Egy nyomozó áll a panelház egy kopottabb falánál és egy véres hullát méreget. Az szivara félig elégve füstölög kezében. Megemeli, majd vár pár pillanatot és elgondolkodva beleszív.
- Milyen fiatal fiú... Kár érte. - szólal meg végül, aztán a mellette álló rendőrre néz. - Mit tudunk?
A fiatal lány megugrik a neki szegezett kérdéstől. Remegő lábakkal közelebb lép, és egy zavart mozdulattal a nyomozó orra alá nyomja jegyzeteit, majd a füle mögé simít egy kósza szőke tincset.
- A fiú neve Fialkovics Martin. Ezév végén töltötte volna a 17-et. A telefonját még nem sikerült feltörni, de a tesója állítása szerint mostanában sokat beszélgetett az egyik osztálytársával, és furcsa dolgokat írt. - magyarázta vékonyka hangján. A kapitányságon is CinCinnek csúfolták hangja miatt, de nem zavarta, de ami itt történt, az annál inkább.
A nyomozó lapozott egyet a noteszben. És hümmögve olvasta el az oldalon szereplő szöveget.
- Ezt ő írta? - az előtte fekvő hullára nézett, majd rá it bökött szivarjával, aztán egy laza mozdulattal odébb tartotta azt és lehamuzta. A kis szőke rendőr bólintott egyet és a felé tartott jegyzetért nyúlt. - ezek után nem csodálom hogy levetette magát... Ha nem haragszik meg kislány, most én is leugrok ezután. - mutatott ismét a jegyzetre és elindult a panel bejárata felé.
YOU ARE READING
Írói Szösszenetek
HumorMindenkinek van egy kis eldugott füzete valamelyik polcon, vagy eldugva a ruhák alá, amibe írhat valamit, amit nem szívesen mutatna másnak. Nem, nem... Nem naplóra gondolok, mielőtt félreértenél. Azonban én nem ezekről szeretnék egy kis ízelítőt ny...
