Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

13. rész

Atya ég! Ma voltam megnézni az Aftert. *-* Én elsírtam magam rajta. Eléggé más volt, mint a könyv, de jó volt. Ajánlom mindenkinek.

*Louis Tomlinson szemszöge*
A fiú elájult előttem. Nem értettem semmit. Ijedt arcal kapkodtam fejem a többiek között. Barna hajú barátom azonnal letérdelt mellé és oldalra fordította.
-Harry!-kiáltott fel egy magas fekete hajú srác.
-Csak elájult. Vigyük be a kórházba.-hadarta gyorsan Shawn.

Mikor beértünk, befektették egy szobába. Leültem mellé, a másik három fiú kinnt maradt, Shawn pedig papírokat ment intézni.
Végignéztem Harry nyugodt arcán, az ablakon át bejövő nap sugarai kiemelték tökéletes arccsontját, hosszú szempilláit és göndör, dús haját. Tekintetem kezeire vezettem és késztetést éreztem, hogy megérintsem. Tenyerem lassan csúsztattam kézfejére. Mintha megfagyott volna a levegő, szívverésem felgyorsult. Bevillant egy kép. Egy kép, ahol Göndörke démoni zöld szemei arcomat nézik, majd közelebb hajolva megcsókol. Hirtelen engedtem el kezét, de az emlékkép nem hagyott nyugodni.
Szemembe könnyek gyűltek. Szeretett engem? Én szerettem?
Ezer meg ezer kérdés furakodott gondolataim közé.
Újra arcára néztem, de most egy könnyes szempár nézett vissza rám. Lassan felült és maga elé meredve bámulta a takarót.
-Ki vagy te?-suttogtam.
-Nem tudom. Én sem tudom-halkult el.
-Szerettél?-tettem fel egy engem nyomasztó kérdést.
-Nem. Nem szerettelek.-állt fel lassan. Tekintete jeges, mégis égető. Lassú léptekkel lépkedett az ajtóhoz, majd a kilincset lenyomva lépett ki.

Sétálok haza és elraboltak. Valaki elrabolt. Harry. Egy zöld szempár fürkészi éhesen testem. Megerőszakolt. Belészerettem. Lassan simított végig oldalamon, majd megcsókolt. Elmentünk valahova. Őt elhurcolták, nekem segítettek megszökni. Őt megkínozták, engem lelőttek.

Az emlékek fájdalmasan törtek utat agyamban. Hajam kezdtem markolászni. Emlékszem mindenre.
-Ne!-kiáltottam fel.
-Mi történt?-rontott be Shawn.
-Szeretem őt-sírtam el magam.
-Kit? Kit Louis?-nézett szemeimbe.
-Harryt. Szeretem őt. Szerettem-halkultam le.-De ő nem szeret.-kezdtem újra.-Nem szeret.

*
Hetek óta ki sem mozdultam. Néha Shawn hoz nekem kaját, és mesél nekem, hogy mi történik mostanában. Nem érdekel semmi. Nekem Harry kell. Nem veszíthetem el. De nem szeret.
A csengő hangja szakított ki gondolataimból.
-Szia-nyitottam ki unottan az ajtót. Naponta órákat bőgök nem túl férfiasan, ennek köszönhetően vörös a szemem. Mint egy zombi.
-Szia!-jött beljebb barátom.-Ez az ajtód előtt volt.-nézett rá-Wow. Harrytől van.-szűkítette össze szemeit.
Azonnal kikaptam kezéből a levelet, majd felbontottam, aztán olvasni kezdtem.

Kedves Louis!
Nem is tudom mit mondhatnék. Nemrég megkérdezted szerettelek e. Nem. Nem szerettelek, hanem SZERETLEK. Úgy érzem mindennél jobban. Hiányzik az érintésed, a hangod, a puha bőröd, a selymes hajad. Mindened. Te hiányzol. Amikor először megláttak, nem éreztem semmit. Csak egy újabb préda voltál, de megismertelek. Hozzádértem, kék, elbűvölő szemeidbe néztem és elvarázsoltál. Elvarázsolt a tekinteted, mindened. Nem akarok több fájdalmat okozni. Sosem szerettem eddig senkit. Ennyire még inkább nem. Remélem egyszer megérted. Remélem boldog leszel. Néllülem. Teljesen összetör a tudat, hogy azt hiszed idegenek vagyunk. Ha egyszer rám gondolnál, kérlek csak annyi legyen emlékezetedben, hogy szerettelek. Nem akarlak elveszíteni. Néha nehéz döntés elé állít az élet. Ez is az volt. Most búcsúzom. Örökre. Úgy érzem ketté szakadok. Mintha egy tőrt forgatnának a szívemben. A pólódat szorongatva, könnyekkel alszok el. De kérlek. Legyél boldog. Hiányzol és hiányozni fogsz.
Örökké szeretlek, H

A könnyáztatta papírra néztem. A lapon felszáradt könny foltokat, újra benedvesítettem sajátjaimmal. Szeret. Szívem zakatolni kezdett.
-Lou jól vagy?-lépett közelebb Shawn.
-N-nem. Nem vagyok jól. Kérlek vigyél Harryhez. Kérlek.-rogytam térdre.
-Nem tudom hol lakik-hallottam meg kétségbeesett hangját. Elővette telefonját és felhívott valakit.
-Gyere.-fogta meg karom.
-Hova megyünk?-szipogtam.
-A szerelmedért.-mosolygott. Felhúzott, kivezetett az autójához és elindultunk. Út közben eláztattam a pólómat.
Mikor odaértünk, kipattantam és az ajtóhoz szaladtam.
Két kopogás után Zayn nyitott ajtót.
-Lou-mosolyodott el.
-Hol van?-fúrtam tekintetem övébe.
-A szobájában-mutatott fel. Arrébb állt, majd felszaladtam. Berontva ajtaján lesokkolódtam. Egyik kezében egy penge pihent, másikon egy jókora vágás. Teste alatt egy óriási vértócsa.
-Ne!-ordítottam. Azonnal felszaldtak a fiúk.
-Jézusom-suttogta Niall a sokktól.
Odaszaladtam Harryhez és fejét kezeim közé fogtam. Pulzusát néztem kezemmel, fülem a mellkasához szorítottam.
Szíve halkan, lassan dobbant meg.
-Louis.-suttogta.
-Harry! Nem hagyhatsz itt! Ha meghalsz megöllek! Te szemét én szeretlek! Nem teheted!-kiáltottam arcába.
-Sajnálom. De nem bírom-suttogta alig hallhatóan. Egy utolsó könnycseppet hullatott, majd zöld szemei elhalványodtak. Szíve nem vert többet. Teste ellazult, keze a földre esett. Torkom szakadtából üvölteni kezdtem, testét magamhoz szorítottam. Mentősök rohantak be, majd azonnal elszállították. Minden homályos volt a könnyeimtől. Csak a szirénák hangját és a villódzó félnyeket hallottam és láttam a zuhogó esőben. Ordítva térdre rogytam. Elvesztettem. ŐT.