Írói Szösszenetek

Egy egyetemista titkos élete

„Soha többet nem iszok“

Ez az egy mondat hangzott a fejemben a kora reggelinek érződő analízis óra közben. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fáj a fejem, és akkor is ha azt említeném, hogy a tegnap megivott Johnny Walker nem akar inkább tovasétálni a gyomromból. Az egykor kedvenc nedűmnek számító alkohol most a legnagyobb ősellenségeim egyikévé vált.

Az egész helyzetemet pedig koronázza a deriválás.

„Talán ha most felállok és kimegyek, nem fog feltűnni a tanárnak. Vagy talán jobb ötlet lenne az előttem ülő srác kapucniába hányni?"

Muszáj volt már megnéznem a telefonomat. 10:03. Oly késő, mégis oly korán. Ilyenkor már rég a dolgán van az ember, mégis... Én aludni akarok. Közvetlenül azután hogy bevettem fél kiló fájdalomcsillapítót és 5 számjegyű vízszámlát csináltam a kollégiumnak ahol lakok.

Ebben a pillanatban pedig meghallottam a leggyönyörűbb mondatot amit egy egyetemista ki tud ejteni a száján - közvetlenül a „Ma nem lesz matek“ után. A mondat a hátam mögött szólalt meg, a baráti társaságunk egyik tagjától.

- Na akkor ma este Barcraft? - a srác ugyan abba a kollégiumba jár, egy szinttel alattam. Arcán akkora mosollyal hogy még zöld szemeit is alig lehetett látni. A kérdés után beletúrt barna hajába, aztán felhúzott szemöldökkel pásztázott végig a barátai arcán.

Mikor rám nézett alig észrevehetően meghökkent. Meg sem lepődök. El tudom képzelni, hogy nézhettem ki: kócos haj, sápadt arc, fekete karikás szemek. Tekintve hogy a tegnap este után fürdésre már nem volt energiám, ruhacserével és parfümökkel próbáltam elfedni az alkohol bűzt, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Én benne vagyok. Úgy szerveztem a napomat, hogy tudjak menni. Az elkövetkező pár héten úgyis ez az egyetlen alkalom mikor már van rá lehetőségünk. - szólalt meg az egyedüli normális lány a társaságban, aztán vidáman visszafordult hogy figyeljen a tanárra.

- Egyetértek. Megyek én is.

- Rea? - nézett ismét rám a kérdés megfogalmazója.

- Soha többé nem iszok! - addig fel sem tűnt hogy ez az első alkalom a nap folyamán hogy megszólalok. Hangom rekedt volt és erőtlen. Mint aki éppen a halálán van, és ami azt illeti úgy is éreztem magamat.

- Ez még nem volt válasz.

- Először is ne kiabálj. Másodszor... Szerinted pont az értelmi szerző lesz az aki végül kihátrál? Együtt csináltunk végig egy gólyatábort. Hát még szép hogy megyek. Este hatot beszéltünk, igaz?

Mi a tanulság gyerekek? Az alkohol rossz, és a „soha többet nem iszok“ egy veszélyes mondat. Garantálhatom, hogy abban az esetben ha kimondjátok biztosan ivás lesz a vége.

Ez már egy sokadik rész szóval nem kérem hogy votoljatok, meg írjatok kommenteket, de azért megköszönöm ha mégis.

Rea voltam, maradok és leszek is.
Sziasztok!!😘