Why not someone else?

2.

Azt hiszem, egy picit előre haladtam. Oké. Lassítok egy kicsit, de hidd el, az én életem is ilyen gyorsan-ráadásul gyökerestül-változott meg.

Tehát. Hol is kezdjem? A nevem Rebeca Thalia Vargas. Barátoknak csak Bekka. A külsőmről röviden: vállig érő, aranybarna haj, zöldeskék szem, pisze, kicsit turcsi orr, szeplők, és olyan száj, hogy mindenki folyton azt hiszi, hogy fel van fújva szilikonnal. És ez egyáltalán nem felvágás, sőt, igazából tökre idegesítő, hogy folyton azzal jönnek, hogy "Ilyen korán még nem kellett volna" és társai. 19 éves vagyok, Torontóban élek a macskámmal. Igen, a macskámmal, mert tavaly végre lehetőségem adódott kiköltözni az "Atyai házból". Nem mintha nem szerettem volna a szüleimmel élni, csak kicsit kínos volt, mikor egy buli után hazamentem, és anyu, mint egy kísértet felkapcsolta a villanyt az előszőszobában, és kioktatott arról, hogy már megint későn értem haza, én pedig magyarázhattam el neki ismét, hogy önálló, felnőtt, kanadai állampolgár vagyok, és jogom van hajnali háromkor hazajönni. Szóval hihetetlenül boldog voltam, mikor végre beköltözhettem a saját házamba. Ismétlem, a saját házamba. Mert, hogy nem albérlet. De nem ám! Az én kis kuckóm. Ami egyébként régen családi nyaraló volt, csak soha nem használtuk, ezért nyaranként kiadtuk, aztán kipofoztuk egy kicsit, és hopp! Máris egy másik házban találtam magam. Szóval mostmár az enyém. Tavaly végeztem a gimivel, tehát az idei az első évem az egyetemen. Irodalom szakra járok. Mindig is ez volt az álmom. Egyszerűen imádok olvasni, de az írástól sem veheti el a kedvem senki. Könyvet, vagy verset mindegy, épp azt ami az eszembe jut. Rendkívül érdekesnek, és izgalmasnak találom, hogy az olvasással bekukkantást nyerhetek a többi ember gondolkodásmódjába. Azon is szeretek morfondírozni, hogy miért pont így alakult a cselekmény, és, hogy én hogyan kanyarítottam volna a történetet. A legjobb barátnőm Emily Grace, akivel immáron 15 éve osztunk meg mindent, ami fontos, vagy többnyire azt is, ami nem. Na de szerintem ennyi elég is belőlem, mert nem most szeretném megírni az önéletrajzom.
Aznap reggel az ébresztőm csodálatos hangjára keltem.
-Miért kell ennek ilyen szörnyűnek lennie?!-gondoltam magamban.
-Mert ha nem ilyen lenne, akkor soha a büdös életben nem kelnél fel.-emlékeztetett a belső hangom.
