Spontán vers

25 2 2
                                    

Fekszek az ágyban,
S gondolkodom.
Hogy min?
Tán magam sem tudom.

Ötletek nélkül,
Csak reménykedek.
Hogy egyszer
Majd elveszek.

Elveszni könnyben,
Könyvben, létben,
S egykor az életben,
Hisz én lényem.

S a remény, mely bennem fogalmazózott meg,
Talán majd egyszer, könyvek közt halni meg.

2019.04.11

Hali srácok. Kicsit unatkoztam, úgyhogy egy ihlet nélküli estére megfelelő volt ezt megírni, szóval...
Költészet napja alkalmából küldöm ezt minden olyan embernek aki egyet ért a vers felfogásával.

Írói SzösszenetekWhere stories live. Discover now