ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔

11.

"for you, baby. and only you, baby. the things i do, baby. but tell me what you've done for me...?"

Vannak azok a mondások, hogy a távolság erősebbé teszi a kapcsolatokat. Vagy valami ehhez hasonló. Hogy a távolság megmutatja mennyire vagyunk fontosak a másik számára meg, hogy számunkra milyen érzés, amikor nem tudhatjuk Őt a közelünkben. Valakik meg egyből halottnak tekintenek egy ilyen kapcsolatot, amiben arról van szó, hogy több távolság van köztük, mint két utca. De valakik meg ezerrel támogatják és mondják, hogy sokat segített, mert olyan volt előtte a kapcsolatuk, mintha süllyesztőbe kerülnének. Aztán jött egy kis távollét és az megmutatta nekik, hogy nem képesek egymás nélkül élni.

Én hiszem és tudom, hogy Shawnnal mi is a támogatói csoportba tartozunk. Hogy kell közénk némi távolság néha, amit meg sem tudunk akadályozni, mert a munkája ezt kéri. Voltak már időszakaink, amikor külön voltunk, mert Shawn munkájába beletartozik az is, hogy utaznia kell a konferenciák miatt. De olyan még sosem volt, hogy ilyen állapotban váltunk el egymástól. Amikor mi is egy süllyesztőben vagyunk. Szeretném elhinni azon emberek tapasztalatait, akik azt mondták, hogy a távolság után majd minden a régi, normális kerékvágásba kerül. Mert nekem is minden vágyam lenne egy tökéletesen kialakult kapcsolat.

Csak amilyen kínok között váltunk el, nem volt bennem olyan nagy pozitivitás, hogy segíteni fog az a jó néhány város, ami közénk került. Elmaradtak azok a nyálas mondataink, amit hét év után sem untunk meg és ezzel biztosítottunk egymásnak a következő napokra egy kis életerőt. A hosszú csókok lerövidültek és a mosolygást is megspóroltuk. Csak feszengve álltunk egymás előtt, mert nem tudtuk kezelni ezt az ismeretlen szituációt. Olyan volt, mintha ez már nem is a mi kapcsolatunk lett volna. Mintha két ismeretlen lélek szállt volna belénk és teljesen elidegenít minket egymástól.

De csak öt napról volt szó. A leghosszabb két hét volt, amit távol töltött tőlem, így nem tartottam annyira ezektől a napoktól. Csak a hiánya már abban a pillanatban érződött bennem, amikor beszállt az autóba. Fájt, hogy nem búcsúztunk el egymástól a szokásosan és fájt, hogy ekkora szakadék van közöttünk, amihez hozzávágtuk ezt a távolságot. Lökjük egymást egyre mélyebben bele ebbe a szakadékba, pedig már rég az alját állunk. Úgy tűnik tudunk még mélyebbre is menni.

- Ugyan Pam! Nem szakítottatok, csak munka miatt külön kell lennetek pár napig. - Stella, a húgom már fáradtan próbált megnyugtatni. Nem voltam képes az otthonunkban lenni, mert nagyon rosszul érint az egyedüllét, így a saját családom nyakára mentem. Nem volt ellenükre sem. A nagyi örült a legjobban és Mike, mert lett egy új játszótársa. Meg a testvérem is örült, mert így kettesben is lehettek Theoval. Mindkettőnknek jó volt. Mert nekik adtam egy kis szabadságot, magamnak meg egy kis elfoglaltságot, hogy ne Shawnon kattogjon az agyam.

- Ez pedig csak az első nap, én meg már nagyon nem bírom - nyafogtam. Visszatért a hét évvel ezelőtti énem, amikor minden percben azt mondogattam, hogy hiányzik Shawn. Nagyon kezdetleges volt akkor a kapcsolatunk, de én szárnyaltam a szerelemtől, amit a családom agybajjal tudott lereagálni.

- Játssz velem! - Mike az egyik színes ceruzáját felém nyújtva invitált oda magához. Nem ellenkezdem, csak leültem mellé és próbáltam az utasításai alapján színezni egy fehér lapot, amin nem volt semmi figura. Hát, így huszonhat évesen is meggyűlt ezzel a bajom.

- Sosem voltál ennyire hisztis, amikor elment. Máskor jobban türtőztetted magad - mondja Stella. Ebben részben igazat adtam neki. Még ha veszekedtünk is Shawnnal, azért nem éreztem magam teljesen pocsékul, mert láthattam és a jelenléte bőven elég volt ahhoz, hogy ne veszítsem el a fejem. Most, hogy a vitáink miatt kialakult helyzet befolyásolja a normálisan működő kapcsolatunkat, teljesen megvesztem.