Az Ördög nem kér engedélyt //BEFEJEZETT//

3. rész

  - Láttad a Jáky fejét? Majd felrobbant - nevetünk Írisszel, de ő a legjobban, hisz megint nem sikerült egyetlen beírást sem rásóznia egyik tanárnak sem. - Már több, mint egy éve próbálkoznak. Miért lenne ez most más, mind az előző? - teszi fel a költői kérdést, miközben felérünk a másodikra.

Dénes ott áll a korlátnak dőlve. Összevillan a szemünk, de inkább figyelmen kívül hagyva egymást nem szólunk egymáshoz, és mi is lazán elhaladunk mögötte a folyosó egy másik szakaszára.

  - Fogalmam sincs. Tudod, hogy együtt érzek veled. Mintha nekem nem akarnának állandóan szaktanárikat varrni a nyakamba - rázom meg a fejem, olyan "hagyjál már, mit nekem te?", lenéző mosollyal a képemen. - Nem fog sikerülni nekik. És erre van még két-három évünk, hogy ezt bebizonyítsuk, nem de? - tartom fel a kezem nagy lazán, ő pedig belecsap egyet, de akkorát, hogy az egész folyosó belezeng.

A mellettünk levő fiús osztály csak néz ránk, mire Írisz kidugja a nyelvét, utána pedig visszafordul hozzám.

  -...és tudod. A jazzbalettnál nem olyan egyszerű, amikor a lábfejeden kell átfordulni a másik oldaladra - magyarázza nekem konyha nyelven.

  - Ja, de itt a Palika.

  - Hogy ki? - néz rám "értelmesen", majd a válla felett átpillantva, unott képpel bámul rám. - Ha azt mondod, hogy Lenin, még tudom is, hogy kiről beszélsz.

Félre állunk, hogy a tanár ki tudja zárni az ajtót, majd mi, a vegyes csoport, is szépen bevonulunk.

 Nos. Hogy miért Lenin a drága Budai Pál tanár úr? Mert matt ugyanolyan feje van, mint Leninnek - kisebb-nagyobb eltérésekkel természetesen -, és hát... Rászolgált az évek során arra, hogy a diákok Leninnek, vagy Palikának csúfolják.

Mi ez a csoportos dolog? Szóval. Tavaly úgy voltunk két csoportra bontva - mármint az osztály -, hogy névsor első fele - névsor második fele. Most a vezetőség, ezen 10. évfolyamot a nyelv alapján osztotta fel. Vagyis, hogy ki milyen nyelvet tanul. Na. Ebbe az a vicces, hogy két tanárnál tanultak tavaly is az angolosok eleve, mivel jóval többen vannak, mint mi, németesek. Így hát az egyik angolos csoport külön van, a másikok meg velünk együtt - kivétel ez alól a nyelvóra, de gondolom ez mindenki számára épp elég logikus -. Habár... Írisszel így is, úgy is egy csoportban lennénk, mivel németes, szóval ez cumi a tancsiknak, de hát ez van. A verhetetlen páros együtt. (Ironikus, hogy én Ördög vagyok ő meg Eördögh.)

  - Vince! Ne csak a szád járjon, hanem a kezed is! - dől el Palika, hogy rálásson az egész fiú bagázsra, de legfőképpen Vinire.

  - Tanár Úr! Higgye el. Maga nem akarja, hogy nekem a kezem is járjon - válaszol halál nyugodtan, a csoport meg elkezd visítani. (A csoport alatt magunkat is értem.)

  - Fiam! Ha az ideg a fejemben elpattanik... - itt jött el az a pont, hogy, ha lehet, még hangosabban kezdtünk elröhögni (a ötödik óra hatása). Csóri! Még beszélni se tud. - CSEND LEGYEN! - ordítja el magát. Elkussolunk. - Írjak be mindenkinek egy egyest, vagy esetleg egy szaktanárit, vagy képesek dolgozni?!

Mivel továbbra is csendben maradunk, és rávetjük magunkat a gépre, a sulix-on lévő feladatokra, a tangász szépen leül.

Viszont nem telik bele 5 perc, és ismét együttesen kezdünk el kuncogni. Lenint ez már nem érdekli, így - ezúttal - leginkább neki szól mentő szóként a csengő.

  - Elmegyünk mosdóba? - kérdezem, a teremből kilépve. Ezzel az ajtóval szemben található a női mosdó ajtaja is.

  - Persze.

 Miután elvégzem a dolgom, és kimegyek az előtérbe, ahol a mosdókagylók is találhatók, Írisz nyaggatni kezd.

  - Csiná...

  - Nem - engedem meg a vizet a kezemre.

  - De...

  - Nem - mosom le a szappant.

  - Légysziiii! - hadarja el gyorsan, elnyújtva a végét.

  - Oké - törlöm meg a kezem.

  - Kiakasztó vagy - keresi a kamera funkciót a telefonján.

  - Olyat csinálunk, amilyet én akarok, vili? - nézek rá félig felvont szemöldökkel, pont elég flegmán, ahhoz, hogy a másik két lány, akik rajtunk kívül a helyiségben tartózkodtak, furán nézzenek rám, és mihamarabb kiiszkoljanak, bevágva maguk mögött az ajtót.

Ravaszan elmosolyodik. - Újabb szelfi ötlet?

  - Naná! A tegnapi headbang megihletett - nevetem el magam röviden.

  - Tehát... Mit is kell csinálni? - helyezi olyan tartásba a kezét, amiben fotózni szeretne.

  - Miközben felugrunk, te fotó... - Ránk csöngetnek. - ...zol, és közben próbálsz headbanggelni.

  - Ja, értem. 1, 2, 3....

 Felugrunk, és hallom közben a kattanást. Földet érve feldobom a hajam, gyors elrendezem, aztán a képet nézegetve felrohanunk a harmadikra, magyarra, konstatálva magunkba, hogy ez egy rohadt jó kép lett.

  - Jó napot! Elnézést a késésért - veszem át a szóvivő szerepét. (Ilyen helyzetekben valamiért mindenki jobban jár, ha én beszélek.)

  - Semmi gond, üljetek le. Én is most értem fel, egy-két perce - mosolyog ránk.

Igen. Talán ő az egyetlen tanár, aki nem csesz le minket minden alkalommal.