-Urghh...-morogtam immár hangosan. Lekapcsoltam az ébresztőt, mivel azelőtt, félkómásan csak a szundi gomb lenyomására volt energiám. A felháborodásom csak nőtt, amikor rájöttem, hogy igazából tök fölöslegesen szólt az ébresztőm, ugyanis aznap semmi dolgom sem volt. Kis idő múlva kikászálódtam az ágyamból, és a szobámból nyíló fürdőszobába vettem az irányt. Még mielőtt megálltam volna a tükör előtt, egy gyors 180 fokos fordulatot véve a tusolóhoz mentem, mert már a tükörre vetett első pillantástól elborzadtam. Úgy néztem ki, mint egy őskorból származó homeopátiás golyókon nevelkedett, kiskorában serpenyőkkel megkínzott visszafejlődött csimpánz, akinek nem mellesleg a fejére költözött egy paradicsom madár raj. Miután ezt megállapítottam beléptem a zuhany alá, és hajat mostam. Mikor végeztem, feldobtam magamra a köntösöm, felkentem valamennyi sminket, és felöltöztem. A mai szettem egy sima fehér, a térdénél szaggatott farmer és egy szürke, belive feliratos szürke póló kombó volt. A hajam nem szárítottam meg, csak hagytam, hogy a vizes tincseim  a vállamra omoljanak, mert ugyebár nem kellett aznap semmit sem csinálnom. Ígyhát lebattyogtam a lépcsőn, összedobtam egy gyors amerikai palacsintát, tettem rá jó sok juharszirupot, (vérbeli kanadaiként, 100% egészségesen) adtam ennyi Samuelnek, a macskámnak, és visszacsoszogtam a szobámba. A reggelim elfogyasztása közben felnyitottam a laptopom, és megnéztem a beérkezett üzeneteket. Mivel nem vagyok egy hű de fontos ember, hamar végeztem, ezért elindítottam a legelső sorozatot, ami szembe jött.
Fél kettő felé a hasam hangos korgására figyeltem fel, ugyanis már megint magával ragadott Emily Brontë nyomasztóan gyönyörű világa az Üvöltő Szelek képében. Ez a regény már hatodikos korom óta a kedvenc könyvem. És kérdezheted, hogy én mégis miért olvastam hatodikban ezt a könyvet? Hát igen, megértem. A válaszom erre csak annyi, hogy nagyon öreglelkű vagyok. Más szóval koraérett. Mivel a gondolatmenetemből újra a gyomrom hangos morgására ocsúdtam fel, feltápászkodtam, és lementem valami kaja után kutatva. De sajnos a hűtőben csak egy-két dolog várt rám. Meg egy adag tejszínes, lazacos tészta, amit még tegnap vacsorára főztem. Elővettem azt, és evés közben csatáztam a lusta énemmel, hogy el kell menni a boltba, mert ez így tarhatatlan, miközben, az aljas módon csábító kis gondolatokkal halmozta el az agyam, mint például a pizza rendelés lehetősége, és a 'nem akarok kimozdulni a házból' érzés keltése. De végül a bölcs énem döntött, így ebéd után átöltöztem, és bementem a városba vásárolni.

