Why not someone else?

5.

Az ágyamon ültem, egy erős fekete tea társaságában, már megint depressziósan éreztem magam a történtek miatt, és ismét azon kaptam magam, hogy igazából nem is tudom mivel rontottam el. Gőzöm sem volt arról, hogy mi rosszat csináltam. Elgondolkodva bámultam ki az ablakomon, mikor egy fekete Jeep hajtott a ház elé, ezt követte egy rövid csengetés, és a Jeep már itt sem volt. Nem igazán tudtam mire vélni a hirtelen lezajlott dolgokat, de azért leslattyogtam a térd alá érő köntösömben, amit kifejezetten az otthon ülős, mély elmélkedős napjaimon szoktam viselni, és kinyitottam az ajtót. Egy kis, fehér dobozka fogadott, egy címkével az oldalán, amire a nevem volt írva. Felvettem, elmentem a kanapéig, törökülésben elhelyezkedtem, és csak bámultam az apró kis ajándékot. Majd mikor már nem bírtam tovább a kíváncsiságommal, óvatosan lehúztam a tetejét, ezzel felfedve a benne rejlő apróságot. Egy vékony, ezüst lánc volt, amin egy csodaszépen formált kis elefánt lógott, szintén ezüstből. A feladó csakis egy ember lehetett. Egyértelmű. De hogy honnan tudja, hogy az elefánt egy fontos szimbólum számomra, és az ezüst ékszereket szeretem a legjobban, az örök rejtély számomra. Eltűrtem a hajam, kiemeltem a dobozból az ékszert, és rácsatoltam a nyakamra. Már nyolc óra felé járt, mikor is eldöntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni. Hát persze...tökéletes az időzítésem... Mivel tusoltam, nem hallottam, hogy csengetnek. Persze az ajtó nyitva volt, mert nem vagyok annyira paranoiás, hogy bezárkózom, amikor egyedül vagyok otthon. Így hát csak akkor vettem észre, hogy valaki van a házban rajtam kívül, amikor egy szál köntösben végigtipegtem a gardrób felé. Tudni illik, hogy a földszintről a lépcső egy folyosóra vezet, aminek a közepe nyitott, és le lehet látni a nappaliba. Mivel a fürdő a folyosó átellenes végében van, mint a gardrób, végig kellett sétálnom a folyosón. Mikor lepillantottam a kanapéra egy feketébe burkolózott göndör isten nézett vissza rám. Pár másodpercig csak bámultuk egymást, majd eljutott a tudatomig, hogy mi is történt. Ezt egy torz kiáltással díjaztam, ezt követve pedig elrohantam a gardróbhoz és két másodperc alatt felvettem egy sima fehér pólót, meg egy világoskék térdénél szaggatott farmert. Amikor leértem a földszintre még mindig ugyanúgy, ugyanott állt. Szerintem egy centit sem mozdult.
-Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt?-vágtam fejéhez a neméppen kedves kérdést.
-Téged.-hangzott az egyszerű, komor válasz.
-Hű, már azt hittem ki akarsz rabolni.-hangomből csöpögött a szarkazmus.
-Látom, a nyers modorod még mindig a régi.
-Ha nem tetszik, miért vagy itt?
-Szeretnék bocsánatot kérni. És elmagyarázni a dolgokat az én szemszögemből.-közelebb lépve nézett le rám boci szemeivel.
-Akkor kezdheted is. Mardos a kíváncsiság.-leültünk a kanapéra, és ott folytattuk a beszélgetést. Már épp belekezdett volna, de közbeszóltam.
-Állj, állj, állj, állj! Álljunk meg egy pillanatra! Első és legfontosabb kérdés. Honnan a fityfenéből tudod te, hogy én hol lakom?!
-Hát...egy kedves barátomtól...
-Hmm..a kedves barát elég tág fogalom. Na! Tudni akarom, vagy nem éppen kellemes módon foglak kitessékelni.
-Jajj! Félek! Rám szabadult a sátán tizenkilencedik bugyra!-nevetett.
-Komolyan mondtam.-egy nyers, gonosz nézéssel demonstráltam érzéseim.
-Jólvan, jólvan.-mondta még mindig félmosollyal az ajkán.-Van nekem ez a barátom Lincoln. Aki mint kiderült, nem csak hogy egy kávézóban dolgozott veled, de még egy műszakban is.
-Ahha. Értem. Megbocsájtassz egy pillanatra? Megyek, és kitaposom Lincoln belét.-pattantam fel a kanapéról, de ő megakadályozott ebben, mivel elkapta a csuklóm, és visszarántott elég közel magához.
-Miért? Ennyire nem kívánt vendég lennék nálad?-kérdezte ismét bevetve azokat a mogyoró színű, elbűvölő szemeit.
-Az attól függ.-válaszoltam konokul.
-Mitől?-fordult velem szembe.
-Tőled.
-Látom megkaptad az ajándékom.-simított végig a kulcs csontomon puha ujjbegyeivel, ezzel terelve a témát. Mire elhúzódtam kicsit.
-Rejtélyes egy alak vagy.-mondtam a szoba sarkába merengve.
-Miből gondolod?-vonta fel a szemöldökét.
-Kétszer találkozunk, egyik alkalommal sem direkt, és te olyan dolgokat tudsz rólam, amiket lehet, még a saját testvérem sem tud.
-Ez történik akkor, ha valaki fontos nekem.
-Ez borzasztóan nyálas volt-nevettem ki.
