Az Osztag

No More Dream

A csapatban általában mindenkinek megvolt a szokásos feladata: Jin az élelmezésről gondoskodott, míg Suga az anyagiakat intézte és korábbi vándorló életmódjából fakadó helyismeretét kamatoztatta. Rap Monster volt az értelmiségi és közös megegyezés alapján a vezető. J-Hope karizmatikus benyomásával könnyen szerzett információt és a szorult helyzetekben mindig volt valami ötlete, bár ez azzal járt, hogy sokszor ő húzta a legrövidebbet.
Utánuk természetesen ott voltak még a csapat fiataljai is: V és Jimin tökéletes párost alkottak. Míg V a pisztolyokhoz, fegyverekhez és mérgekhez értett, addig Jimin a pusztakezes közelharcokat preferálta nyaktörő mutatványokkal kombinálva. A legfiatalabb tag Jungkook pedig szinte mindenhez értett valamelyest. Már az együtt töltött rövid idő alatt is elleste a legjobb, leghasznosabb dolgokat fogadott bátyjaitól, így bárkivel jó duót tudott alkotni.
Az indulást megelőző pár óra némi fejetlenséggel telt. A tagok csomagokat pakoltak, fegyvereket és vértezetüket tisztították és miután majdnem minden készen állt lovaikat szerszámozták fel. Rövid idő múlva Jin ételei is elkészültek és a hét fiú fél óra múlva állig felvértezve és felfegyverkezve állt, szebbnél szebb lovaik mellett a gyeplőt szorítva. Az állatok már idegesen toporogtak, csak a felzengő vezényszóra vártak.
Az egyetlen fényforrást a csillagok és a magasan tündöklő hold szolgáltatta. A céh előtt aztán a hét fiú egyszerre szállt nyeregbe és egymás mellé helyezkedve még egyszer utoljára ellenőriztek mindent. Mikor mindenki kijelentette hogy készen van, Jin felkiáltott:
- Akkor mire várunk még? Verseny Gulkig! - mire végigmondta a mondatot lova már egyre gyorsuló tempóban vágtatott egyenesen nyugatnak.
- Miért kell mindig ennyire hiperaktívnak lenni? - morgolódott Suga.
- Jajj ne már Suga! Ne rontsd el a fiatalok szórakozását. - röhögött fel J-Hope.
Kijelentésén mindenki jót nevetett, majd őrült sebességgel követték Jint aki már árkon bokron túl járt. Beletelt némi időbe mire utolérték de mikor újra együtt volt a csapat, felvették egymás szokásos tempóját és az alakzatot is: Elöl Rap Monster és Jin, mögöttük Suga és J-Hope, utánuk a néha rendezetlenül száguldozó Jimin, V és Jungkook.
Az eszméletlen tempó mellett a táj szinte csak elmosódott foltok és árnyékok összessége volt. A tagok rábízták magukat a csendes éjszakára és lovaik ösztöneire. Mindenki személyesen választotta ki saját hátasát Frienna legjobb méneséből, még az első rendes fizetésük alkalmából. Igazi vadlovakat vásároltak, számba véve képességeiket. Utána a tagok egyedül tanították lovaikat de ami mindennél fontosabb nem törték be őket. Meghagyták zabolázatlan természetüket, így élesebbek maradtak az ösztöneik de az oktatásnak köszönhetően kiváló csatalovak is voltak egyben.
Az idő egyre csak telt, az árnyak hosszabbak lettek. Majdnem teljes sötétség uralkodott a tagok pedig szinte észrevehetetlenül beolvadtak közéjük sötét ruházatukkal. Az egyetlen hangforrást a lovak patáinak csapódása és heves lélegzetük szolgáltatta elvegyülve a felszerelések fémes csilingelésével.
A menetszél ellenére sem volt hideg, Ferol szigete éppen a déli mediterrán éghajlatra esett, így általában mindig hőség uralkodott. Az ilyen kellemesen hűvös éjszakák igazi felüdülésként hatottak.
Már ki tudja mióta csak vágattak és vágtattak, lassan az árnyékokat is elűzte a felkelő nap első sugara. A talaj közelében köd terjengett amit a lovak gyors lábai felkavartak. A levegőben már ott terjengett a sós illat mikor a láthatáron feltűnt a nagy kék óceán. Felületén megtörtek a fények, habjai a szirtek alját koptatták megállíthatatlanul.
- Innen keletre, egy fél órányira már látszódni fog Gulk. - tört át Suga hangja a menetszél süvítésén - A város szélén van egy kút, ott meg tudjuk itatni a lovakat.
- Utolsó hajrá? - kiáltott fel Jimin.
