Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

5.

-Mondtam már, hogy nem vagyok lány.-húztam össze szemeim.
-Ez a legkisebb problémád ebben a helyzetben úgyhiszem.-hadarta el. Nadrágján már egy jókora dudor virított.
Levágta egyetlen kis alsónadrágom, és eldobta a szoba másik végébe.
-Nem tudom miért csinálod ezt. Minden máshol hangos vagy, kivéve az ágyban.-panaszkodott.
-Mivel-tartottam egy kis szünetet-Elraboltál, kikötöztél, megerőszakoltál. És élvezzem?-kérdeztem szemrehányóan.
Ha eddig nem volt ideges, már az lett. Hogy mindenen fel tudja kapni a vizet!
-Te nem beszélhetsz így velem. Megértetted?-szemei sötétek lettek, izmai megfeszültek. A lámpa homályában még jobban kirajzolódtak izmai. Nem. Lou. Ne tedd.
-Megértetted?-emelte feljebb hangját.
-Talán valami kiskirály vagy itt, hogy mindenki így banik veled? Egy magányos senki vagy, aki embereket rabol el, csupán szórakozásból, és mert egy normális ember nem tudja szeretni ezt a pszichopata énedet!-vágtam képébe.
Abban a pillanatban, ahogy kiejettem az utolsó szót, keze ismerősen csattant arcomon, de most sokkal erősebb volt. Nyakam oldalra bicsaklott a hirtelen kapott ütéstől.
-Louis! Segíts!-hallottam meg Niall tompa hangját, mintha messziről jött volna.
-Ne! Nem! Engedj el!-kezdtem vergődni és kiabálni.
-Én megmondtam a következményeket. Te nem hallgattál rám.
-Engedj el! Oda akarok menni hozzá!-kezdtem bőgni.
-Ahj Hercegnő. Legyen.
Leálltam a vergődéssel, eloldozta a kezeim, aztán a lábaim. Odaszaladtam a nagyobb szekrényhez és kirántottam ajtaját. Az ott lévő látvány lesokkolt. Minden féle ,,játékszer" sorakozott fel. Nagyot nyeltem. De ez a legkisebb problémám. Azt az ajtót becsaptam, kihúztam egy fiókot és bingo. Felvettem egy alsót és már szaladtam is ki. Még szerencse hogy Harry nem zárta be az ajtót. Még hallottam a Zöldszemű nevetését amikor elindultam arra, amerre Niall szobája lehetett.
-Niall!-ordítottam teli torkból.
-Louis! Itt vagyok! Segíts! Ne!-hallottam meg segélykérését, aztán tiltakozását valami ellen.
Odaértem a szoba elé, ahonnan jöttek a hangok. Megpróbáltam benyitni, de nem ment. Zárva van.
-Picsába!-káromkodtam el magam. Elkezdtem rúgni az ajtót, nekifeszültem, de semmi. Rohadt erős ajtók az biztos. Közben megéreztem két kezet derekamon. Bizsergés áradt szét testemben. Megfordultam kezei közt.
-Engedjétek el őt! Kérlek!-töröltem le könnyeimet vörös arcomról.
-Meg volt a feltétel.-suttogta nyugodtan.
-Kérlek!-ő amilyen halkan beszélt, én annál hangosabban.-Könyörgök! Bármit megteszek, csak hagyjátok békén!-mondtam átgondolatlanul a szavakat.
Szemében hirtelen huncutság csillant meg.
Bekopogott négyszer, erre ajtót nyitott Zayn. Azonnal elrohantam mellette.
Ott fekütd a földön és nyöszörgött. Arca tiszta vér volt, lila, kék és zöld foltok borították félmeztelen testét.
-Niall. Niall úgy sajnálom-kezdtem bőgni. Letérdeltem összevert teste mellé, majd fejét kezembe vettem. (Ezt most nagyon betegen képzeltem el, ti ne tegyétek😂 by.:Szerk.)
Átöleltem, majd elnyelt magával a sötétség.