Piton lánya | szünetel |

Sima hétköznapok

Amikor felébredtem a gyengélkedőn tálaltam magam. Felültem az ágyban és körülnéztem. Az ágyam mellett Helen bóbiskolt egy széken. Nem akartam felkelteni, de nem is volt rá szükség, mert Madame Pomfrey észrevette, hogy ébren vagyok.
-Á Miss Piton! Csak hogy felébredt!-az ágyamhoz lépett.
-Miért? Meddig voltam eszméletlen?
-Ez lett volna a negyedik nap-mosolygott rám és egy pohár valamit adott a kezembe.-Ezt idd meg! Addig értesítem apádat és az igazgató urat-azzal elhagyta a kórtermet.
-Sandra!-riadt fel Helen és hozzám lépett, hogy megöleljen.
-Komoly?
-Mi?
-Négy napig el voltam ájulva?
-Aha. De Madame Pomfrey szerint ez még egészen rövid idő.
-És... pontosan mi történt? Miután elájultam.
-Hát... kezdjem az elején?
-Légyszí!
-Oké. Betty nem bízott Pansy-ban, ezért követett a toronyba. Aztán követett le a pincébe is, de azon a folyosón vagy min már nem ment utánatok, mert az már feltűnő lett volna, ráadásul félt is. Viszont hallgatózott és sejtette, hogy kimentetek a kastélyból. Ezért ő is kiment a kastélyból és meglátta ahogy az erdő felé mentek. Végig veletek volt, aztán amikor először elkábítottak téged meg Joe-t és meglátta azt a rengeteg halálfalót megijedt. Visszarohant a kastélyba, és keresett egy tanárt. Az első ember akit talált apád volt. Aki rögtön elindult a Tiltott Rengetegbe, de előtte azt mondta Betty-nek, hogy szóljon Dumbledore professzornak. Így végül jó pár tanár apukád után ment, de mire odaértek az ájult Mr. Malfoyon és Mr. Parkinsonon kívül nem volt ott egy halálfaló sem. Ja meg még nyilván ti, meg apád.
-Hű!-tátottam el a számat.-És... Mr. Malfoy-jal és Mr. Parkinsonnal mi lesz?
-Fogalmam sincs. Én amint tudtam feljöttem hozzád. És azóta nem nagyon mentem el. Mármint néha enni. De amúgy itt voltam.
Már éppen meg akartam neki köszönni, hogy végig velem volt, amikor belépett a kórterembe Dumbledore professzor és McGalagony professzor.
Elmondták, hogy mi volt, meg mi lesz, stb., stb., aztán kiderült, hogy Pansy-val mi a helyzet. Felfüggesztik.
Na mindegy, a lényeg, hogy ezután egy ideig minden ment tovább a rendes kerékvágásban. Ez de régies mondat lett!

-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-

Még februárban Betty nagynéni lett. Wandának megszületett a gyereke, aki kisfiú és Juan-nak hívják. A következő roxmorts-i hétvégén meg is látogattuk őket (Betty, Helen, én) és nagyon aranyos kisfiú. Tündéri arca van és nagyon rendesen viselkedett, Wanda pedig nagyon jó anya. De Heather (Betty-ék keresztanyja) nagyon sokat segít neki. Főleg, hogy Wanda be tudja fejezni a sulit (mert ugye bár neki ez az utolsó éve). Thomas (a gyerek apja, vagyis Wanda pasija) is sokat segít, a tanulásban főleg, mert Wanda helyett is figyel órán. Egyébként erről az egészről a suliban csak a tanárok tudnak, illetve még ugye Helen meg én és Wanda egyik barátnője, Joyce (aki mellesleg nagyon jó fej). Szóval nem sokan. Wanda osztálytársai csak annyit tudnak, hogy Wanda magántanuló, nem tudják, hogy miért. Igazából fogalmam sincs, hogy oldják meg ezt a dolgot, de biztos ügyesen, mert megy nekik.

-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-°-

Ami a hétköznapokat illeti, nem történt semmi extra. Pansy nem jár iskolába, vagyis nagyjából békén vagyunk hagyva. Az erdőben történtekről természetesen mindenki tud. Na de térjünk rá a jelenre. Sima hétköznapok.

