Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

24. rész

Ma van December 24.-e. Amit tudjuk, hogy mit jelent. Igen. Louis szülinapja.
Meg karácsony, de az mellékes.
-Ide adnád a díszeket Harry?-nyújtózkodott Liam.
-Persze-nyomtam kezébe a csillogó gömbökkel teli dobozt.
-Niall ne edd meg! Az estére van!-kiáltotta Zayn.
-De éhes vagyok!-vinnyogta a szöszi.
-Nem érem fel kint az égőt. Valaki segítene?-jött be Louis.
-Én díszítek.-szólalt meg Liam.
-Én kaját csinálok-nyalta le kezét Niall.
-Átveszem ezt, te segíts neki-mentem oda Zaynhez, suttogva.
-Én főzök-vigyorodott el gonoszan.
-Akkor megyek-fordultam meg.
-Szuper-mormogta Louis.
Kimentünk a garázsba és az égőkre mutatott.
Lazán felnyúltam értük és levettem. Lou el akarta venni, de hátra húztam a kezem, így a levegőt markolta meg.
-Harry kurvára ne játszadozz-sziszegte.
-Louis. Lenne egy komoly kérdésem. Karácsony alkalmából kérlek válaszolj nekem őszintén-léptem hozzá közelebb.
-Aish. Jó. Mond-tette karba kezeit.
-Te szeretsz még?-kérdeztem.
-Igen. Nem. Nem tudom.-zavarodott össze.-Igen Harry.-válaszolta meg őszintén.-De mind hallottuk. Te nem, szóval ennek semmi jelentősége.-kapta ki kezemből az égősort.
Elindult kifelé, de az ajtóból visszafordult.
-Tudod Harry én azt hiszem örökre szeretni foglak. Te vagy életem szerelme, a te léted tartott és tart életben. Szóval igen. Még mindig szeretlek.-ment ki könnyes szemekkel.
-Bazdmeg!-kiabáltam és a falba ütöttem.
Ezt nagyon elszúrtam. Hiányzik. Hiányzik minden egyes mozdulata, az illata, és az íze is, bármennyire beteges és perverz vagyok.
Bementem könnyes szemmel a házba és segítettem a többieknek.

Estére kész is lettünk mindennel.
Miután megvacsoráztunk Zayn mennyei kajájából, a fa köré gyűltünk.
Mindenki kivette a fa alól azt a csomagot, amin a neve volt.
Mindenkinek négy csomag, Louisnak nyolc.
-Srácok nem kellett volna-nevetett fel.
Sorba kibontottuk az ajándékokat és megnéztük ki mit kapott. Én azt hagytam utoljára, amin Louis írása volt.
Kinyitottam és egy póló volt benne.
A felirat ez volt: Szia szépfiú
Ez volt hozzá az első mondatom. A fehér pólón fekete betűkkel volt rányomtatva a szöveg.
-Köszönöm-suttogtam könnyes szemmel, de feltartva a pólót eltakartam arcom.
Ezek után Liam, aztán Zayn nyitotta ki. Heves csókolózásba kezdtek amikor kinyitották egymás meglepetését.
Most jött Louis.
Karácsonyra egy képet kapott tőlem, amin ketten vagyunk, amint puszit adok neki, ő meg mosolyog.
Amikor utoljára kinyitotta azt amit tőlem kapott szülinapja alkalmából, ledöbbent.
-Ez egy kocsikulcs-forgatta meg.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Te vettél nekem egy autót?
-Igen. Kint van. A garázsban.
Megforgatta az autó kulcsát.
-Köszönöm-mondta mosolyogva.
Csak megráztam a fejem és eldordultam.
-Én azt hiszem megyek. Jó éjt.
-Harry beszélhetnénk?-jött utánam Lou.
-Miről?
-Hát-tartott egy kis szünetet-rólunk-felyezte be a mondatát.
-Louis. Nincs olyan hogy mi. Csak te vagy és én. Fogadd el.-szívtam be mélyen a levegőt.
-D-de Harry-kezdett el makogni-te tényleg nem szeretsz? Nem is szerettél?-folytak le könnyei.
-De szerettelek. És most is szeretlek.-suttogtam magam elé.
-Akkor miért?
-Csak meg akarlak védeni, ez minden. A világ legboldogabb embere lennék, ha veled lehetnék, de félek, hogy megint veled zsarolnak meg. Én azt nem tudnám megint elviselni, ha bajod esne Lou. A sebeimet sem holmi utcai verekedésben szereztem. Alkut kötöttem a három múltkori elrablóddal, hogy ha hívnak ott vagyok, cserébe te meg itt. Tudod nagyon szar szétbaszatni magam, de ha nem teszem, téged fognak-vallottam be neki, egy kicsit megemelve a hangom.
-Harry-ölelt meg hirtelen. Olyan szorosan ölelt, hogy azt hittem meg akar ölni.
-Louis. Kérlek. Ne nehezítsd meg.
-Harry-szívta be illatomat. Lefejtettem magamról a kezeit és felmentem.
Csörgött a telefon. Komolyan? Karácsony estéjén?
-Halo?-szóltam bele újból.
-Tudod kit kell tenned.-szólt bele dühösen Nicolas.
Azonnal ki is nyomta. Basszus ha ezek mérgesek, lehet hogy ma haza sem jövök, csak darabokban.

