Az Ördög nem kér engedélyt //BEFEJEZETT//

1. rész

  - "Yellow model chik, yellow bottle sippin', yellow Lamborghini, yellow to..." - Leverem a telefont az éjjeliről.

  - Francba az átkozott reggelekkel! - dünnyögök, a paplant a fejemre húzva. Megszólal a Look At Me Now ismét. Az első hangok hallatán lehajítom a takarót az ágyvégébe, és villámgyorsan kikapcsolom. 

Az éjjelire visszahelyezve a telefont; halál nyugodtan dőlök vissza az ágyba.

A sötét vörös, hosszú, alvós pólóm alján lévő, két fehér csíkot pásztázom, majd kinézek az ablakon. Kel fel a nap, viszont rohadtul látszik, hogy fél óra, és beborít mindent a sötét szürke égből eredő eső. Csodálatos.

Említettem már, hogy imádom az októbert?

 Az erkélyre kiülök egy csésze kávé, és egy doboz cigaretta kíséretében. Bámulom a várost, közben kevergetem az italom. Belekortyolok, végül csak-csak rágyújtok.

Felpillantok az égre, és egy apró fohászt elmormolok, hogy legalább a reggeli sziesztám ne zavarja meg az eső.

Számomra ez a nap eleji meditáció. Felkészülök, hogy hány hülyével fogok találkozni, hogy megint rá kell jöjjek majd, mennyi együgyű ember létezik a Földön, meg a szűk környezetemben.

 Lehörpintem az utolsó korty fekete löttyöt is, majd elnyomva a Marlboro-t, visszavonulok a lakásba.

 Igazam is lett. Mivel épp most, úgy rákezdett, mintha muszáj volna neki esnie... Unott fejjel fordulok vissza a tükörhöz, és fésülöm tovább a hajam. A tarkómhoz laza kontyba - vagy inkább, ilyen félig átbújtatott copfba - kötöm a hajam, tudva, hogy úgyis jön a fejemre a sapka, meg talán a kapucni is.

 A reggelben körülbelül semmi érdekes nincs, leszámítva azt, hogy miután Móni komótosan eltervezi, hogy befárad a fürdőbe sminkelni, útközben egy hatalmasat belerúg a kisujjával az ajtófélfába.

A csodálatos, októberi, hétfő reggelek, íme...

  - Csumi, mentem! - kiáltok be az ajtóban állva drága öcsémnek, kedves nővérkémnek, meg jó anyámnak. Becsapva jó hangosan az ajtót, lerohanok a lépcsőn. A garázsba leszaladok a deszkámért, s suhanok ki a kapun, mint a szél. - Sssshhh - imitálom a hangot, marha jól szórakozva magamon, mikor a deszkára lépek.

  - Moncsi! Ha még egyszer így bevágod az ajtót, hogy majd kiesik a helyéről, a kezedet töröm el! Vagy tudod mit?! TE FŐZÖD MEG A VASÁRNAPI EBÉDET! - ordít utánam anyuci. Hát jól van, ne zavarjon, hogy már az utcán, a ház elejét is elhagytam, és már a harmadik épületnél járok.

(Apropó: Utálom, ha Moncsinak szólítanak. Vagy Móni vagy, esetleg Nika, Nini, Noncsi. Ami gyakori még, hogy Mókának, avagy Momónak szólítanak, engem meg speciel kilel a hideg ezektől a becézésektől is.)

 Megjött a busz. Megigazítom a sapkám a busz ajtajában figyelve magamat, ledobva a kapucnit a fejemről.

  - Jó napot! - mutatom fel a bérletem. Körbenézek a buszon egy röpke másodperc erejéig, végül egy kissé molettebb lány mellett foglalok helyet - természetesen csak azután, miután megkérdeztem, hogy szabad-e -, a lábam meg az ülés közé helyezem a járművem.

 Előkapom a telefonom, bele a fülhallgatót. A fülembe helyezve azokat a kis cuccokat, elindítom Eminem-től a Rap God-ot, utána hátradöntöm a fejem, lehunyom a szemem, és míg el nem érünk várostól, városig, addig ki sem nyitom. Viszont azért, mikor Krúbitól elindul a Nehézlábérzés, nem bírom ki, hogy ne nyomjak el egy hatalmast mosolyt (vagy inkább már vigyort).

 Leszállva a buszról, eldzsanizok a zebráig. Írisz már ott vár.

  - Bolt? - kérdem a deszkám végére rálépve. A kezembe veszem. Azért - ezúttal - az ember tömegen nincs hangulatom keresztül vágni.

  - Yes - bólint sötéten sminkelt szemeit rám emelve. - Jó ez a sapi.

  - Köszi. Aliról, tudod - nézek rá a szemem sarkából, majd csak jó ízűen röhögünk egyet.

  - Móónyikaaa! De rajjjjosss valakki - jön oda egy gyengébb idegrángással a nyakában Radberta. (Egy ügyeletes meleg, roma nemzetiségű srác. Félre értés ne essék, rasszista az nem vagyok, van pár roma haverom, meg ismerősöm, de ő az a tipikus kis tolvaj szarka típus, aki tetejébe még két kiló vakolattal a képén mászkál fiú létére. [A beceneve pedig a Radics Róbert, anyakönyvezett nevéből jött.])

  - Szervusz Bertácska! - intettem le, gyorsan beslisszolva teletömött boltba. Csodálom, hogy egyáltalán elférünk. Levegő alig van ebben a nyomorban. - Siess Írisz.

  - Próbálok - húzza a száját, nagy nehezen lehajolva egy üveg vízért.

 A suli előtt járunk már, mikor oda se figyelve mit csinálok, hajtom magam. Az egyik görény, meg hátulról belerúg.

Valahogy számítottam erre. Ügyesen leugrottam róla, a Royal Hawk-om a drót kerítésnek gurul, konkrétan neki csapódik, kis híján megfordulva a lendülettől.

  - Menőzöl itt, csicska - kerül ki flegma kifejezéssel az arcán Dénes.

  - Anyád a csicska, kis fasz - villan rá haragos tekintetem. Felveszem az eszközöm.

  - Te anyámat szádra ne vedd, ribanc! - indul meg felém.

  - Haver! Ne legyél már fasz! Ne, hogy már megverj egy lányt! - szól utána Ferkó.

Dénes mit sem törődik vele, elkapja a hajam.