Az Ördög nem kér engedélyt //BEFEJEZETT//

2. rész

  - Mintha olyan fontos lenne anyád! Állj már le, baszki! - rángatja le rólam Ferkó Dénest. Ezzel egy a bajom, hogy a hajam is megy Dénes irányába, mivel esze ágában sincs elengedni. A haj hagymáim már üvöltenek, és motiválnak arra, hogy jól ágyékon térdeljem. Hallgatok erre a motivációra, utána el is enged.

 Feldobom a hajzuhatagomat, ami a hátamra hull. A gumi útközben kicsúszott belőle, de nem is érdekel igazán, csak a sapkámat veszem fel a földről, ami tőlünk körülbelül egy 20 méterre repült.

Hálás pillantást vetve Ferkóra, sarkon fordulunk, és felmegyünk az osztályba.

  - Azt a kurva - nyögi ki mindenki együttesen, felénk fordulva, amint beléptünk az ajtón. Ott álltak egész végig az ablaknál. Nagyszerű...

 Vini eszmél fel elsőnek. Odalép hozzám. - Csapj bele, Kislány, így kell ezt csinálni! - tartja a tenyerét, mire röhögve belecsapok.

  - Kösz. Tudod, hogy nem kell félteni.

 Matekkal kezdünk, és a matek tanár az ofőnk. Már előre számítok a letolásra, amiről - majdnem - azt hittem, hogy elmarad. De nem. Az Ördög szerencséje nem olyan.

  - Jó napot kííívánok! - lép be idióta, erőltetett vigyorral a képén. Lepakolja a cuccait az asztalra. - Móni. Fáradj ki kérlek a folyosóra, Jákyné beszélni kíván veled, osztálya egyik tanulójával egyetemben.

  - Mentem - pattanok ki a padból. (Addig se kell itt rohadjak.) - Jó napot - hajtom be magam mögött az ajtót.

  - Móni, drágám. Hogy képzelted ezt? Összeverni egy fiút? - támad le rögtön a tanár szomorú tekintettel. - Tavaly olyan jó voltál! Médiából tiszta jeles! - (Ő a média tanárunk.) - Meg idén is! Nem értem. Mi történt veled? Ennyire elment az eszed? Vagy rossz társaságba keveredtél?

  - Már megbocsátson, Tanárnő! - állítom le gyorsan. - De Dénes kezdte ezt az egészet, és miután megtép, szerintem szimpla önvédelemnek minősül az, amit tettem - fonom össze a karom, afféle "ezt kapd ki" tekintettel Dénesre meredve, magabiztos mosollyal az arcomon.

  - Valóban így lenne? - zavarodik össze Dénes és köztem kapkodva a fejét. - Írisz és Feri is ott voltak, nem de?

  - De.

  - Nem.

Egyszerre vágjuk rá a választ. Szerintem sejteni lehet, ki volt a gyorsabb.

  - Akkor... Móni. Egy csoportban vagy Tamaskóval, nem?

  - De.

  - Hívd ki! Te meg - rántja magához Dénest. - Szépen lesétálsz az osztályba, és felkísérteted magad a nagy világi haveroddal, rendben? - A srác meg se nyikkanva, megszeppenve bólint egyet, majd leiszkol a lépcsőn. Én pedig bemegyek az osztályba.

  - Tanár Úr! A tanárnő Írisszel is szeretne beszélni? - pillantok a barátnőmre, mire ördögi vigyor ül ki az arcára, majd, amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnik onnan. - Elkérhetem? - veszem elő a kiskutya tekintet egy gyengébbik fajtáját, azzal a céllal, hogy ne jegyezze meg a kopogás nélküli belépőmet.

  - Természetesen.

Írisz, mint valami rossz macska. Alig nyitottam ki résnyire az ajtót, könnyen kicsusszant az ajtó és az ajtófélfa között. Sunyi dög. Csak erre várt. Tuti.

  - Csóókolooom Jáky Asszonyság! - vágja hátra kezeit jó kislány módra, kihúzva magát, és tenyérbemászóan kezd el vigyorogni.

  - Édes Istenem! - hajtja hátra a fejét a tanárnő. - Mit vétettem, hogy látnom kell egy ördög hamis angyal szerep alakítását? - Ránk néz. - Mint azok a borzasztó James Bond utánzatok, komolyan mondom - rázza a fejét hitetlenül.

 Ferkó feje bukkan fel a háta mögött, utána a haverja.

  - Na végre! Mi tartott ennyi ideig? - dörren rájuk a nevelő. - Ferkó, Írisz - állítja egymás mellé őket. - Igaz, hogy Dénes bántotta előbb Mónit, és Móni csak védekezett? - kéri számon őket is.

  - Igen - felelik összhangban.

 Öntelt maszkot öltök fel. Ez igen! Barátság, ide, vagy oda, nem hazudik! Ő az én emberem!

Ez az Ferkó!

  - Khm... - köszörüli meg a torkát Jáky. - Ez esetben... Elnézést kérek lányok a kellemetlenségekért - böki ki nagy nehezen, de látszik rajta: nem szívesen teszi. 

Karon fogva a srácokat, eltűnnek a színről.

Mi összepacsizunk, aztán olyan kedvvel, mintha a fogunkat húznák, visszaülünk matekra.

 Óra végén az osztályfőnök magához hívat minket.  - Mi a felállás? - dörzsöli össze a tenyerét izgatottan. (Ez kis magyarázatra szorul. A lényeg, hogy Írisznek elég régóta szeretne kb minden tanár beírást adni, de nem tehetik, hisz minta gyerek, a stílusától eltekintve. Jól tanul, viszont nagy a szája, pont, mint nekem. Csak neki talán még nagyobb.)

  - Nem kaptam semmit, Írisz meg főleg nem, hiszen csak szemtanú volt. - Lehervad a lelkesedés az arcáról. - Ő, meg Ferkó a b-ből, tudták igazolni, hogy én csak védekeztem. Így az osztály hírnevét egyikünk sem rontja - nyomok a képemre egy erőltetett "ennyit erről" mosolyt.

  - Valóban nem... - dünnyög az orra alatt.

Megfordulva, kettőt lépünk. Becsukódik Elekes után az ajtó, belőlünk meg kitör a röhögőgörcs, de a többiekből is. Mindenki végig hallgatta.

  - Hallod, Noncsi - szól oda nekem Vini. - Ti tényleg nagyobb faszok vagytok még nálunk is - mutat Gazsira, meg magára még mindig röhögve.

 Írisszel vigyorogva egymásra nézünk. - Megesik - vonjuk meg egyszerre vállunk, aztán sarkon fordulunk, és egymásba karolva együtt hagyjuk el az osztályt a következő teremhez véve az irányt.