Elmentem hozzájuk és megtették. Fáj minden egyes porcikám, alig bírom mozgatni a lábaim és a kezeim.
Haza felé betértem egy bárba, ahol csatak részegre ittam magam.
Minden homályos lett. Visszaszálltam a kocsimba és nagynehezen haza vezettem.
-Louis!-kiabáltam. Felmentem a szobájába, berontottam az alvó Louishoz.
-M-mi az?-kelt fel álmosan.
-Annyira szeretlek! Ne hagyj el-bőgtem fel.
-Harry te részeg vagy-állapította meg.
-Ott voltam és szétbaszták a seggem szó szerint-nyafogtam neki magamon kívül.
-Harry feküdj le aludni.-dőlt vissza.
-De én akarlak téged-másztam rá.
-Teljesen részeg vagy, menj innen!-kiáltotta. Vadul megcsókoltam, próbált eltolni, de nem hagytam.
-Nem ezt akartad eddig? Újra együtt? Nem?!-kiáltottam rá.
-De. Csak nem úgy, hogy bepiálsz.-vágott vissza.
Kezeit lefogtam és rásimítottam férfiasságára.
-Harry engedj el-ficánkolt.
-Maradj már-kiáltottam rá.
Csak egy boxer volt rajta. Végigcsókoltam felső testét, néhány helyen megszívva.
-Harry engedj el!-esett kétségbe Lou.
-Minden rendben?-rontott be Zayn.
-Nem! Letámadott és tiszta részeg!-kiabálta Louis.
-Harry!-szűkítette össze szemeit.
-De én akarom őt. Szükségem van rá-mondtam ki nehezen egy mondatot.
-Harry. Most-mutatott az ajtóra Zayn.
-Megyek már apuci-mondtam lahajtott feljel, felállva Louisról.
-Úr isten de részeg-nevetett fel Niall.
-Nem is vagyok részeg!-sírtam fel.
-Dehogynem-nevetett tovább a szőke.
-Mi a faszomat képzelsz ha?-nyomott falhoz vállamnál fogva Zayn.
-Én semmit.-mondtam összezavarodva.
-Ez vicces lesz-nevetett Liam is.
-Miért ittál?-vont kérdőre.
-Csak mert tök fincsi volt.-inbolyogtam meg.
-De Louis nem ebbe az énedbe szerelmes.
-Szóval nem szeret?-sírtam fel újból.-Ki az akibe szerelmes? Megverem! Louis az enyém-ficánkoltam. A két fiú csak nevetett és hallottam, hogy Lou is kuncog.
-Menthetetlen vagy-ingatta meg mosolyogva fejét, lefogva tartó barátom.
-Nyomás fürdeni!-kiáltotta Liam.
-De nem akarok!-nyafogtam.
-Akkor nem kapod meg Louist-vigyorgott Niall.
-De ő az enyém.-jelentettem ki.
-Akkor is menj fürdeni-utasított komolyan Zayn.
-De apaa-nyújtottam el a szó végét.
-Harryh. Én vagyok az apád-mutogatott Liam.
Összezavarodva estem össze, lassan minden elsötétült.