Ma reggel arra keltem hogy csörög a telefonom. De valakinek nagyon-nagyon hiányozhatok, mert már ötödszörre hív.
Ígyhát nem volt más választásom mint felülni az ágyba, és kikelni ebből jó meleg ágyacskámból. Odamentem hát a telómhoz. Léna hívott. Felvettem:
-Ninaaaaaa!-üvölti a fülembe.
-Neked is jóreggelt Léna!-mondtam
-Kriszti a nővévem.. emlékszel??
-Aha..asszem..!-mondtam
-Megkérték a kezéééét!!!!!!-újjongott.
-Azta! Hány éves is?
-18 de már nem sokára 19.
-Na az jó! Gratulálok-mondtam kedves.
-Köszi... lennél velem a koszorús lány?
-Mi?? Én?? Dehát nem is ismerem!
-Hát éppen ezért jó volna ha ma át jönnél hozzánk-mondta
-Hát igazából ráérek ma délután...
-Akkor meg? Gyere!
-Okés! Ott leszek. 16:00 körül jó?
-Persze!
-Okés!
-Akkor tali a suliba!
-Oksi pá!
-Pá!Mégcsak 5:30 volt. De én 5:00 után már nem tudok visszaaludni... nemár.. hulla leszek egész nap..
Így is lett.
Már 7:00 kor bennvoltam a suliba.
Egyedül... senki nem volt vajtam kívül... egyedül ültem az osztályban.. a leghátsó padon... eldőltem... néztem ki a fejemből.. elaludtam.. arra keltem fel hogy Bálint puszilgat.
-Nina! Ébredj fel! Hasadra süt a nap!-csikizte meg a hasam mire felnevettem.
-Oké oké ébren vagyok!-nevettem-Jer ülj mellém mert föci lesz!-mondta kacagva!
-Megyek Mr. Bálint úr!-mondtam én is.
-Rendben komám, légy velem eme csodálatos órán.
-Beleegyezem eme csodás feltételre, s melléd teszem a fenséges potrohámat!-mondtam mire annyira elnevettük magunkat hogy a földön fetrengtünk.
Belépett a tanár. És mi mág mindig a földön vihogtunk.-Nina és Bálint! ELÉGTELEN!-Vízhangzott az osztály hangjától.
Erre mind a ketten felálltunk és leültünk.
-Mielőtt beírnám, szabad tudnom mi volt ilyen nevetséges????-kérdezte dühösen.
Bálint felállt:
-Az ákhcentus tanárúr az ákhcentus!-mire az egész osztoly felnevetett, sőt még a mogorva tanárunk arcán is megjelent egy parányi mosoly.
Bálint leült.
-Fiam, most az egyszer nem írom be az órai viselkedést, sem neked sem a barátnődnek!
-DE TÖBB ILYEN NEM LESZ! ÉRTVE?-kérdezzek ismés mogorván
-Értettük!-mondtuk egyszerre Bálinttal.Az óra lassan véget ért.
Visszaültem Léna mellé.
-Látom elszunyáltál reggel!-bökött meg Léna
-Ja! Tiszta hulla vagyok. Amikor hívtál, dumáltunk aztán már nem tudtam visszaaludni. Eljöttem a suliba. Aztán igazából csak arra emlékszek hogy felültem a padra, egyedül voltam.. aztán már csak annyi hogy Bálint kelt.Léna nevetni kezdett.
-jól van jól van! De azért jössz délután?
-Persze! Ki nem hagynám!!!
-Huh.. akkor jó
-Amugy hogy hogy azt szeretbéd hogy pont én legyek a koszorús lány??-kérdeztem.
-Hát igazából amikor Kriszti mondta hogy hívjak el valakit hogy ne legyek egyedül, egyből te jutottál eszembe! De nem muszály ám ha nincs kedved.-mondta
-De de! Van kedvem! Kiskoromban mindig is el akartam menni egy esküvőre!-mondtam
-Na akkor majd most!-nevetett Léna.Föci után volt még pár óránk, aztán hazanentem, átöltöztem és megindultam Lénáékhoz.
Igazából én még soha nem találkoztam Krisztivel. Léna mesélt már róla de mégcsak soha nem is láttam. Na mindegy.Mivel ugyebár majdnem csak szomszédok vagyunk, hamar oda is értem.
Be is csengettem. Kriszti nyitott ajtót.
-Szia! Nina vagyok, Léna barátnője!-köszöntem.
-Szia Nina! Léna sokat mesélt rólad! Én Kriszti vagyok a nővére. Gyere be!-intett.
Be is mentem. Léna a fotelba ült, és telefonozott.
-Hali Léna!-köszöntem Lénának.
-Hello Nina!-ugrott ki a fotelből, majd átölelt.
-Kérsz valamit inni, vagy enni?-kérdezte Kriszti
-Nem köszönöm!-mondtam majd lehuppantam a kapapéra.
Kriszti mellém ült.
-Szóval Nina. Te lennél a koszorúslányom?-nevetett kedvesen.
-Hát igen.. engem kért meg Léna... és... hogy hívják a férjedet?
-Dávid!-mosolygott.
-Az szép név. Mióta vagytok együtt?-kérdeztem
-Hát.. már vagy... 3 éve! A gimibe ismerkedtünk meg.
-Tényleg???-kérdeztem
-Igen!-nézett rám kedves tekintettel.
-És mikor lesz az esküvő?-kérdeztem.
-Nyáron... június 24-én.-mondta.
-Az jó.
-Igen. Nemsokára elvileg Dávid is átjön. Ő is meg akar ismerni téged.-mondta.Ahogy ezt kimondta, csengettek.
Dávid volt az:20 éves. Krisztinél 2 évvel idősebb. Összeillenek!!
Cuki srác.-Sziasztok fiatalok!-nevetett Dávid majd megcsókolta Krisztit!
-Hali!-ment oda Léna majd lepcsizott vele.
-Szia!-mondtam halkan és intettem neki.
-Hello... Nina! Ugye Nina?-nyúltotta jobbját.
-Igen.. te pedig Dávid ugye?
-Igen!-mosolygott.Dumáltunk még egy kicsit Krisztiékkel, aztán Lénával hazabattyogtunk.
Tényleg jófejek... mondtam magamban..Már vártam a holnapot mert mehetek suliba! Nehogy azt higgyétek stréber vagyok vagy ilyesmi, csak Bálintot és Lénát várom.
Szóval ja. Ennyit a mai nepomról.
Ezek után kajáltunk, aztán felmentem zuhanyozni és utána elmentem szunyálni!
KAMU SEDANG MEMBACA
Megőrjítesz
PertualanganSziasztok! A nevem Nina! 15 éves vagyok és most kerülök gimibe. Nehezen barátkozok de azért remélem lesznek jófej csajok akikkel barátkozhatok. De vajon mi lesz még a gimiben? Talán ős ellenségre találok?- vagy legjobb barátra lelek?-esetleg megtalá...