most csinálni? Elvégre én lennékaz egyik anbu kapitány. Mégse várhatjael tőlem, hogy a beosztottaimvigyázzanak rám – próbált tiltakozni aszőkeség. 

– Ez nem javaslat volt, hanem parancs! –felelte dühtől szikrázó szemekkelTsunade. 

Naruto egy hatalmasat nyelt a nő dühétlátva, s inkább nem ellenkezett a testőrökellen. A társaság lassan elindult a lépcsőfelé, de még mielőtt lemehettek volna,néhány igen dühös shinobi robogott felrajta. 

– Még is mi a fenét képzeltél magadrólte nagyon hülye! Hogy tehetted ezt abarátaiddal te idióta barom? – kérdezteegy kapucnis fiú dühösen, miközbenmegragadta Naruto gallérját. 

– Nyugodj meg Kiba. Ne húzd felmagad. Egyébként is van most elég bajaNarutónak, nem kell, hogy még te istetézd a dühkitöréseddel – szólalt megegy másik fiú nyugodt hangon, miközbenmegigazította nap szemüvegét. 

– Kiba? Shino? Miért jöttetek ide? –kérdezte döbbenten Naruto. 

– Miattad te bolond! Mikormeghallottuk, hogy életben vagy, úgygondoltuk, hogy meglátogatunk, de teismét szőrén-szálán eltűntél –morgolódott az Inuzuka fiú. 

– Hé, minket se felejtsetek el! – szóltközbe Lee nagy vehemenciával. 

– Ti tényleg aggódtatok miattam? –kérdezte döbbenten a szőkeség. 

– Mégis mit gondolsz te nagyon idióta?Itt lennénk, ha nem aggódtunk volnaérted? – kérdezte Kiba egy mosolykíséretében. 

Naruto meghatódva nézett az előtte állócsapatra, s kezeit a szeme elé emelte,hogy elrejtse barátai elől a könnyeit. Ámkönnyeit nem igazán sikerült elrejtenietársai elől, s megsemmisülten hagyta,hogy könnyei végig folyjanak sápadtarcán. Sayani lassan Narutóhoz sétált, ésóvatosan megsimogatta a könnyáztattaarcot, mire a szőkeség halványan alányra mosolygott. 

– Ugyan már Naru. Ne csináld ezt. Ittvannak a barátaid és ők melletted állnak,ahogy mi is a bátyóval. Ugye tudod, hogyte is a bátyám vagy? – kérdezteártatlanul csillogó szemekkel Sayani. 

– Persze Saya, ezért akarsz folytonmegfojtani – válaszolta halkan nevetveNaruto. 

– Én nem is! Te vagy az, aki soha nemtudsz rendesen megtartani – válaszoltaduzzogva a lány. 

– Ó, igazán kis hölgy? Nem is tudom kimiatt fulladtam majdnem meg az elmúltkét napban többször is – felelteincselkedve a szőkeség. 

– Nehogy azt mond, hogy egyik-másikhelyzet nem tetszett – motyogtasértődötten Sayani. 

– Mégis milyen helyzetre gondolsz? –kérdezte rosszat sejtve Naruto. 

– Hát mikor Sasukéval együtt estem rád– válaszolta elégedetten a lány. 

– Ó, te kis pimasz, ezt még visszakapod!Szóval akkor direkt ugrottál anyakunkba, hogy legyen mivelpiszkálnod utána – morogta a szőkeség. 

Sayani csak elmosolyodott és kiöltötte anyelvét a szőkeségre, mire az elkezdtekergetni a lányt, miközben a többiekhalkan kuncogni kezdtek a két félbolondozásán. A jó hangulatnak Sakiovetett véget, aki elkapva húgát,megállította a fogócskát. 

– Sayani kérlek, viselkedj rendesen –szidta meg bátyja. 

– Na jó, ha már ilyen jó hangulat van, milenne ha elmennénk valahovamegünnepelni Naruto visszatértét éselőléptetését? – kérdezte Kiba lelkesen.

– Ez nem hiszem, hogy jó ötlet,figyelembe véve, hogy mi történtTsunade-sama beszéde alatt – motyogtabátortalanul Naruto. 

– Ha én vagyok az akadálya, akkor neaggódj Naruto-kun megígérem, hogyrendesen fogok viselkedni, és senkit nemküldök a más világra – szólt közbenyugodtan Itachi. 

– Ó, te és a rendes viselkedés két különfogalom Itachi – mondta gúnyosanSasuke. 

– Akarsz valamit öcsi? – kérdeztedühösen az idősebb Uchiha. 

– Bocs fiúk, azt hiszem jobb, ha én mosthaza viszem a marakodó párosunkat, mígel nem fajulnak a dolgok – mondtaNaruto. 

– Mi lenne, ha nálad tartanánk meg azösszejövetelt? – csapott le a mondatraKiba. 

– A lakásom nem elég nagymindannyiunknak, s egyébként is,jelenleg nem otthon lakom – keresett egyhihető kifogást a szőke fiú. 

– Ugyan már Naruto-kun, a kisöcsémháza elég nagy, és ott mindannyianelférnénk – szólt közbe Itachi, mireSasuke egy gyilkos pillantássaljutalmazta. 

– Ezért még megfizetsz Itachi! – suttogtaaz ifjabb Uchiha