ᴏɴʟʏ ʏᴏᴜ | ✔

20.

"now those precious moments, that we carved in stone,
 are only memories after all..."

"- Hé, Pamela Seven Lee! - kiált egy felettébb ismerős és idegesítő hang mögülem, amire nem reagálok, csak tovább folytatom az utamat a keskeny utcán. Egy hatalmasat füttyentés azonban megállásra késztetett, mire egyből megakartam fordulni és egy hatalmasat lekeverni a hangforrásnak. - Mondjuk nézz csak levegőnek, élvezem ezt a kilátást!
- Shawn Peter Raul Mendes! - Rá kell jönnöm, hogy egy légvétel kell, míg a nevét kimondom, így sosem tudom egy szusszantásra elküldeni egy melegebb vidékre. - Csak dugulj el! - Láttam, hogy közelít felém a szokásos nagyképű vigyorával, ezért újból az utamnak indultam. Igazából kétségtelenül élveztem, hogy ennyire lohol utánam, de eszem ágában sem volt bevallani neki.
- Csak egy módon tudnál ezen segíteni - a fülembe suttogta a szavakat, miközben a derekamat karolta át, ezzel is megrémisztve. Megforgattam a szemem a perverz kijelentésére és elengedtem inkább a fülem mellett. - Na, áruld el nekem, hogy meddig szeretnéd azt tettetni, hogy pipa vagy rám.
- Ameddig kedvem tartja - felelem flegmán. A hatás kedvéért még a kezét is leráztam a derekamról és úgy folytattam az utamat. Shawn jóízűen felnevetett, majd a zsebeibe süllyesztve a kezét ballagott mellettem.
- Úgy sem haragszol rám, ahhoz túlságosan imádsz.
- Csak nehogy felmossam az egoddal az utcát, sőt szerintem az egész városra is elegendő lenne - vetek rá egy szúrós pillantást. Shawn ismételten elkapta a derekamat és most a mellettünk lévő ház falának döntött és teljes testével meggátolta, hogy szabadulhassak.
- Ez az egoizmus, csak melletted ilyen büszke - néz mélyen a szemeimbe. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, de gyorsan rendbe raktam az elmémet, hogy én most haragszom rá és mellkason csaptam.
- Már mondtam, inkább dugulj el - ismétlem el a szavaimat, de nem próbáltam elszabadulni, mert túlságosan is tetszett a helyzet.
- Ezer örömmel - villantja meg az ezer wattos vigyorát, majd nem habozva tovább, minden előjel nélkül megcsókolt."

"- Elmondanád, hogy most mit is csinálsz? - A szemeimet hunyorítva próbáltam a lámpafények segítségével kivenni Shawn alakját, aki az előbb lopózott be egy ismeretlen ház kertjébe. Hogy megállítottam-e? Dehogy! Azt sem tudom, hogy mit akar és egyik pillanatról a másikra tűnt el mellőlem és most próbálhatom megfejteni, hogy mi zajlik le elméjének sötét bugyraiban.
- Azt mondtad nem vagyok úriember, hát most azt leszek! - kijelentését egy jóleső kacagással jutalmaztam. Nem tudom, hogy ezt hogyan is tervezi bemutatni, amikor konkrétan egy ismeretlen ember házának a kertjében van és csak azt hallgatom, hogy milyen cifra szóáradatokkal is van megáldva. - És ezt vedd egy óriási imponálásnak, mert soha többet nem fogok ilyet csinálni!
- Azt sem tudom, hogy most mit csinálsz! - szólok vissza még mindig szórakozott hangnemben. Sötét van, valószínűleg tőlünk zajong az egész utca, de még egy ember sem jött ki, hogy ellenőrizze mi is folyik itt.
- Bassza meg, ez nagyon szúrós!
- Kezdjek aggódni? - kérdezek vissza, ahogy már egy második jajgatást is kiadott magából. - Tudom a mentők számát, hívjam?
- Nagyon vicces, Pam, nagyon vicces. - Végre megjelenik az alakja előttem és egy határozott mozdulattal átugrotta a kerítést, ahogy be is jutott. Titokban reménykedtem, hogy átesik rajta, de ez nem az én szerencsém volt. - Tessék - nyújtja át a nekem szánt ajándékát.
- Egy rózsa? - kérdezem elképedve. - Képes voltál lopni egy rózsát egy idegen kertből? - nézek most rá hitetlenkedve. Shawn csak komoly fejjel nézett rám, mintha az életéért harcolt volna ezért a virágért. Egyből megköszörültem a torkomat, hogy én is valami kedveset mondjak. - Köszönöm, sosem loptak nekem rózsát! Egyszerűen eszméletlen vagy!
- Tudom - rántja meg magabiztosan a vállát. Következőnek elneveti magát és a vállamat átkarolva magához húz és megcsókol."