Megőrjítesz

13. fejezet.

Mikor beléptem, rögtön elszállt a jókedvem.
A sírás kerülgetett engem.

Bálint Panna mellett ült és épp ölelgette...
Mikor Léna odaért, ő is megdöbbent amint ezt látta de próbált azért megnyugtatni:
-Nina! Lehet hogy... csak baráti ölelés!
-Ja vagy lehet megcsalt!-mondtam dülösen de szomorúan.
-Ne gondolj mindjárt a legrosszabbra!
-Igazad van... Most odamegyek és megtudom az igazságot!-vágtam le a táskáma a földre.

Oda is mentem Bálintékhoz.
-Hátez?? Ez meg mit jelentsen??
-Mi?-kérdezte Bálint.
-Ne tegyél nekem úgy minthogyha minden rendben lenne!-üvöltöttem
-Nyugi már!-állt fel és próbálta átkarolni a darakamat de elkaptam a kezét!
-Nem, nem nyugi! Arra jövök be hogy te épp egy másik lányt ölelgetsz!!! Mi ebbe a nyugi??-üvöltöttem, mikor észre vettem hogy.... ...Panna sír... sőt zokog!
-Jesszus Panna! Mi a baj??-löktem fel Bálintot és ültem oda Panna mellé.
-Semmi... csak estembejutott...-Zokogott
-Mi? Mi jutott eszedbe?-kérdeztem.
-A.. a.. a családom.-Kezdett sírni most még jobban.
-A családról volt szó Etikán!-mondta Bàlint.
-Fogd be Bálint! Neked nem osztottunk lapot!- mondtam dühösen
-Szóval mi van a családoddal?-kérdeztem kedvesen
-Nekem... nincs családom...-sírt tovább.
-Panna árva! Nevelőszülőkkel él.-mondta Bálint.
-Ezt nem tudtam! Ne haragudj!-öleltem át Pannát.

Panna még sírt 1-2 percet, aztán Pannával és Lénával lementünk az udvarra sétálni.
Hittan után még volt egy tesink és egy rajzunk. Ma nem volt huzós nap.

Lénával és Pannával megbeszéltük, hogy együtt megyünk haza.
Mikor a szekrényemnél pakoltam, Bálint a hátam mögé lopakodott de észre vettem. Valószínűleg ismét meg akart ilyeszteni de én előbb kapcsoltam:
-Bálint meg ne próbáld!-mondtam
-Jolvan Cica!-mondta
-Ne nevezz Cicának!
-Most meg mi a baj Cica?
-Az hogy egy másik lányt ölelgetsz! Lehet hogyha mondjuk 3 perc múlva érkezem, már csókolóztok is! És mondtam hogy ne hívj Cicának!!!
-Jaj dehogy is.  Panna szomorú volt, én meg megvígasztaltam. Ennyi.
-Ja! Úgy hogy ölelgeted!
-Te is megölelted!
-Na jó de én lány vagyok ember!!!!
-Oké, tényleg van benne valami de higgy nekem!
-Na jó, tegyük fel hogy elhiszem. Akkor mit csinálsz??
-Ezt!-mondta majd felemelt, feltett a folyosón lévő könyvespolc tetejére és megcsókolt!
-Jó! Elhiszem. De csak akkor ha ezt megismétled!-mondtam humorosan majd ismét csókolózni kezdtünk.

Egyszerűen nem tudok rá haragudni.
Megőrjít!

-Hova mész egyébként?-Kérdezte Bálint.
-Pannával és Lénával haza.
-Én is mehetek?
-Tőlem.
-És ottlehetek nálad egy kicsit?-nézett rám boci szemekkel.
-Persze!-nevettem el magam

Haza is mentünk. Pannát és Lénát is elkísértük haza Bálinttal, majd elbattyogtunk a mi házunkba.

-Kérsz kaját?-kérdeztem Bálintot.
-Nem köszi.-mondta
-Okés. És inni valamit?
-Hát egy pohár vizet elfogadnék!
-Tényleg? Ott a pohár, ott a csap. Hajrá!-mondtam nevetve.
-Hát kössz!-nevetett ő is.

Elgedett magànak vizet, és megitta.
-Te is kérsz?-kérdezte.
-Aha légyszi?
-Tényleg? Ott a pohár, ott a csap! Hajrá!-idézett engem mire annyira elkezdtem nevetni hogy a végén már a földön fetrengtem.

Ezek után felmentünk a szobámba.
Nagyon fájt a vállam. Nem tudom miért. Lehet a tesi óra?
-Bálint... nagyon fáj a vállam!-mondtam
-Megmaszírozzam?-kérdezte kedvesen
-Ha nem bánod? Akkor igen.
-Okés! Gyere ülj az ölembe!

Beleültem az ölébe.
Elkezdte maszírozni a vállam.
Olyan jól maszíroz hogy akár masszőrnek is elmehetne.

Mikor már egy jó 15 perce maszírozta a vállamat Bálint, megszólalt a csengőnk.
Anya volt az:
-Nina! Légyszíves nyisd ki az ajtót!
-Megyek anya!

Lementem és kinyitottam az ajtót. Balint is velem jött.
-Ó szia Bálint!-köszönt anya Bálintnak.
-Szia!-mondta Bálint anyának miután anya megkérte hogy tegezze őt.
-Én már épp hazafelé készültem.. ugyhogy.. sziasztok.. szia Nina!-köszönt el mejd elundult haza.

Este a szokásos dolgainat elvégeztem és még cheteltem egyet Bálinttal.
Ezek után lefeküdtem aludni...