- Még szép! - fogadta el a kihívást V.
- Vigyázzatok mert még a végén lemaradtok! - vigyorodott el Jungkook majd sarkát gyönyörű gesztenyebarna csődöre oldalába vágta.
Az állat erre még az eddiginél is gyorsabb tempóba kezdett és rövid idő múlva lehagyták a csapatot. Jimin és V azonnal követte. A banda idősebb tagjai tartották az eddigi tempót, kiélvezték a reggeli friss levegőt.
Végül Suga útmutatása alapján megtalálták az említett kutat ahol a másik három fiú már a kútból merte a vizet a nem messze álló itatóba. Lovaik türelmesen legelésztek, bár látszott rajtuk az eddigi eszeveszett iram kifárasztotta őket. Mikor végre vízhez jutottak hatalmas kortyokban nyelték a hűs folyadékot. Mikor mindegyik állat végzett a szomjoltással, gazdáik is saját kulacsaikból tették ugyanezt majd az elhasznált mennyiséget a kútból pótolták.
- Innen már nincs messze a kikötő. - szólalt meg Rap Monster.
- Csak át kell haladnunk a városon és ott is vagyunk. - helyeselt Suga.
- Ne menjek előre körülnézni vagy kérdezősködni? - tette fel a kérdést J-Hope.
- Talán jobb lenne ha most próbálnánk láthatatlanok maradni. - rázta a fejét Jin - Ki tudja mit akar tőlünk a császár.
J-Hope csak bólintott és folytatta vize  kortyolgatását.
Pár perc múlva mindenki saját lovához ment és nyeregbe szállt. Rap Monster jelentősségteljesen nézett a többiekre.
- Nem tudom innentől mi vár ránk. Lehet már a megadott időre sem érünk Crebonba, de egyet ne felejtsetek el: Keményen dolgozunk hogy elérjük a céljainkat de innentől kezdve nincs több álom! A valóság van, igazi veszélyek és tényleges sérülések. A Bangtan csak hét taggal teljes. - nézett mélyen mindenki szemébe egyesével.
A fiúk komolyan bólintottak. Bár nem mondták ki de mindenki megfogadta magában, hogy történjen bármi a Bangtan, Bangtan marad.
A városban már csak ügetve közlekedtek. A lovak patái hangosan pattantak a lekövezett főutcán. Kevés ember lézengett kint, napi teendőikhez készültek elő ám amint meglátták a hét fiút lóháton azonnal a legközelebbi kisutcákba vagy házakba menekültek.
- Ennyit arról, hogy láthatatlanok maradunk. - sóhajtott fel V - Biztos azt hiszik banditák vagyunk.
- Talán nem a főutcán kellett volna bevonulnunk... - vakarta fejét Jungkook.
- Nincs időnk kerülőket tenni. Ez a legrövidebb út. - fordult félig hátra Rap Monster ültében - Az egyik első hajóra kell felszállnunk vagy késésben leszünk.
Szótlanul folytatták útjukat a városban. Gulk nem volt nagy vagy fejlett mivel kiesett a fő kereskedelmi útvonalból. Ennek ellenére, takaros kisutcái és kő házai festői képet nyújtottak. Nem is beszélve a kikötőről ahol tucatnyi hajó horgonyzott éppen. Mögötte a nyílt óceán melynek színe lassan egybeolvadt az ég kékjével. A dokkon tucatnyi ember futkosott rakományokat pakolva, utasításokat kiáltozva mások a vitorlabontáshoz készülődtek.
A banda megállt a kikötő szélénél.
- Mit szóltok ahhoz? - bökött rá J-Hope egy vitorlásra ami már lassan indulni készült.
- Szerintem jó lenne. - bólintott V.
J-Hopenak több sem kellett lepattant barna pettyezett fehér lováról és elindult az említett hajó felé.
Közel kerülve nem teketóriázott és felugrott a vitorlás fedélzetére. Egyesek döbbenten mások rémülten néztek rá. Rámutatott az egyik férfire és valamit mondott mire az elrohant és pár pillanat múlva egy öreg szakállas emberrel tért vissza.
J-Hope beszélni kezdett és körülbelül mondandója közepén a csapat felé intett.
Az öreg csak hallgatta, majd szemügyre vette a várakozó fiúkat, végül bólintott. J-Hope intett, hogy szabad a pálya mire a hat tag a hajóhoz sétált. Pallos landolt lábuk előtt, így fel tudták vezetni a lovakat. Mikor mindannyian a fedélzeten álltak felhangzott az öregember karcos hangja:
- Üdv a fedélzeten fiatalok!