Why not someone else?

1.

     Óvatosan léptem fel a színpadra, még így kb 5 perc elteltével sem tudtam felfogni a történteket. Jó, nincs borzasztó hangom, de nem vagyok egy Pavarotti. Az énektanárom évekig járatott énekkarba, mert szerinte "elképesztő, hogy bármit éneklek, azonnal olyanná alakul a hangom, mint az eredeti előadóé" amibe így jobban belegondolva lehet valami. Még szerettem is oda járni, csak kár, hogy az énektanárom egy vérbeli seggfej, ezért kiléptem. (Persze aztán a hátralevő éveimben, amit abban a suliban töltöttem, én voltam a kiszemelt áldozat.)
     Visszatérve gondolatmenetem első felére, akkor is! Az istenit tegnap a tusolóban énekeltem utoljára! Remegő lábakkal léptem fel a szímpadra. És-pechemre-egy aljas kis gondolat férkőzött a fejem hátuljába, ami nem más mint a para, hogy mi lesz, ha annyira izgulok, hogy elfelejtem a dalszöveget. Király! Egy gonddal több, mikor azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam.
-Gyerünk Bekka! Menni fog!-súgta a fülembe a kisangyal a jobb vállamról.
-A büdös francokat! Annyira szar leszel, hogy olyat még nem látott a világ! Szegény Shawn. Nem tudja mire vállalkozott...-vélekedett a fejét csóválva,  szánalommal teli hangon a bal vállamon elhelyeszkedő ördögfalyzat.
-KUSS!!-kiáltottam magamban a képzeletem szülte lényeknek, majd egy pár lépéssel közelebb mentem  a mogyoróbarna szemű fiúhoz, aki után-ahogy a nagyim mondaná-cikk-cakkba pisilnek a nők. Mire odalépett hozzám, és szoros ölelésbe vont. Olyan érzés volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, és ez egy megszokott dolog lenne.
-Ne izgulj! Szuper leszel-suttogta a fülembe úgy, hogy csak én halljam.
-Reménykedj, hogy nem hozok szégyent rád!-súgtam vissza neki, mire elmosolyodott.
-Mi a neved?-kérdezte a mikrofonba beszélve, immár a közönség felé fordulva.
-Bekka. Rebeca Thalia Vargas, de a Thaliát nem használom, és nem is nagyon szeretem.-Nem mintha bárkit is érdekelne...jöttem rá miután kimondtam.
-Jól van Bekka. Készen állsz?-kérdezte ragyogó szemekkel.
-Nem igazán,-mondtam kicsit félve-de úgy érzem muszály lesz.-fejeztem be mondatom, és erre a kijelentésre az én arcomon is megjelent egy apró mosoly.
Aztán elkezdett halkan játszani a gitárján, a közönség elcsendesedett, és csak Shawn pengetését lehetett hallani az egész arénában, mert ehez a dalhoz nem kell más hangszer, csak egy gitár szólózik benne.
-Don't cry, or do
Whatever makes you comfortable
I'm tired too
There's nothing left to say
Let's call it truce,
'Cause I don't really wanna go to bed like this-kezdte lágy hangon a dalszöveget, majd rám pillantott, ezzel jelezve, hogy a következő sort már nekem is énekelnem kell.-
I'm so sorry
That we're still stuck in the middle
Yeah I'm so sorry
'Cause in the moment, I-kapcsolódtam be én is a dalba, először csak úgy, mint egy döglődő macska, de aztán erőt vettem magamon, és helyrepofoztam a hangom amilyen hamar csak tudtam. Mire Shawntól egy bátorító mosolyt kaptam jutalmul.
Egyre hangosabban, és nagyobb beleéléssel énekeltünk. Én végig őt bámultam, de mikor észrevette, gyorsan elkaptam a fejem, és lesütöttem a szemem, mire ő alig tudta visszatartani a nevetését. És utána ő kezdte fürkészni az arcom. De a durva az, hogy közben egyszer sem rontottuk el a szöveget!
(...)
I don't know what it's like-pengette meg az utolsó akkordot, mire egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaly hagyta el a számat. Majd felpattantam a négylábbú kis fa bárszék-szerűségről, amin eddig ültem, odaléptem Shawnhoz, és megöleltem, de akkora hévvel, hogy majdnem kiejtette kezéből a gitárját.
-Uhhh! Erre nem számítottam-nevetett fel.
-Jaj, bocsi-engettem el gyorsan, utána meg elkezdtem kínosan magyarázkodni. Amire nem jött felelet, hanem csak szorosan magához ragadott lapát kezeivel, mire kicsit megkönnyebbültem, hogy mégsem volt olyan kínos a hirtelen kirohanásom.

