17. fejezet

14 2 0
                                    

-Hát nekem anyuék nem engednék meg!-mondta búsan Léna.
-Hát az én szüleim sem nagyon díjaznák!-sóhajtott Bálint.
-Oké! Semmi vész! Tegyétek szabaddá az elkövetkezendő... hmm.. 1 hónapban a délutánjaitokat, és szépen mi hárman fogunk róluk gondoskodni! Az éjjeleket majd én megoldom!-mondtam lelkesen.
-Az elkövetkezendő 1 hónapban????!!-néztek össze Lénáék.
-Azám!-mondtam nekik

Mikor ezt lerendeztük, elmentünk a kisállatboltba és vettünk 2 nagy kutyaágyat és 6 kicsit.
Nem sokkal volt kisebb mint a nagy de nem számít.
Utána vettünk kutyakaját is és hazavittük a kutyusokat, és a vett holmikat is.

Otthon berendeztük a szobámat kutyabaráttá és elhelyeztük a kölyköket.
-Olyan édesek!-mosolygott Léna.
-Azok!-mondta Bálint is.
-Ugye?!-dőltem Bálint vállára.

Mikor anyáék hazajöttek, bemutattuk nekik az új családtagokat.
Aput ugyan kicsit nehéz volt meggyőzni, de végül belement abva hogy a kutyusok itt lakhassanak, de csak úgy ha mi gondozzuk.
A feltételek tökéletesen megegyeztek nekünk.

Mikor ez lezajlott, Léna és Bálint hazamentek, én pedig letusoltam, megvacsiztam és lefektettem a kölyköket.
Nagyon édesek voltak.

Le is fotóztam őket:

Egymás hegyén hátán feküdtek

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

Egymás hegyén hátán feküdtek.

De a szülőket se haggyuk ki:

Ez még délelőtti fotó az udvaron

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

Ez még délelőtti fotó az udvaron.

Szóval ez a nap tökéletesen sikerült, és nagyon remélem a többi is ilyen csodás lesz mint ez a mai....

MegőrjíteszOnde histórias criam vida. Descubra agora