-Elég nehéz téged levenni a lábadról!-kiáltotta felháborodva, de mégis nevetve.
-No de. Eléggé elkanyarodtunk a témától.-helyezkedtem szemben vele törökülésben, és néztem rá várakozóan. Nagyot sóhajtott, majd belevágott. Mesélt arról, hogy mennyire bejöttem neki a koncert után, hogy hogyan talált rám a plázában, hogy kapott egy bírságot amikor a kórház felé száguldoztunk, hogy hogyan mondta el Lincolnak a történteket, és hogy ő továbbította Emynek. Teljesen úgy éreztem, mintha már ezer éve ismernénk egymást. És volt egy olyan gyanúm, hogy ő is hasonlóan érez.
-Uhum.-hümmögtem miután befejezte mondandóját.
-Figyeltél te egyáltalán?-kérdezte bal szemöldökével az egekben.
-Bocs, nem annyira, éppen azt próbáltam kiszámítani, hogy egymillióból hány lány ájulna el sikoltozva, ha Shawn Mendes beállítana a házukba, miután együtt énekeltek egy koncerten, és százhússzal elfuvarozta a kórházig.-mosolyogtam rá.
-Hát igen, lehet te vagy az egyetlen, aki azzal fogad, hogy "Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt?"-változtatta el a hangját nevetségesen magasra.
-Mégis én vagyok az az egy akivel megtörtént. Vagy várj! Lehet, hogy nem! Lehet, hogy minden héten egy új lány után nyomozol, állítasz be a házába, és csábítod el!-gyanúsítottam meg.
-Basszus! Rájöttél a legféltettebb titkomra!-kapott a szája elé.
-Tudtam!-emeltem fel az állam jelezve hogy győztem.
-Annyira aranyos vagy, amikor büszke vagy magadra, amiért igazad van!-közölte velem, mintha nem is egy bók lenne, csupán egy puszta tény.
-Éhes vagyok!-pattantam fel hirtelen a kanapéról.-Ha már itt vagy, tedd magad hasznossá, és segíts nekem főzni valamit! Rántotta jó lesz?
-Nem lehetne inkább szalonnás tojás?-kérlelt ajkait lebiggyesztve.
-Milyen válogatós vagy! De, egyébként lehet az is, ha ez szíved vágya, csak mert nagyon kedves vagyok.-Ez után a legnagyobb meglepetésemre odajött, hátulról átkarolt, és állát belefúrta a nyakamba. Úgy csináltam, mintha nem történt volna semmi, ami bevált, ugyanis pár másodperc múlva elengedett.
-Mit segítsek séfné?-derült ki az arca.
-Először is vedd elő a tojást a hűtőből légy szíves!
-Igenis séf asszony!-szalutált viccből. Így telt el a következő negyed óra, és egész jó vacsorát rittyentettünk mi ketten. Mire végeztünk, már elmúlt fél tizenegy.
-Meddig szeretnél még a vendégem lenni?-kérdeztem, miközben vacsora után a tányérokat raktam be a mosogatógépbe.
-Ameddig hagyod.-mosolygott-De már indulok is. Késő van már. Vette fel a telefonját a konyhapultról.
-Nem vagy már kicsit fáradt a vezetéshez?-aggódtam csak úgy mint egy anya. Közelebb lépett, és lenézett rám 187 centi magasból.
-Ez most arra megy ki, hogy aludjak itt veled?-tűrt el egy tincset a fülem mögé.
-Nem. Csak nem akarom, hogy elaludj a volán mögött, és elhalálozz autóbalesetben. Mi lenne akkor Emilyvel? Kardjába is dőlne.-fordítottam neki hátat megtörve a közelségét.
-Persze persze értem én. Akkor, hogy Emily lelki és saját testi épségem megóvjam, itt maradnék veled. De csak ha nem bánod.-tette fel a kezét.
-Hmm...nem is tudom...gyilkosságnak számít az, ha elengedek egy fáradt embert, hogy vezessen egy órát? Nem hinném. Úgyhogy nyugodtan távozhatsz.
-Naaa. Kérlek!-kulcsolta össze a kezét, így könyörögve nekem.
-Jólvan, megszánlak.-forgattam meg szemem, de titokban egy kicsit örültem neki, hogy nem vagyok egyedül.
-Milyen nagylelkű valaki! Köszönöm szépen, nagyra értékelem kedvességét!-hajolt meg előttem.
-Inkább gyere, megmutatom hol fogsz aludni te bolond!-felmentünk az emeletre, és bevezettem az enyémtől két szobányira lévő helyiségbe.
-Tessék.-mutattam a körbe a vendégszobán.-Pizsamát gondolom nem kell adjak.-fűztem még hozzá.
-Azt hiszem mégis elfogadok egy unikornisos pizsamát!-próbált vicces lenni.
-Hahaha!-nevettem műn-ha bármi kell, itt vagyok két szobával arrébb. A fürdő meg a folyosó végén balra, ha esetleg nem szeretnél büdös maradni.-szúrtam oda neki.
-Hé! Mi bajod van az illatommal?!-háborodott fel.
-Jó éjt!-azzal egy "csábos" mosollyal becsuktam magam mögött az ajtót.

Sziasztok!💕
Itt is lenne a következő rész. Tudom, tudom hónapokat késtem, de tényleg nem volt sem időm, sem ihletem.
De legalább most itt vagyok, újult erővel, és sok ötlettel. Ha tetszett tudod mi a dolgod (💬+⭐️) Remélem még nem hagyott itt mindenki, aki eddig olvasta a könyvem. Mostmár tényleg nem ígérek semmit, de terveim szerint nem sokára lesz új rész. Addig is,
Stay tuned! pussza😘