Megőrjítesz

20. fejezet

Ma vasárnapra virradtam.
Ekkor még azt hittem hogy egy ÁTLAGOS vasárnapra virradtam.
De mint kiderült rohadtul nem egy ÁTLAGOS vasárnapra virradtam....

Szóval kezdjük az elejénél.
Reggel mikor felkeltem, felkaptam egy kényelmes szettet:

Lementem reggelizni, de anyut és aput sehol sem találtam...
Patrik aludt.... ez érdekes... ő iszonyú korán kelő... mennyi az idő??
Ránéztem az órára: 6:11!
Jesszus! Ilyenkor még aludnom kéne!!
De hol vannak a szüleim..
A kutyusok a helyükön, Patrik alszik...

Az asztalon egy cerlit találtam:

Kedves koránkelő! (Ezt valószínűleg Patriknak irták mert őt hívjuk így!)
Nemsokára hazaérünk a megszokott helyről!

Milyen megszokott hely?? Mivan?? Én miért nem  tudok erről??
-Patriiik!-üvöltöttem.
-Jézusom mibajod van Nina!-kászálódott ki a szobajából.
-Hol a... f... fenébe vannak anyáék?
-A korházba mint minden reggel már kb 1 hete!-vonta meg a vállát majd vissza ment volta a szobájába de rászoltam:
-Kovács Patrik! Idejössz, leülsz, és elmondasz mindent a te drága nővérednek most azonnal!-üvöltöttem torkom szakattából

Patrik unottan lebattyogott a lépcsőn, én leült velem szembe.
-Szóval anyuék minden reggel a korházba járnak 5:00-6:20ig de te mindig átalszod ezt az időszakot!-mondta ásítozva.
-De minek mennek a korházba??-kérdeztem kicsit nyugodtabban.
-Na ez lárod 5 pontos kérdés! Nem tudom.. anya azt mondta megtudjuk ha eljön az ideje...
-Fú.... na spuri a szobádba!-mondtam Patriknak mert tudtam hogy Lizivel akar chetelni.

Minek járnak anyáék a korházba?!...
És engem miért hagynak ki mindenből?!..

Egyszer csak anyuék hangját hallottam a kapu előtt:
-Édesem úgy örülök!-ujjongott anyu.
-Én is szívem!-mondta anya majd megcsókolták egymást!
Bejöttek a szobába én pedig elbújtam a kanapé mögé:
-Édesem nem kéne elmondanunk Nináéknak?-kérdezte anyu aputól halkan.
-Hát Karol... nem is tudom...
-Elég érettek már nem gondolod?
-Igazad van! El kell mondanunk!-csapott az asztalra.
-Jó, jó ssshhh!-csitította anyu aput.

Ezt már nem bírom tovább!!!
Felugrottam a kanapé mögül:
-Anya! Apa! Mit kell elmondani nekünk? Miért titkolóztok? Miért kell kihagyni mindenből?-üvöltöttem mire anya megfogta a hasát.

Erre leesett...
Anya nem is azért "dundi" mert mostanában sokat eszik....
Kistesóm lesz!

-Ninácskám figyelj egy kicsit ide!-kezdte apu-ez olyan bonyolult...
-Nina! Kistesód lesz!-vádott a közepébe anya!

Mérges voltam hogy nem mondták el, de örültem is közbe.

Nem szóltam semmit csak felszaladtam a szobámba.
Előtte beszaladtam az öcsémhez elmondani a híreket, aztán bekuckóztam a szobámba és hívtam Lénát:
-Igen tessék?-szólt egy álmos hang a telefonból
-Léna én vagyok az Nina!
-Mit akarsz ilyen korán??
-Képzeld! Kistesóm lesz!
-Mi a? Komolyan??
-Aha! Anyuék eltitkolták... de én kiderítettem így muszály volt elmondaniuk a teljes igazságot.
-Na az király! Fiú lesz vagy lány?
-Nem tudom...
-Jól van figyu bocsi de most mennem kell később beszélünk!
-Okés pá!

Mikor leraktam a telefont egyből hívtam Bálintit is, akinek ugyan ezeket az infókat mondtam.
Annyi különbséggel, hogy ő kb. 2 perc múlva itt lesz!

