FREAK SHOW [Haikyuu FF] [✔]

7. most

- Kenma?! - lepődött meg Shirabu.
- Bocsi srácok, de ez nekem kicsit sok. Nem tudok énekelni, a gitár tudásomat rég elfelejtettem, Kageyama tudása sehol sincs, ráadásul ez nem a One Direction - vetette oda.
- Kenma, igen is tudsz énekelni! És csak egy számot írnánk, amit nem lenne olyan nehéz betanulni! Kageyama is meg tudja majd tanulni, ráadásul mi sokkal menőbbek vagyunk mint a One Direction! - bíztattam Kenmát.
- Jó, de az akkor sem olyan egyszerű számot írni - kötözködött továbbra is.
- De Shirabu és te meg tudjátok írni a zenei alapot, én meg a szöveget! - nyaggattam, és végre megenyhült.
- Egy szám, és nem lépek fel - egyezett bele kelletlenül, mire mindannyian ujjongásba kezdtünk. Innentől kezdve, őrület alakult ki. Mivel Kageyamán kívül mindenkinel jó az angola, megegyeztünk hogy a szám angolul lesz. Shirabu kemény két nap alatt visszaszerezte a tudását, Kenma pedig sokat gyakorolt még Tokyoban is. Állandóan egymásnak üzengettünk, és szinte minden hétvégén Kenma és én vonatra ültünk. Az ellenőr már pontosan tudta hogy hova megyünk, a jegyárus pedig automatikusan adta a jegyeket. Shirabu írta az alapot, Kenma a dallamot, és amikor egy hónap szenvedése árán kész lett, elkezdtem írni a szöveget. Rengeteg problémába ütköztem, még akkor is ha segítettek. Rájöttünk, hogy az igazi próbákhoz normális cuccok kellenek.
- Szerintem menjünk be a nagy városba, és szerezzünk Shirabunak új dobütőt, normális mikrofont, a hangosítás helyett egy UBL megteszi, valamint másolni kéne kottákat - sorolta fel Kenma a dolgokat amiket szereznünk kéne.
- Oké, Kageyama te pedig itt maradsz és gyakorolsz! - biccentettem a fekete hajú ellen, de fellázadt.
- Oi! De ez nem igazság! Ti biztos elmentek még pizzázni meg minden csalás! - háborodott fel.
- Pontosan zsenikém - vigyorgott Shirabu.
- Azt mondták hogy igen is zseni vagyok! Akármit meg tudnék tanulni, csak mivel csak a röpi érdekel ezért csak abban vagyok jó! - magyarázkodott.
- Nos, akkor Mr. Genius akkor mi bemegyünk a legközelebbi magy városba, az oda vissza egy óra. Közbe ott rengeteg helyre kell menni, így minimum öt órát ezzel el kell töltenünk. Ha az alatt megtanulsz gitározni, akkor fizetünk neked huszonöt pizzát oké? - vigyorogtam rá, és mindenki egyetértésben ment a dolgára. Mi bementünk a városba, vettünk Shirabunak normális dob ütőket, fénymásoltunk, és éppen sétáltunk az utcán, amikor megcsörrent a telefonom.
Videóüzenete érkezett itt: Wessenger.
- Oh, Kageyama videó üzenetet küldött! - mondtam meglepetten, és megnyitottam a videót.
A videón Kageyama profin játszotta az AC⚡DC-től a Thundersturck elején lévő gitár szólót. Meghökkenve néztük, ráadásul a basszus gitár részét és csukott szemmel eljátszotta az írt dalból.
- Hallod ez a gyerek tényleg zseni. Mennyi ideje is mentünk el? - vigyorgott Shirabu.
- Uhm, úgy két és fél - motyogta Kenma, majd rázkódó vállal gondoltunk a sok pizzára amit fizetnünk kell majd neki. Szenvedtünk még a bevásárlással, végül beszereztük amik kellenek, és a vonaton megírtuk Kageyamának hogy brutálisan tolja. A szöveg még mindig kemény tészta volt, voltak sorok amik egyszerűen nem szóltak rólunk, vagy sehogy se jöttek ki, és a zene felépítése volt se túl profi, tele volt variánsokkal, így a szöveg is tele volt vele. Ismétlések, visszatérések, ráadásul mindezt angolul. Mire haza értünk, megígértem nekik hogy következő hétvégére kész lesz, addig a zenei alapot próbáljuk meg összepróbálni.
És büszkén mondhatom, hogy hiába le vagyon égve a sok pizza miatt, rohadt jól hangzott az egész.