Ahha, hát hogyne! Miért gondoltam azt, hogy nekem nyugtom lehet egy kicsit is? Hogy jelenleg mi a problémám? Annyi a tanulni való, hogy ki sem látok belőle! Minden szabad időm arra megy, hogy valamilyen házi dolgozatot írok. Nagyon fárasztó! Szerencsére legalább nem vagyok egyedül. Az összes évfolyam- sőt iskolatársamnak is hasonló a problémája. Éppen ezért ha van egy percünk szusszanni, akkor azért nagyon hálásak vagyunk.
Az egyik márciusi délutánon, amikor Betty, Helen, Nancy, Donna és én a tó parton üldögéltünk, felmerült az a téma, amit Betty nagyon nem akart, hogy szóba kerüljön.
-Tényleg Betty!-szólalt meg egyszercsak Nancy.-A nővéredet miért nem látom soha?
-Ja, tényleg! Miért nem?-ült fel Donna is.
Helen lesütötte a szemét, Betty nem reagált semmit, én pedig néztem, hogy Betty mit fog mondani.
-Hát...-húzta el a száját.-Nem tudom...-mondta végül, de egyértelmű volt, hogy hazudik.
-Túl jól ismerlek, tudom, hogy kamuzol-mondta Donna.-Elmondhatod nyugodtan, nem fogunk kiröhögni. Igaz lányok?-nézett körbe, vagyis Helen-re és rám is ugyanúgy, mint Nancy-ra. Persze rögtön feltűnt neki, hogy mi hallgatunk.-Mi az?-nézett ránk gyanúsan.
-Semmi, engem is érdekel-hazudott Helen.
-Szóval ti tudjátok-nézett ránk szúrós szemmel.-És miért nem mondtátok el?
-Mert...
-Hazudtatok nekünk.
-Nem hazudtunk. Csak nem mondtunk el valamit-védte meg magát és engem Helen.
-És az szerinted jobb? Én meg azt hittem barátok vagyunk-most kivételesen Donna akadt ki és nem Nancy.-Miért nem mondtátok el?
-Mert Betty dolga, és nem is jött szóba! Eddig sose kérdeztétek és ha kérdeztétek volna akkor se mondtuk volna el, mert nem a mi dolgunk. Az ő döntése.
Vitatkozni kezdtünk. Ment ez egy pár percig, majd Betty megunta.
-Hagyjátok már abba! Azért nem mondtam el, mert nem jött szóba! De annyira nem nagy dolog, és nem ér annyit, hogy összeveszünk! Nagynéni vagyok. Tessék, most örültök?
Dühösen felpattant és beviharzott a kastélyba.
-Mii???-sokkolódott le Donna.
-Ez neki nem nagy dolog???-ámult el Nancy.
Beszélgettünk még, de aztán kezdett hideg lenni, ezért bementünk mi is. Vacsoránál Draco mellett ültem, Helen pedig pár másik lánnyal. Betty Crak-hoz és Monstro-hoz ült le, foggalmam sincs miért épp oda. Én Draco-val és a haverjaival beszélgettem illetve hallgattam ahogy röhögcsélnek. És közben Betty-t bámultam. Mármint néztem, hogy mit csinál és közben gondolkoztam. Nagyon belemerültem a gondolataimban, mert nem is hallottam, hogy Draco nekem szólt.
-Sandra!
-Mi?
-Azt kérdeztem miért nem figyelsz.
-Bocsi, gondolkodtam-tettem le a villát, mert elment az étvágyam.
-Mi a baj?-váltott át ilyen kedves, figyelmes, kicsit nyálas stílusba. Amilyen nagyon nem szokott lenni.
-Hjajj, semmi!-felálltam, felvettem a cuccom és kimentem a nagyteremből. Elindultam le a klubhelyiségbe, de mielőtt elérhettem volna a bejáratot, valaki utánam szólt.
-Sandra!
Draco volt az.
-Mi az?-megálltam a folyosón, ő pedig megállt velem szemben.
-Mi a baj? Mond el!
-Semmi.
-Olyan nincs, hogy semmi-ezt olyan hangsúllyal mondta, amilyet még sosem hallottam tőle.
-És neked mi bajod?
-Nekem semmi. Csak...
-Csak?
-Valami nem stimmel... veled!
-Velem? Velem van a baj?
-Hát...
-Tudod mit? Egyetértek! Szerintem sem stimmel valami! Az erdő óta veled nem stimmel valami! Veled van a baj, nem velem! És most megpróbálod rám fogni!-éreztem, ahogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.
-Oké, hagyjuk ezt abba. Most-mondta Draco, majd közelebb lépett hozzám és megcsókolt. De valahogy fura volt. Párszor már csókolt meg, de ez olyan volt mintha nem ő lett volna.
Eltoltam magamtól.
-Veled van a baj...-suttogtam döbbentem, majd felkiáltottam.-Te nem Draco vagy!
