Örökké tartó ⇢ TaeKook

Tizedik fejezet

Sziasztok!

Ma végre készen lettem a rész utólagos munkáival is, remélem nem hagytam benne hibát, de még úgy is átfogom olvasni majd később. A többi fejezeten is javítok, majd egyszerre fogom kirakni azokat a legközelebbi fejezetkor. Élvezzétek ki ennek minden sorát!

FIGYELMEZTETÉS! ERŐSEN SZEXUÁLIS TARTALOMMAL RENDELKEZŐ FEJEZET!

Egy olyan embert akarok, aki megmenti a lelkem. Egy embert, akire felnézhetek, és betölti az űrt. (...) Téged.

Végtelen szerelem (sorozat) c. film

Emlékek. Egy ember, életének során több tucat emléket hoz létre – jókat, rosszakat, örömmel vagy könnyekkel telieket – de ezek mind hozzánk tartoznak és a hozzájuk kapcsolódó személyekhez.

Taehyung agyában felrémlett az első pillanat mikor meglátta a barna hajú srácot, aranyos gödröcskéivel és kétbalkezes jellemével. Barna ballonkabátot viselt fekete nadrággal és fehér pólóval. Stílusosan és szívdöglesztően mutatott az iskola épülete előtt a barátai körében, ráadásul hihetetlenül okos is volt, mint a borotva, úgy vágott az esze. Aztán ez a srác ránézett és ő rögtön zavarában orra bukott és mit ad Isten? Ő segítette fel, kezdeményezett vele beszélgetést, majd ajánlotta fel, hogy segít neki angolból. A folyosói rövid párbeszédekből, együtt tanulás lett, majd szabadidőben találkozók, randik, végül az idősebb megkérte a kisebbet, hogy legyen a pasija. Amaz pedig habozás nélkül igent mondott és a gimnázium második évében kézen fogva lépték át az iskola küszöbét.

Minden csodás volt, a tenyerén hordozta, segítette, kölcsönösen támogatták egymást, több, mint egy évig. Aztán megváltozott az idősebb. Távolságtartóbb lett, már nem csókolta meg az iskolában, csak futólag adott neki egy puszit, nem kísérte mindennap haza tanítás után, nem mentek randizni, nem aludtak egymásnál, elfelejtődtek az éjszakába nyúló telefonálgatások. Ha Taehyung beszélni akart vele teljesen elutasította, ideges lett, ráordított. Jimin hiába próbált meg beszélni vele, őt csak szó nélkül ott hagyta, ha viszont ő ezt nem engedte, hát a falnak lökte és az arcába kiáltotta, hogy nem avatkozzon bele az ő kapcsolatába. Csak annyit tehetett, hogy minden este Taehyung mellett hajtotta álomra fejét, miközben a kisebb álomba zokogta magát. Magát hibáztatta, hogy így bánt vele a fiú, akit szeretet, elvégre egy év elteltével sem adta oda magát neki. De ha egyszerűen rettegett az egésztől, a fájdalomtól és hiába, hogy minden bizalma az övé, ha akármikor az idősebb tovább akart menni és már a felsője alá nyúlt ő hevesen ellökte magától, könnyes szemekkel, mert rosszul volt attól, hogy úgy érinti meg, egyszerűen halálra rémítette a tudat, hogy mi lesz akkor, ha megtörténik. Szorongott minden alkalommal és az idősebb sem állt már úgy hozzá, erőszakosabb lett, alig tudta leállítani magát. Legutoljára már őrjöngött a kielégületlenségtől, a csalódottságtól, hogy a fiú, akivel ő jár nem képes egyszerűen aláfeküdni és hagyni magát, pedig ő türelmes volt, már egy év is eltelt. Aztán eljutott oda, hogy kellett valaki, aki foglalkozik vele, így minden visszautasítás után egy ismerősénél kötött ki, egészen a szakításig, ami pár héttel Taehyung születésnapja előtt történt meg.

Taehyung hónapokon át önmagát bántotta lelkileg – miatta van az egész, mert nem képes túltenni magát a félelmén, a szorongásán, semmit sem hagyott a másiknak, ami szexuális jellegű, nem lépett fel erőteljesen, hogy az idősebb ne távolodjon el tőle. Minden az ő hibája!