***

Mikor már hazafelé tartottam bekapcsoltam a rádiót, ugyanis persze, hogy pont a legnagyobb dugót kellett kifogom! Ígyhát, mivel eléggé unatkoztam a kocsiban ülve, hallgattam az aktuálisan lejátszásra kerülő dalt, és figyeltem a szöveget. Shawn Mendestől a Yuth ment éppen. Azon gondolkoztam, hogy valyon mi lehet ennek a mélyebb jelentése. Annyira kíváncsi voltam, hogy amíg álltunk, gyorsan megnéztem a telefonomon, hogy mit is jelenthetnek a sorok. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy arról szól, hogy a kisgyerekek milyen csodálatosnak látják a világot, viszont minden egyes terrortámadással egy kis részt elvesznek a "fiatalságukból", tehát a gyermeki naiv látásmódból, és hogy ennek nem lenne szabad így lennie. Eszméletlen, hogy még csak 20 éves ez a srác, de mégis ilyen komoly és mély témákról tud dalokat írni.
-Öreglelkű, mint én.-gondoltam, és nem tudom miért, de ez az aprócska felfedezés mosolyt csalt az arcomra.
Már otthon pakoltam a cuccokat a kocsiból, mikor rájöttem, hogy nem vettem tejet. Na banyek! Szuper, most már a reggeli kávémat se tudom majd meginni! Na mindegy, majd veszek holnap. A gondolatmenetemből a telefonom rezgése zökkentett ki. Emy volt az.
-Szia!-köszöntem elsőként.
-Sziaaaa!-üvöltötte fülembe barátnőm olyan hangerővel, hogy majdnem kiejtettem a telefont a kezemből.
-Mitől kaptál idegbajt?-kérdeztem, ugyanis ismerem már annyira, hogy tudjam, valami fontos, és izgalmas dolog történt.-Várj, ne is mondd. Fangörcsöt kaptál. Két tippem van.1: Shawn Mendes 2: Noah Centineo. Na? Talált?
-Igeeeen! Shawn Mendes koncertre megyünk csajszi!-sikongatott fülembe, és el kellett tartanom a telefont a fülemtől, hogy ne legyek halláskárosult. Tudni kell Emilyről, hogy ÓRIÁSI Shawn Mendes fan. Odáig, meg vissza van érte, de még egyetlen koncertjére sem volt alkalma eljutni, ami egy picit fura, tekintve, hogy 19 éves, és Torontóban él, ahol Shawn legtöbb koncertje van.
-Szuper! Ez az egyik legnagyobb álmod!-mondtam őszinte lelkesedéssel. Viszont én nem vagyok az a tipikus 'fangirl' típus. Nem vagyok oda a világsztárokért, mert nem látom semmi értelmét. Van akinek tényleg jó a hangja, és szeretem a dalait, de az nem azt jelenti, hogy az énekesért rajongom.
-Te süket vagy? Azt mondtam, hogy megyünk. Többes számban. Te is jössz.
-Hogy mi? Minek kellek én oda?-kérdeztem, és én magam is furcsálltam, hogy nem vettem észre a többes számot, és komolyan kezdtem aggódni, hogy lehet mégis túl közel volt az a telefon.
-Mert egyedül nem engednének el. És mivel te vagy a legjobb barátnőm, így te lehetsz a szerencsés.
-Öhm...oké. Mármint nem vagyok fan, de azért nem mondok nemet egy ingyen koncert meghívásra!-nevettem el magam a végén.
-Ki mondta, hogy ingyen lesz? 400 dollár a jegy.-mondta súlyos komolysággal.
-Jaaa...-ennél többet nem tudtam mondani jelenleg, mert meglepődtem. Nem vagyok csóró, de erre nem számítottam.
-Most komolyan bevetted?!-hahotázott hangosan a vonal másik feléről barátnőm.-Hát persze, hogy ingyen van, két darab jegyet kaptam a szülinapomra, csak ugye az már három hónapja volt, de a koncert csak kedden lesz.-tájékoztatott még mindig nevetve Emy.
-Ezért még kapni fogsz-hallattam egy csodálatos, kicsit sem pedofilnak hangzó hörgő hangot.
-Jajj!-sikított megjátszott ijedtséggel.
-Na jól van. Holnap el megyünk shoppingolni csaszi?-fogtam nyávogósra az utolsó két szót.
-Íííí! Hát persze!-szállt bele a picsás plázacica énjébe ő is, persze ezt is csak színlelve, ugyanis egyikőnk sem az a tipikus szőke, felfújtszájú -2 IQ szintű barbie baba.
-Jó, akkor holnap kb kettőkor találkozunk a bevásárlóközpontban.
-Megbeszéltük. Szia!-köszönt el.
Miután letettük a telefont, befejeztem a pakolást, és rendet raktam a szobámban, ugyanis nem igen tudtam magammal mit kezdeni, és a szobámra is rá fért már. Mikor végeztem már fél nyolcat ütött az óra, és nem volt kedvem már semmihez, így úgy döntöttem, hogy veszek egy jó forró fürdőt. Egy könyvvel a kezemben lazítottam vagy egy órát, aztán elvégeztem egyéb teendőimet, és eltetten magam másnapra.

Sziasztok!
Hát itt lenne a következő rész. Eléggé későn, de tényleg nem volt semmi ötletem. Próbálom ezentúl sűrűbben írni a részeket, de nem olyan könnyű. Egyébként nagyon szépen köszönöm annak kis maréknyi olvasómnak, akiknek eddig tetszett a sztori. Remélem idővel egyre többen lesztek🤞. Ha tetszett, kérlek⭐️+💬
És amúgy kijött Shawn új dala+videoklippje, az "If I Can't have you" ,

ami teljesen váratlanul ért, de IMÁDOM!!!😋
Love van, pusszaa!💕