-Miről beszélsz?-újra magához rántott és erőszakosan csókolt meg. Akkor bizonyosodtam meg róla igazából, hogy ez nem Draco.
-Mégis ki a franc vagy te?-megint elszakadtam tőle és hátráltam pár lépést. De elkapta a karom és visszahúzott.
-Én vagyok az, drága, a pasid!-de Draco sosem mondana ilyet! Ő nem így viselkedik.
-Hagyj békén, te nem Draco vagy!-kiáltottam föl hangosabban és sírva, remélve, hogy valaki meghallja.
-Meg ne szólalj!-szegezte rám a pálcáját.
Hátrálni kezdtem és ledobtam a táskámat a földre, miközben én is előhúztam a pálcám.
Egy taszító átkot küldtem felé, amitől hátra esett. Abban a pillanatban kigurult a zsebéből egy kulacs szerű palack és kifolyt a tartalma a földre.
-Ne!-kiáltott föl ,,Draco".
-Mégis ki vagy te?-szegeztem rá a pálcámat.-Capitulatus!-a pálcája elröppent messzire.-Mostmár mondhatod!
-É...én...
És ekkor elkezdett átváltozni. Ezek szerint százfűlé főzet volt a kulacsban és azt ivott ez az ember. És hogy ki is volt ő?
A Draco kinézetű ember elfordult tőlem, de így is láttam, hogy átalakul. Nagyobb lett és magasabb. Aztán ,,befejezte az átalakulást", felállt és rám nézett. Én pedig felsikítottam ijedtemben. Lucius Malfoy állt előttem a maga teljes emberi voltában.
Még mindig rászegezett pálcával, reszkető kézzel és teljesen lesokkolódva álltam előtte. És amikor azt hittem már nem lehet rosszabb, bevillant, hogy az előbb smárolt le. Ááá!!! Vajon mióta játsza Draco-t? Gyanítottam, hogy az erdős kaland óta. Azóta hányszor adtam neki puszit vagy ölelést vagy bármit! És nem Draco volt, hanem az apja!
Azthittem elhányom magam, de végül csak a könnyeim kezdtek csorogni.
-Na mi az, cica? Már sírsz is?-nevetett fel gonoszan Lucius.
-Mi... mióta vagy Draco?-tettem fel félve a kérdést.
-Ne aggódj, csak pár napja.
-A... az mégis mennyi?
-Három napja, cica.
-Nem vagyok cica! És magát ezért le is csukhatják! Ez kiskorú bántalmazása!-megint eleredtek a könnyeim.
-Mivel nincs pálcám, máshogy büntetlek meg!-mosolyodott el gonoszul és megindult felém.
-Ne merjen közelebb jönni!
-Akkor add ide a pálcám!
-Soha!-felvettem a pálcáját a földről és ketté törtem.
-Ne!-dühösen ordított fel, majd elindult felém.
Hátrálni kezdtem.
-Most meglakolsz azért amit tettél!
Teljes sokkban álltam előtte, és egyszerűen nem tudtam tovább hátrálni. Kicsavarta a pálcát a kezemből és maga mögé hajította. Legalább nem a kezében van -gondoltam magamban. Megragadta a kezem és magához rántott. Megint le akart smárolni, de nem hagytam magam. Kiszabadulni nem tudtam, de akadályozni szerencsére igen.
-Segítség!!! Valaki segítsen!!!-orditottam, hátha meghallja valaki.
-Mit képzelsz te?! Hogy csakúgy beköphetsz?!-ordított fel idegesen és csavart egyet a kezemen.
Olyan hangosan sikítottam fel, mint még életemben soha.
És ekkor végre lábak dobogása hallatszott és megjelent egy csomó diák a folyosón.
-Hé, maga meg mit csinál?
Páran egyből hozzánk futottak és három hetedéves fiú leszedte rólam Luciust. Majd le is fogták.
Én a földre rogytam és zokogni kezdtem. Joe szaladt oda hozzám hirtelen.
-Sandra itt meg...?-elakadt a szava Draco apját látva. Felsegített a földről és amíg feltápászkodtam a többi gyerekre kiáltott.
-Szóljon már valaki egy tanárnak!!!
Kb. 2 percen belül megjelent a folyosón McGalagony professzor és még pár tanár. (Apa szerencsémre nem volt köztük.)
-Miss Piton, ez...-neki is elakadt a szava Lucius láttán. Pár másodperc alatt felmérte a helyzetet és egy gyors pálca intéssel összekötötte a kezeit.-Köszönöm fiúk!-mondta, majd a többi gyerekhez fordult.-Mindenki most azonnal menjen a nagyterembe! És maradjanak ott, amíg nem szólunk! A prefektusok minden diákot hívjanak vissza a klubhelyiségekből a nagyterembe!-a diákok lassan elindultak.-Mr. Benson, felkíséri Piton kisasszonyt Dumbledore professzor irodájába? - Joe bólintott. - Mi is megyünk maguk után.