Anyu és apu elindultam munkába így csak Patrik és én voltunk otthon.
Egyszer csak csengettek.
Teljesen felkészültem hogy Bálint az tehát ahogy kinyitottam az ajtót elkezdtem mondani a magamét:
-Bálint, nagyon köszi hogy eljöttél és...
Erre felnéztem... Lizi volt az... basszus...
-Hello Lizi!
-Hali Nina!
-Patrikhoz jöttél?
-Aha! Nem zavarok?
-Dehogy! Gyere csak be!

Ahogy becsuktam mögötte az ajtót ismét csengettek.
Isten! Add hogy Bálint legyen az!! Imátkoztam kicsit gázul Lizi előtt.
Bálint volt!
-Szia Nina!-mondta mosolyogva Bálint majd megcsókolt
-Hello Bálint!-köszöntem én is
-Szia Lizi! Patrikhoz jöttél?-kérdezte Bálint Lizit.
-Igen.. de most ha nem baj fel is mennék hozzá! Sziasztok!-Köszönt el Lizi.

Hát ketten maradtunk..
-Szóval mi van a tesóddal??-kérdezze értetlenül Bálint mert recsegett a vonal.
-Kistesóm lesz...-mondtam miközben 1000 féle érzelem kavargott bennem
-Ez jó hír nem?-mosolygott Bálint.
-De... dehát én már gimnazista vagyok! Barátom van! És nemsoká kistesóm??-mondtam értetlenkedve.
-Nyugi már!-nevetett Bálint-semmi gáz nincsen! A szüleid nem idősek, és a korkülönbségetek sem lesz gáz. Egy vsomó szülő ennél sokkal idősebben vállal gyermeket.
-Igazán?-kérdeztem apró mosollyal
-Igen!-bólintott majd odajótt és átölelt.

A nap további része abból állt, hogy teggelire ettünk egy kis PALACSINTÁT, aztán elmentünk fagyizni, aztán ebédre is ettünk egy kis PALACSINTÁT, aztán elvittük sétálni a kutyusokat de oda már Léna, Patrik és Lizi is jött, aztán utána ki nem találjátok mit ettünk vacsorára... hát PALACSINTÁT!
Kicsit érdekes hogy folyton csak palacsintáz eszünk palacsintával, de értékelem hogy próbál segíteni.
Vacsinál kicsit több pallert kellett sütni mivel többen voltunk, ezártal több égett el!
Vacsinál sztorizgattunk, beszélgettünk, és mint kiderült, Lizinek van egy bátyja aki már dolgozik és már 29 éves.
Tényleg nem lesz gond a kistesóm és köztem lévő korkülönbséggel.

Léna este 6 kor, Lizi este 7 kor, Bálint pedig este 8 kor ment haza.
Patrikkal ketten maradtunk.
Nem nagyon értettük hol vannak anyuék... egyszer csak megrezdült a telefonom.
Anya írt:
Drágaságaim!
Ma kicsit később érünk haza, mert ma derül ki hogy kishugotok lesz-e vagy kisöcsétek.
Nagyon szeretünk benneteket.
Mire hazaérünk (este 9 körül) addigra légyszíves zuhanyozzatok le, és valamit vacsizzatok is.
Puszii anya és apa! 

Mindketten meglepődve örültünk
Letusoltunk, és lekuporodtunk a kanapéra mivel a vacsi már megvolt.
Csak vártunk... és vártunk.. és vártunk.... és vártunk...
Patrik az ölembe dőlt... elaludt...
9:30 volt... és vártam... és vártam... egyszer csak hallom hogy anyuék nyitják az ajtót.

Megörültem. Fel is pattantam volna ha Patrik nem aludt volta az ölembe.
Anya ahogy bejött a házba boldogan előrántott egy rózsaszín badit...
Ezek szerint hugim lesz!!
Óvatosan letettem az ölemből Patrik fejét és odaszaladtam megölelni anyát.
Apa is beloholt az ajtón...
Nála egy kék badi volt... ezt nem értem... most öcsi vagy hugi??
Na neee... ikrekkk!!!!!

-Anya!
-Igen Nina ikrek lesznek!!-örvendeztümk együtt.
Apu is beszált az örvendezős barziba
Mikor már mindenki kiörülte magát elmentünk lefetüdni...
Oltári nap volt... ezzel a gondolattal aludtam el...