Az elfeledett (Marvel ff)

Kezdet

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Először is, azt leszeretném szögezni, hogy én nem keresem a bajt, mindig az talál meg engem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A nevem Sofia Hopper. New York-ban élek az anyámmal, és a kis öcsémmel, na és persze a nevelő apámmal. Anyám azt mondta, hogy nem ő az igazi apám és hogy majd a 18. születésnapomon el mondja, de én nem tudok addig várni, azt is mondta, hogy ő nem is tud rólam és, hogy úgyis el fog utasítani, de engem nem érdekel, a képébe akarom mondani, hogy miért csinált anyámmal, ha még csak nem is akart engem. Még egy csomó dolgot is a képéhez fogok vágni, de azt máskor.
Ma hétfő van, a legjobb barátnőmmel Emily-vel elhatároztuk, hogy most pénteken betörünk anyám dolgozó szobájába és megkeressük a papírokat.
Én egyszerűen nem tudok várni, a kis öcsém Marcus mindössze 6 éves, és nagy a szája úgyhogy őt inkább ki hagyom ebből. Tudom, hogy anyám nem fog örülni de nincs más választásom.

Szerda:

Egyszerűen nem tudok várni érted? - válaszoltam izgatottan Emily-nek.
Nyugalom már csak 2 nap, de biztos hogy készen állsz? Mivan ha valami bűnöző? - kérdezte Emily kétségbe esve.
Az anyám egy tudós, szerinted mikor jött volna össze egy börtön töltelékkel? -válaszoltam kissé nevetve.

Péntek:

Vége a sulinak, hála. Itt az ideje, hogy haza menjünk. Anyám biztos hogy esik bent marad a laborban, úgyhogy van időnk. Viszont Daniel és Marcus akár mikor haza jöhetnek, Daniel a szomszéd srác, egy osztályba járnak, és van egy tök helyes bátyja de ez nem lényeg.
A lényeg, hogy minél előbb haza kell érnünk.

Otthon:

Emily induljunk.- szóltam neki, majd ő azonnal abba hagyta a leckét követett.
Jól van ez anya szobája már csak be kéne jutni valahogy, mindig bezárja mintha valami nagy titok lenne benne, pedig tele van papírokkal egyszer mikor kislány voltam be mentem és azonnal felemelt és ki hozott, azóta tartja zárva. -mondtam kissé elszomorodva. Figyelj 2017-ben nincs zárt ajtó érted? Add a haj csatod. -vágta rá Emily, majd oda adtam neki, ő pedig nagyon profin kinyitotta.
Ügyes vagy. - vágtam rá, majd bementünk. Hát itt aztán jött nagy kupi van. -nézett végig a szobában. Siessünk. - mondtam, majd el kezdtem keresgélni a laptop-jában Emily pedig a papírok közt kereste. Pár percbe telt, hogy Emily talált egy dobozt amire az volt írva, hogy "Sofinak 18. Születésnapjára. "
Meg van! - kiáltott fel Emily.
Kinyitotta majd nekem adta a levelet ez állt benne:

"Drága lányom Sofi, ez a levél azután íródott miután megszülettél. Félre ne értsd nagyon szeretlek, de számomra egy meglepetés vagy/voltál. Tonyval nem rég ismerkedtem meg egy project fojtán. Igazán nagyszerű ember. A legnagyobb baj, hogy ő már nem ismerhet meg téged. El mondtam neki, hogy terhes vagyok tőle, de azt mondta neki nem kell gyerek és adott 10000$. Azt mondta ezt rád fordítsam. Sajnálom, hogy így alakult, de ez az élet rendje. Új életet kezdhetek veled. Remélem nem haragszol rám, a múltam miatt. Az apád neve Tony Stark a híres milliomos. Gondolhatod milyen lehet milliomos ként élni. Nem férne bele egy gyerek neki.
Szeretlek kicsim, nem számít mi történt és hogy mi fog történni.
Szerető anyád: Scarlet"

Mind ketten lefagytunk, egyikünk se szólalt meg. Majd arra lettem figyelmes, hogy nyílik a bejárati ajtó. Emily elkezdett rázni, de egyszerűen nem tudtam meg mozdulni. Emily mindent vissza rakott a helyére, majd kihúzott a szobából és bezárta. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni, teljesen lesokkolt. Majd észhez tértem és azt mondtam- Erről nem beszélhetsz senkinek, érted?
Mégis kinek mondanám el? - válaszolt flegmán. Azt hiszem egyedül akarok lenni. - amint ki mondtam el is ment szó nélkül.
Szia Sofiiiiiii!- Intgetett Daniel a szomszéd kisfiú, akinek egyébként tetszek ami eléggé fura, legalábbis számomra. De hiába intgetett Daniel én ott álltam le fagyva, majd a fejemben megszólalt egy hang. "Indulj". És észhez tértem.
Szia Dani! - köszöntem a kis fiúnak aki boldogan mosolygott rám. Ki megyünk játszani! - mondta Marcus, majd mind két kisfiú ki viharzott a házból, én pedig felfutottam a szobámba, lefeküdtem és egész délután az ágyamon feküdtem. Nem tudtam mit tegyek. Csak arra tudtam gondolni, hogy apám Tony Stark. Persze, hogy ő az hisz volt mellette egy DNS teszt is. Folyamatosan pörgött az agyam.
Meg kellett szereznem azt a tesztet, az a bizonyíték. Viszont nem mehetek oda vissza, mindjárt haza jön Greg. Aztán észhez kaptam. Úgy döntöttem körül nézek Tony Stark körül.
Bizony minden értelmet nyert. Hogy miért vagyok olyan jó ininformatikából, hogy miért vagyok néha egoista, hogy miért vagyok nagyon makacs. Így hát fel néztem a "Stark Industries" Oldalára, majd fel törtem. Megnéztem a naptárat, hogy hol volt Tony a születésem előtt 9 hónappal, és nagyon meglepődtem. California. Az volt oda írva feketén fehéren. Akkor aztán igazán elegem lett, anya nem hazudott a levélben tényleg ő az apám. Anyám Californiában élt a születésem előtt majd mikor kis gyerek lettem el költözött New Yorkba. Minden értelmet nyert, megint. Stark és anya. Mindketten tudósok voltak. Egy Californiai projekten, pedig megismerkedtek. Nem hiszem el. Dühös lettem, elkezdtem csapkodni a laptop-om. Nagyon nagyon haragszom mindenkire. Mire üvölthettem volna anya belépett a szobámba.
Valami baj van kicsim? - kérdezte aggódva. Nincs, csak rossz napom volt. -válaszoltam, próbáltam el rejteni azt, hogy haragszom anyámra.
Mesélj kicsim!-majd leült az ágyamrs én pedig kikapcsoltam a laptop-om nehogy meglássa mit nézek.
Anya, igazából most telefonálnom kéne, ha nem gond.
Jól van kicsim, szólok ha kész a vacsi.- majd kiment a szobából én pedig fel hívtam Emilyt. Ő nem válaszolt ezért írtam neki.

Végre úgy éreztem, hogy nem is olyan rossz ez a nap. Az este többi részében alig beszéltem a családommal, egyszerűen úgy éreztem anyám elárult engem. Nem mondott semmit, és ez fájt. De most, hogy tudom minden meg fog változni.

•~END~•

Remélem tetszett nektek ez a rész, mert nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy tökéletes legyen, azt hiszem egész jó lett 💜💜💜