FREAK SHOW [Haikyuu FF] [✔]

6. The

Mivel már nagyon elegem volt abból hogy az első ajtó nem nyílik, megkértem őket hogy jöjjenen be hátsó ajtón, és akkor a garázson keresztül fel lehet jönni. Kageyama, és rá egy perccel Shirabu is befutott. A garázsban, Shirabu elkezdett roppant furcsa kérdéseket feltenni.
- Mi van ebben a garázsban? Az mi? És az ott? És...
- Ja, az apám itt nőtt fel így... - azzal lehúztam a fehér takarót a dob készletről.
- Azt a.... - simított végig a poros Queennel és AC/DC-vel teli matricázott dob készleten.
- Apám mindig is nagy zene rajongó volt, így a hetvenes-nyolcvanas években amikor középiskolás volt, alapított egy bandát a haverjaival. Cringe nem? - vigyorogtam kínosan.
- Egyaltalán nem... Tévedt szeme egy másik le takart tárgyra, így a maradékról is lekerült a lepell. Három gitár, és egy retro mikrofon régi hangszórókkal felszerelve.
- Mit csináltok ennyit? - jött le Kenma ingerülten, de amikor meglátta a látványt csak ennyit szólt. - Woa! Kageyama ámultan nyáladzott a basszus gitárra, mire megforgattam a szemem és tudtam hogy nincs visszaút.
- Srácok, ki akarjátok próbálni? - kérdeztem kelletlenül. Mire mind a hárman heves bólogatásba kezdtek, így csak intettem hogy menjenek. Kageyama esetlenül pengette a gitárt, Kenma pedig a szomszédok szeretete jeléül, babrálta a hangosítást. Legnagyobb meglepetésünkre, Shirabu beült a dobok mögé, előszedte a két ütőt, és elkezdett egy gyors alapot játszani úgy, hogy mi csak néztünk.
- Ezt hogy? - nézett Kenma meglepetten.
- Hát, mielőtt csatlakoztam volna a Shiratorizawához, doboltam úgy hét évig zsinórba. Szerettem, csak Wakatoshiék addig szekáltak hogy "csak a röpi", hogy abbahagytam - felelte kelletlenül.
- Oh. Srácok kész a hangosítás! - vigyorgott Kenma.
- Na jó, az lehetetlen. Ősrégi ez a cucc - biccentettem a hangszerek felé, de ekkor rájöttem, hogy Kageyama esetlen pengetése jóval hangosabb, és a mikrofon is pirosan világított.
- Oké, Kenma mit csináltál. Amikor öt éves voltam Apám játszani akart nekem és kiégtek a hangszórók. Hogy csináltad? - mire Kenma csak sunyi informatikus fejjel megvonta a vállát.
Oda léptem az egyik gitárhoz, csatlakoztattam, és apám gyenge átadott gitár tudásával elkezdtem pengetni egy népdalt. Shirabu nyomatta alá a ritmust, Kageyama nézett, Kenma pedig beállt a mikrofon elé és elkezdte a felső dallamot a gitáron, és hozz elkezdte énekelni szöveget. Meglepetésemre, egész jól hangzott, ahhoz képest hogy azt a dalt játszottuk amit szinte először tanítanak meg zeneiskolákba.
- Nem is tudtam hogy tudsz gitározni - néztem Kenmára szemhányóan, mi szerint ezt se mondta.
- Eh, három évig gitároztam, csak nagyon utáltam a tanárt és ezért abba hagytam - vonta meg a vállát.
- De arra is kérek magyarázatot hogy hogy énekelsz ilyen jól! -háborodott fel Shirabu. Mire Kenma nézett rá pislogva, és elterelte a témát.
- Akaashi, és te honnan tudsz így gitározni? - fordult felém.
- Apám azt akarta hogy maradjon a szenvedélyből nekem is, így éveken keresztül tanított. Énekelni és gitározni. Középiskolába idő hiányába abbahagyta, pedig sose utáltam annyira mint amennyire kimutattam neki hogy utálom - nevettem fel.
- Tudsz énekelni? Megpróbálod ezt a dalt? - kérdezte meg Kageyama érdeklődve.
- Aha, Kenma csapatod majd a felső szólamot, én meg vokál? - nézek rá, mire rábólintott. Meglepésünkre, Kenmával nagyon összecsengett a hangunk, és a népdalnak egész kemény feldolgozást csináltunk, attól eltekintve hogy Kageyama zenei érzéke a béka feneke alatt van.
- Srácok... - kezdtünk bele egyszerre négyen.
- Arra gondoltok amire én? - kérdeztem vigyorogva.
- Valószínűleg igen - mosolygott Shirabu.
- Alapítsunk egy bandát - vetettem, fel vigyorogva.
- Ellenzem!