FREAK SHOW [Haikyuu FF] [✔]

4. Others

Shirabu a nagy nyomás alatt megört, és a legnagyobb meglepetésünkre, könnyek kezdtek el lefolyni az arcán. Mindenki értetlenül állt, a síró fiú előtt, mikor szipogva elkezdte mondani amire kiváncsiak voltunk.
- Ne-nem é-én a-akartam ide-e jö-jönni... - dadogta sírva.
- Ha nem? - kérdeztem vissza.
- Tendou... és Wakatoshi... - azzal kifakadt és térdre esett. Már nem csak pár könny volt, láttam az arcán hogy kikészült.
- Hé, nyugi - húztam fel a földről. Van egy nyaralóm erre felé. Gyere. Ott elmondasz mindent és ígérem semmi gáz nem lesz - bíztattam, mire szipogva bólintott. Meglepetésemre, Kageyama felém fordult.
- Erre a történetre, én is kiváncsi vagyok. Jöhetnék? - kérdezte magabiztosan.
- Öhm, persze... - néztem Kenmára, aki csak megvonta a vállát. Így indultunk el a négyen, egy ember sokkosan, a másik három meg azon fenn akadva, hogy az egyik sokkos... Az élet humoros nem? Elsétáltunk a házig, ott beengedtem, majd leültettem őket a nappaliba.
- Na lökjed - vágta hozzá Kageyama, akinek a szeme még mindig szikrázott a dühtől, és ahogy láttam akármennyire is Kenma nyugodtnak tűnt, a szikra az ő szemében is benne volt.
- E-ez egy hosszú történet. Nem tudom miért mondom el, de el fogom - kezdte lassan Shirabu, mire mindenki bólintott. - Mindig is, afféle gyengébb srác voltam. Állandóan a "csicskája" voltam a népszerű srácoknak, és ez a Shiratorizawába csak még jobban elfajult. Nem egy csapat vagyunk akik egymáshoz kapcsolódnak, ha nem ki kell "szolgálni" az ászt. És ezt az edző, és mindneki elvárja tőlem! Minden mást abbabagyni, csak röpi és suli. Most meg Tendou és Wakatoshi kitalálták, hogy menjek el kémkedni a Karasuno technikája után. Mondtam nekik, hogy ez nem jó ötlet, és csalás, de ők megfenyegettek meg minden, amíg el nem jöttem. Nem állt szándékomba bármi rossz, egyszerűen közönséges árnyék vagyok... - temette kezét a feladó tenyereibe, a mi agyunk pedig dolgozta fel azt a brutális információ adagot amit ránk zúdított.
Először Kenma szólalt meg.
- Nem vagy egyedül. Engem alsó középben bezártak a szekrénybe 3 kerek órára, és nem mondhattam senkinek semmit... Mai napig is piszkálnának, csak Kuroo ott van, miut valami rossz pajzs... - meredt maga elé üres tekintettel. Nem tudtam miért mondják ki ilyen őszintén... De valahogy... Belőlem is kihozta azt, amit belőlük.
- Én alacsony, és viszonylag csendes srác voltam mindig is... Ezt kihasználva állandóan tudtak zaklatni. Bele rúgni a sárba eső után, vagy csak lökdösni és beszólógatni nekem... - fejeztem volna be, de Kageyma megszólalt.
- Régebben... amikor még úgy nevezett király voltam, mindig is utolsónak választottak csapatválasztáskor, mert tudták hogy a röpin kívül semmihez nem értek, és önző vagyok. Néha... mai napig látom az emberekben ezt a szándékot... - fejezte be ő a storyt. Egymásra néztünk, mindenkinek ugyanaz volt a tekintetében. Mindanyájan árnyékok vagyunk, voltunk, és leszünk is, ha nem teszünk ellene valamit.
- Be zártak a  szekrénybe...
- Mindig utolsónak maradtam...
- Bele löktek a sárba...
- És tettettem hogy nem fáj - fejezte be halkan, és egyszerre tudtuk hogy mi történet szálunk egymásba fonódott.