Joe felvette a táskámat a földről, majd a vállamat átölelve elindultunk a folyosón.
Pár perc múlva már az igazgató úr irodájában álltunk.
-Minerva, azonnal értesítse Mrs. Malfoy-t. És ki kell derítenünk hol van a fia - Dumbledore időközben Mr. Malfoy mellé lépett és megállt előtte.-Hol van a fiad, Lucius?-kérdezte halálos nyugalommal.
A férfi persze nem válaszolt azonnal, így Dumbledore faggatni kezdte. Közben McGalagony varázsolt nekünk két széket.
-Üljenek le, ez hosszú lesz. Most megyek, addig Mr. Benson, ha kérhetem, próbálja meg megnyugtatni Miss Pitont - Joe bólintott, a tanárnő pedig elment, gondolom, hogy baglyot küldjön Narcissának.
-Mi történt, Sandra?-kérdezte halkan Joe, és megfogta a kezem (félreértés ne essék, nagyon is tisztában van azzal, hogy barátom van, szóval ne értse félre senki).-Mond el kérlek!
Még mindig ez alatt a sokk hatás alatt álltam, de lassan nagyjából összeszedtem a gondolataim és elmeséltem Joe-nak, hogy mi történt. Onnantól kezdve, hogy délután egy kicsit összevesztünk Betty-vel (az okát nem mondtam el), odáig, hogy éreztem, hogy valami nem stimmel, mindent elmondtam. Azt hiszem egy kicsit őt is sokkoltam. Persze elég irreális a történet.
Nem tudom mennyi ideig ültünk ott, én meséltem, Joe és egy idő után Dumbledore is hallgatta.
Kb. 20 perc elteltével nyílt az ajtó és belépett rajta McGalagony és Narcissa.
-Lucius istenem, mégis mit tettél?-odaszaladt a megkötözött férjéhez, aki nem szólt semmit. Aztán rám nézett és azt hiszem hirtelen előjött belőle az anyai ösztön, mert odalépett hozzám és átölelt.
-Nos, mi is történt akkor pontosan?-kérdezte McGalagony.
-Arra én is kíváncsi lennék-nézett dühösen Narcissa a férjére.
Joe elmesélte, hogy mi történt, bár az elejéről kihagyta azt, hogy összevesztünk (mert az nem lényeges) és csak onnantól mesélte, hogy valami nem stimmelt.
Mind a két felnőtt sokkolva hallgatta.
-És... és akkor hol van Draco?-kérdezte ijedten Narcissa és a férjére nézett.-Lucius! Hova tetted a gyereket?-csattant fel a nőszemély.
Itt elvesztettem a fonalat. A gondolataimba merültem és nem figyeltem arra, hogy mi folyik körülöttem. Lévén fél 10, egy kicsit talán el is aludtam a széken, mert arra riadtam fel, hogy kicsapódott az iroda ajtaja és belépett rajta Narcissa (ezek szerint korábban kiment), nyomában a fiával. Draco amint meglátott, odalépett hozzám. Joe felállt és átadta neki a helyét. Közben a felnőttek beszélgetni kezdtek, így nem figyeltek ránk.
-Sandra...-szólalt meg halkan Draco.-Én...
-Ez hogy történhetett?-kérdeztem szomorúan.-Mi történt egyáltalán?
-Mit csinált veled?-kérdezte idegesen.
Semmi válasz.
-Mond már!
-Semmit...
-Ne hazudj!-vágott a szavamba.-Ismerlek, tudom, hogy kamuzol! Mit csinált?
-Én... képtelen vagyok újra elmondani, ne haragudj!-suttogtam, mire Draco olyan ijedt arcot vágott, amilyet azelőtt még sosem láttam.
Aztán mérgesen fölpattant.
-Apa, mégis mit csináltál vele?-állt az apja elé.
-Semmit se-villantott felém egy újabb gonosz vigyort, mire megint elsírtam magam.
-Ne hazudj már!-kiabált Draco.
-Nyugodj meg, kisfiam!-mondta Narcissa.
-Mit csinált?
-Gyere vissza, elmondom-szólalt meg mellettem Joe.
Draco még egy dühös pillantást vetett az apjára, majd visszaült mellém, Joe pedig most szó szerint mesélte el a történteket.
-Szóval te smároltál az apámmal?-kérdezte Draco egy kicsit sokkolva.
Csak bólintottam, mert ez így kimondva még durvább volt.
És ekkor Draco felpattant. De mielőtt bármi is történhetett volna, ismét nyílt az ajtó és belépett rajta apa. Na, már csak ez hiányzott! -gondoltam magamban, de apa csak egy pillantást vetett felém, Lucius-hoz lépett.

Folytatása következik!