Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

27. rész

*Harry Styles szemszöge*
Reggel feladtam magam a rendőrségen. Jobb lesz ez így.
-Jó napot-köszöntem komoran.
-Mit szeretne?-vetette oda a nő, fel sem nézve a pult mögül, a papírjaira irogatva.
-Fel szeretném adni magam. Harry Styles-vigyorodtam el.
Ijedten nézett fel papírjaiból.
-H-Harry Styles?-dadogta ijedten.
-Maga süket, vagy idióta?-néztem rá unottan.
-M-már is intézem uram-kapkodott.

Egy óra múlva már egy vas ajtó mögött ültem egy ágyon, egy másik, ijedt sráccal.
-Mi van már?-mordultam rá, mert már azóta bámul és kuporog a sarokban, amióta meglátott.
-T-te Harry vagy ugye?-dadogta. Mindenkit dadogóssá teszek.
-Igen. És?-tettem államra kezem.
-Semmi-húzódott jobban össze.
-Ahj ne félj már ennyire. Nem foglak se megölni álmodban, sem megerőszakolni-vigyorodtam el.
-Biztos?-motyogta.
-Hidd el. Nem miattad jöttem-forgattam meg szemeim.
-Ki miatt?-bátorodott fel.
-Ha elmondom, akkor viszont megöllek-förmedtem rá. Összerezzent és visszahúzódott.
-Mi a neved?-kérdeztem.
-Jacob-motyogta.
-Mit csináltál?-kérdeztem.
-Kiraboltam majdnem egy bankot és meglőttem egy férfit-könnyezett be.-De gondolom neked ez semmi, megölni egy embert. Hála az égnek nem halt meg.-törölte le könnyeit.
Csak felnevettem és hátra dőltem.
-Van valakid?-faggattam tovább.
-Miért?-kérdezte megijedve.
-Csak unatkozom.
-Van. Egy csodaszép f...lány. Csak azért raboltam, mert Joe megvesztegetett. A fegyver, meg elsült-hajtotta le fejét.-Neked van valakid?
-Ne hidd, hogy elmondom-nevettem fel. Első számú szabály, ne add ki a szeretteid dolgait. Vagy ne legyenek szeretteid.
-De ugye-kezdte el.
-Nem.-válaszoltam meg befejezetlen kérdését.
-Kifelé!-nyitott be egy őr.
Kimetem vigyorogva az ajtón, Jacob mögött.
Bementünk egy nagy ebédlő szerűségbe és elvettünk tányérokat. Senki nem mert hozzám szólni. Sok ismerős arc volt. Voltak a bandámból és Joe bandájából. De az összes szemében félelem volt. Elég jó érzés. Hiányzott a félelem mások szemében.
-Sziasztok-ültem le a sajátjaimhoz.
-Szia Harry-köszöntek.
Túrkálni kezdtem az ételt, de nem ettem. Valami borzasztóan büdös volt. Ki kell szabadulnom. Még sem volt túl jó ötlet ide beülnöm.
-Ma este. Velem jöttök-mondtam.
Mimdegyiküknek felcsillant a szeme és boldogabbnak tűntek.
-Csak nem a híres Harry Styles?-állt meg mögöttem néhány bűnöző.
Lassan felálltam és kíhúzva magam, föléjük magasodtam.
-De.-fordultam meg. Körül néztem és az őrök készenlétben álltak, hogy szétválaszthassanak, vagy ránk lőjenek.
-Üss meg. De ha erőset adsz, kibelezlek-förmedtem rá.
-Miért?-ijedt meg. Csak szúrós tekintettel néztem rá, erre látványosan, de nem túl erősen, megütött. Az őrök azonnal odarohantak és lefogta egy. Engem vagy öten fogtak meg. Kis félősök.
Rángatni kezdtek, de a nagy kalamajkában, elvettem két őr fegyverét. Betettem a gatyámba és visszavezettek a cellámba, ahol már Jacob ott volt.
-Hello-köszöntem neki vigyorogva. Csak biccentett és összehúzta magát.
-Leülhetek?-mutattam mellé.
-Persze-majd levágódtam.
-Tessék-adtam kezébe egy fegyvert.
-Ez meg mi?
