Örökké tartó ⇢ TaeKook

Kilencedik fejezet

Csak erős idegzetűek olvassák el, aki nem bírja a vért inkább ugorja át azt a részt!

Remélem nem lett vállalhatatlan és tetszeni fog nektek. Rövidke rész lett a többihez képest, hát ez van. Reményeim szerint továbbra is izgatottak vagytok a történéseket illetően, amik hát nem lesznek valami nagyon rózsásak.

Az elkövetkezendő hetekben kisebb javításokon fog átesni a történet, az események menetét nem fogok megváltoztatni, ne ijedjen meg senki! Ezért fog majd csengeni a telefonotok, de azért figyeljetek oda, lehet közben megérkezik a Tizedik fejezet. 

Jó szórakozást hozzá és kíváncsian várom az ötleteket a végéhez!

Taehyung szemei hirtelen pattantak ki, ahogy tanára elindított egy filmet a téglagyártás folyamatáról, ami nagyon nem volt számára érdekes. Jobban aggódott párja furcsa viselkedése miatt. Azóta a nap óta, mikor először történt köztük szexuális jellegű tevékenység minden csodás volt, azonban az utóbbi napokban csak telefonon tudtak beszélni. Hiába az egyetem és a sok szétszórt óra miatt nem egyszerű az életük. Szerdánként így is nyolc órakor végez, az albérlet pedig fél órára van, de azt az órát nem tudta más időpontba felvenni, csak ez az egy van meghirdetve, ráadásul vizsgázni fog belőle. Szívás az élet!

Jungkook ráadásul tetézi nyugtalanságát azzal, hogy mostanság nem tudtak találkozni, a sok munkára és az egyetemre hivatkozott a fekete, feszült is volt a hangja. Taehyung szívét gyötörte valami rossz, hideg érzés. Persze normális, hogy nem tudnak mindig találkozni és fáradt, elvégre dolgozik, de mégis úgy érzi szerelme titkol valamit előle. Ez pedig kíváncsivá teszi, de fél is, mert lehet valami rossz dolgot rejteget előle a fiú.

A professzor morgolódva vette tudomásul, hogy az előadásnak már tíz perce vége van, viszont iszonyat fontos lenne, ha a hallgatók megnéznék ezt az érdekfeszítő videót – szerinte legalább is. Azonban a hallgatóság nem így vélekedik róla. Alig páran vannak már csak a teremben mikor a mondandója végéhez ér az öreg, ki morgolódva szedelőzködik össze, bajusza alatt puffogva; milyenek ezek a mai fiatalok és ők akarnak építészek lenni?

Taehyung mélyet sóhajtva keresi meg párja névjegyzékét telefonjában, majd füléhez emelve a készüléket várja ki, hogy a fiú felvegye.

- Szia Szépségem! Milyen napod volt? – hangjának csengése kicsit feszült, mintha idegeit valaki kifeszítette volna, mint a gitár húrját és azon játszanának. Jungkook az elmúlt pár napban ingerlékeny volt, állandóan feszültség uralkodott bensőjében, megmerevítve izmait, mik szinte átszakították vékony testét fedő szövetét. Ezt a feszültséget nem nemi életének hiánya, hanem az éhezés okozza. Régen táplálkozott már, ezért kerülte barátjával való személyes találkozást – senki sem tudná megmondani, hogy mi történne, ha a közelébe kerülne ilyen kiélezett állapotban.

- Szia! Most végeztem az utolsó órával és azért hívtalak, hogy megkérdezzem: áll-e még a mai buli? Tudod, azt mondtad jó lenne, ha egy kicsit kikapcsolódnánk, nem is láttalak már napok óta, hiányzol ám! Illetve, hogy meghozzam a kedved egy kis... nos akcióra. Jimin Hobi hyungnál fog aludni, így miénk lesz a lakás. Mit szólsz hozzá? – frusztráltsága azonnal megnőtt, ahogy agya szemei elé vetítette miket tehetnének Taehyunggal az üres lakás akármelyik pontján. Ahhoz, hogy csak a szexuális vágy vegye el józan eszét ki kell elégítenie vér utáni sóvárgását. Vadásznia kell, mert Taehyung élete a legfontosabb és amúgy is, már nem tudja magát kordában tartani.

- Benned vagyok, akarom mondani rendben van Szépségem! – kínosan vigyorogva temette arcát a kezébe, amíg hallgatta párja hangos hahotázását.