-KONCERT UTÁN-

-Hol vagy?-vontam kérdőre barátnőm a telefonomon keresztül, de a vonal másik felén csönd honolt, pedig tudtam, hogy ott van.-Emily!
-Öhhhm...-kezde lassan, és éreztem, hogy azért nem vág bele rögtön, mert fél tőle, hogy mi lesz a reakcióm.
-Öhhhm mi?!-kérdeztem, mivel fél perc elteltével sem folytatta.
-Öhhhm az, hogy csak rosszul lettem, ezért inkább hazajöttem.-mondta, de ő is pontosan jól tudta, hogy tudom, hogy nem mond igazat.
-Ne is próbálkozz.-jelentettem ki a szememet forgatva.
-Na jó...az történt, hogy mikor Shawn téged hívott fel a színpadra, a lila köd hirtelen elborította a fejem, kirontottam az arénából, hívtam egy taxit, és hazajöttem.-mondta megbánással a hangjában.
-Mi?!-csak ennyit bírtam kinyögni. Először.-Mi a büdös franc?! Nem egészen értem, hiszen odáig, meg vissza vagy érte, akkor mi a szarért hagytad ott a koncerten?!-leesett, hogy mi is történt-Te komolyan féltékeny voltál?!
-I-i-igen.-motyogta alig hallhatóan.-Olyan érzésem volt, mintha kitúrtál volna, pedig neked nem is jön be, de tudod, hogy nekem meg nagyon is. Sajnálom. Én sem tudom, mit képzeltem.-válaszolt, és hallottam rajta, hogy a sírás kerülgeti.
-Hé! Em ne sírj! Nem a Violettában vagyunk, hogy ilyen faszságokon csesszük el a 15 éves barátságunkat-mondtam nevetve, mire megkönnyebbült.-Úgy se találkozok vele többet, szóval igazán mindegy. Ráadásul semmi nem volt, csak felhívott egy rohadt színpadra. Most legszívesebben odamennék hozzád, egyszer-kétszer megcsapkodnálak egy serpenyővel, hogy soha többet ne csinálj ilyet, majd leülnék veled filmezni egy jót, de 'asszem ez hajnali fél kettőkor nem esélyes.-tálaltam ki gondolataim.
-Inkább fogj egy taxit, és majd holnap megejthetjük.-itt tartott egy kis szünetet-a második felét legalábbis. Nem akarom, hogy megtépkedj egy serpenyővel.-kuncogott, mire nekem is kacagnom kellett.
-Szia te Búzapalánta, akkor majd holnap találkozunk.-köszöntem el, majd megszakítottam a hívást.

Miután hazaértem, lepakoltam a cuccom, és letusoltam (igen letusoltam! Hajnali 3-kor, egy koncert után!! Hidd el, én magam is el voltam ragadtattva, ugyanis általában ilyenkor csak lerúgom a cipőm, ledobom a táskám valamelyik sarokba, elvánszorgok az ágyamig, és pár másodperc múlva alszom.) Felvettem egy Snoopies pizsamát, és elnyomott az álom.

Sziasztok!
Ez az első könyvem. Én magam sem gondoltam volna, hogy ez egy SM FF lesz, de hát így alakult. Remélem, ha nem is egy csomó mindenkinek (mert biztos vagyok benne, hogy nem lesz valami ismert sztori), de legalább egy pár embernek tetszeni fog, és olvasni fogják. Kb 2-3 hetente lesz új rész, de nem ígérek semmit, mert nem tudom mennyire lesz kedvem/időm/ihletetem. Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszésedet, ha igen nagyon örülnék neki, ha ezt kimutatnád.😇 (Ha valakinek nem esett le.:⭐️+💬) Bie babes❤️