-Fegyver te nagyon okos.- Feküdtem el ágyán.
-És ha lelőlek vele?-bátorkodott.
-Akkor itt és kint az utcán is mindenki téged akar majd megölni.-vontam meg vállam.
-Oh-világosodott fel.
-Ma este-suttogtam és visszamentem az ágyamba.
Továbbra is erősen bámult.
-Ha itt most kiverem, akkor is így fogsz nézni?-vigyorogtam rá.
-N-nem-motyogta, majd elkapta tekintetét. Egész nap csak feküdtem és vártam. Este őrségváltás van. Csak engem őriznek ilyen megszállottan, szóval nem lesz nagyobb gond.
-Gyere-böktem meg Jacobot és az ajtóhoz mentem.
-Hey!-szóltam ki.
-Mi van már?-fordult oda.
-Ki akarok menni.
-Hát persze-nevetett fel.
-És mi van a szerelmével? Az embereim még szabadon vannak. Csak én vagyok itt-vigyorogtam. A fiú nagyon helyes és izmos volt, de velem nem tudna még öt ilyen sem elbánni.
-Jöjjön Mr.Styles.-nyitotta ki halkan az ajtót. Kiléptem és egyszerűen leütöttem. Csak nyikkant egyet és összeesett.
Cellatársam csak némán követett. Kinyitottam az összes emberem ajtaját, így már félig üres a börtön. Hehe.
Ők mindent elintéztek, én mentem középen, hogy meg ne lőjenek. Egy kisebb hadsereg voltunk.
Amikor kiértünk, mindenkiujjongott és nevetett, volt aki sírt.
-Köszönjük!-öleltek meg páran.
-Menjünk. Nagy baj van.-kiáltottam fel. Elindultunk a fő helyünkre. Egy elhagyatott, eldugott raktár épület.
Amint odaértünk, kinyitották a hatalmas ajtót és bementünk. A lámpák már égtek és beszélgetések zaja ütötte meg fülem. A többiek készenlétbe állva álltak meg konténerek mögött.
Amikor megismertem a hangokat, szívem vadul verni kezdett.
Kiléptem a takarás mögül és a fiúk mögé lopóztam, akik a szöktetésem tervezték. Brain éppen háttal állt, ezért Louis mögé lopózva takartam le szemét kezeimmel. Lou ijedten kapott oda, mire a mellette ülő Zayn felfigyelt.
-Harry-motyogta.
-Igen Zayn, Harryt mentjük ki.-vetette oda, mintha egy óvodással beszélne.
-Te így nem beszélhetsz a legjobb barátommal-fogtam még mindig Lou szemét. A kezem már elég vizes volt, így gondolom sírt.
Brain megfordult és végig nézett a csapaton, akik felzárkóztak mögém és rajtam.
-Oh Harry!-kiáltott fel és a csapatban lévő barátaihoz sietett. Ezek után mindenki leült beszélgetni valakivel.
Elvettem Louis szeméről a kezem és melléjük ültem, odahúzva egy széket.
-Te tiszta idióta vagy-ölelt meg Zayn és Liam. Niall is csatlakozott és megölelt. Louis csak ült és nézett.
-Louis ugye tudod hogy szeretlek és csak azért csináltam ezt, hogy megvédjelek.
-Akkor is megijesztettél te nyomorék-sírt fel. Jacob ült le elénk a földre.
Felálltam és felhúztam Tommot is. Megöleltem és ő is csak szorított.
-Szóval ti így öten vagytok legjobb barátok és a vezetők?-érdeklődött Jacob.
-Nem. Én vagyok a vezető és nem legjobb barátok vagyunk. Zayn, Liam és Niallel igen. Ő életem szerelme-suttogtam neki és az engem ölelő fiúra mutattam.
Csak boldogan mosolygott egyet és Zaynékkel kezdett beszélgetni. Lassan lefejtettem magamról Lou kezet és szemébe néztem. Vadul megcsókoltam és magamhoz húztam. Szegény alig bírta tartani a tempómat, ezek után nyelvünkel is beszálltunk. Vadul csókoltam, mintha ez lenne az utolsó.