Percy Jackson elől elrejtett titkok:)

Part 11 Az igazság

*Martin szemszög*

Olyan hajnali három körül ébredtem meg Noa mellett.Valahogy ez a beidegződés maradt meg a nagyapám elhunyta után.Mikor 10 éves voltam szerettem mindig kivánszorogni a konyhába valami édességért,amit anyukámék csak különleges alkalomkor engedtek meg.Ezért gyerekként még mókás volt így "lázadni" a szülők ellen.Persze nagyapa idősként már rendszertelenül aludt ,így mindig a konyhában olvasott valami havi újságot,de amikor összetalálkoztam vele ott sose árult be,hanem inkább velem eszegette a tiltott dolgokat.Nagyon szerettem őt ezért a kis titkunk miatt is.

Most lehet mondani,hogy diabétesz,meg savproblémák...de nekem ez akkor is sokat jelentett.

Mikor meghalt,akkor is a szokásos találkozónkat ejtettük volna meg ,csak elaludt az olvasnivalója felett.Akkor még nem tudtam,hogy igazából nem álmodott már az öreg.

Szóval azóta űzöm továbbra is ezt a szokást,csak már Noaék étkezőjükben.

Kikecmeregtem a paplanok közül és belebújtam egy fekete köntösbe és egy ugyanolyan színű szőrös mamuszba.Aztán ahogy kiértem a folyosóról az említett helyre, felkapcsoltam a lámpát és megláttam a sebesült srácot,ahogy a kopottas kanapé sarkának támaszkodva ül a földön.Felkapta rám egyből a fejét és smaragd zöld szemeivel engem méregetett.

Valószínűleg hamarabb felébredhetett és megakart szökni...Jól vigyáztál rá mondhatom Ruby.

Hogyan nyugtass meg egy félistent,aki átélte a poklok poklát?-Ez a gondolat cikázott az elmémben.

-Nem szeretnénk bántani.Rád találtunk és szeretnénk segíteni,mint Orákulum család ez kötelességünk perpillanat.-igyekeztem határozott maradni.-Persze nem vagy fogoly így elmehetsz,de azért örülnék ha végighallgatnál.-tettem hozzá.

Ő továbbra is,ahogy leszűrtem mimikájából mérlegelte a helyzetet.Tudta,hogy ilyen sérülésekkel nem húzná ki sokáig a szörnyek hemzsegte utcákon.Azonban azt sem sejtette mennyi veszéllyel járhat idegenektől kapott vendéglátás.

-Rendben.-beleegyezően súgta maga elé.

-Készítek egy teát.Különleges kéré...

-Nem kérek!-vágott bele a kérdésembe.Idegesen beletúrt fekete fürtjei közé,ahonnan előtört egy szőke tincs.(Remélem nem fog kiakadni,ha több lesz neki.)

Mondjuk az várható volt,hogy nem fogad el semmit,míg nem építek ki nála bizalmat.Közvetlen elé leültem a kissé megszakadt zöld fotelbe.Persze mindezt távolságtartón próbáltam kivitelezni.

-Szóval..-sóhajtottam.-Röviden mi tudjuk,hogy "ki vagy te",és hogy milyen meghatározó szereped van a Gaia ellenes csatában.Információnk van arról,hogy mit tett veled a föld istennője.Mi mondtuk Zeusznak,hogy helyezzenek biztonságba,de úgy néz ki nem sikerült ezt időben elvégezni.Persze,akkor még nem láttuk előre a tervét Gaiának.-közben figyelgettem,hogy követ e még a félisten.Zeusz hallatára különösen elkomorodott.Nincs fogalmam arról,hogy milyen kapcsolatban vannak ők,de nem tetszett a reakció.-Lényegében nem lenne biztonságos még visszatérned,mert könnyen rád találhat és nem hinném,hogy legközelebb életben hagyna téged.Így természetesen itt maradhatsz addig,amíg ki nem találunk valamit.

Bólintott megkönnyebbülten.Azt hiszem kicsit talán sikerült közelebb kerülni hozzá.

-Miért nem ölt meg akkor?....Miért kellett úgymond..-megcsuklott kicsit a hangja-...ehhez folyamodnia..-folytatta.

Láttam az igazi dühöt tükröződni rajta,ahogy visszagondol az eseményekre.

-Biztosította volna a győzelmét azzal,hogy maga mellé állít és felhasználja az erőd.Meg persze jó kis "pofon" lett volna apádéknak.-magyaráztam.

Továbbra is szúrósan a padlót pásztázta mérgesen.

-Igaz az a régi jóslat?-kérdezte tőlem hirtelen.

Azt várta,hogy nemleges választ adjak és megnyugtassam evvel,hogy ez az igazság.Hogy Gaia csak befolyásolni akarta...

-Igen igaz.-Sajnálom,Percy az igazság fáj.Így van rendjén.

-Ah tudtam..-sóhajtott fájdalmasan és,mintha egy könnyet is visszatartott volna.-Sejtettem valahol,hogy azok az emlékek,amiket kaptam nem lehetnek hamisak...

-Becsülnöd kell azt az erőt,amit kaptál a sorstól.Te vagy az egyetlen,aki két Isten vérét örökölte.Lehetőséget kaptál,hogy megöld Gaiát.-Talán ezzel vigaszt nyújtottam.

Mondjuk ki örülne annak,ha megtudná sok évek múltán,hogy két apja van, ráadásul istenek...és mindketten lefeküdtek az édesanyjával.Hát igen jó kis családi dráma mondhatni.Talán Poszeidónéknak nem kellett volna kitörölnie az emlékeit,ahogy felnőtt,de csak így óvhatták meg képességeitől.Remélem majd egyszer rájön,de nem akarom most ezzel jobban felkavarni.

Nem szólalt meg.

-Sajnálom,hogy tőlem kellett megtudnod.-próbáltam ezzel törni a jeget.

Kezeit feje köré temette.

-Azt,hogy az az idegesítő vénember...Zeusz az apám?-nevetett kínjában.

*Írói jegyzet*

Nos,hát lehet nem sok mindenkinek fog tetszeni ez a rész,de engem mindig is érdekelt volna,hogy mi történne,ha Percy és Zeusz ilyen kapcsolatba kerülnének és,hogy mi sülne ki ebből.:D

-