My boy /JiKook/

5.rész

Izgatottan ültem végig azt a pár perces utat míg hazaértem.Mint egy kisgyerek aki a Mikulást várja.
Amint megérkeztem otthonomba ledobtam magamról minden felesleges cuccot és a szobámba sprinteltem, hogy kiválasszam mibe öltözzek fel.Még az edzős ruháim is csinik voltak pedig edzésre sose csípem ki magam.
Egy puma melegítő gatyát vettem fel és hozzá egy feszülős pólót.Remélem eléggé kiemeli a lényeget ez a szett.
Utcai ruhákra, pedig erre esett a választásom:

Kár, hogy még van időm indulásig, legszívesebben azonnal mennék és direkt nekiállnék guggolni előtted.Sőt, tudod mit?Ma a seggemre fogok edzeni már csak azért is!
Tehát tűkön ülve vártam a 6 órát, ami a buszom indulását jelképezte és pillangókkal a gyomromban indultam el.Azért még mindig a buszos esemény hatása alatt voltam de igyekeztem ezt nem kimutatni és teljesen higgadtan, magam módján végigvinni az edzést.

-Jiminieee! - üdvözölt egy hatalmas öleléssel legjobb barátom. - Alig vártam, hogy ideérj.Itt van Jungkook is. - suttogja halkan.
-Tudom, találkozunk edzés után. - pirulok el kicsit.
-Mi volt ma suliban? - kezd el melegíteni, mivel ránézésre ő is nemrég érkezett.
-Semmi extra. - kezdek el mesélni unalmas dolgokat, mikor is megláttalak téged.Ahogy végignéztél rajtam, tudtam.Jó ötlet volt szép ruhákat felvennem.
Ő is egy barátjával jött le, szóval leginkább vele beszélgetett.Én nekiálltam Hoseokkal guggolni, és néha-néha irányodba néztem, hogy vajon mit csinálhatsz.
Edzettél, beszélgettél és a falnak dőlve stíröltél.Kezeidet keresztbe tetted és mint egy strici aki most választja ki a kurváit, olyan tekintettel néztél végig rajtam.Imádtam.
Nem épp egy szolid adag súlyt tettem a rúdra amivel guggolni szeretnék és éreztem, hogy most már Hoseoknak mögém kéne állnia, hátha nem tudok felállni vele.Meg is kértem legjobb barátomat, hogy segítsen ki hátulról, ezzel is magabiztosabbá téve engem, nehogy lehuppanjak véletlen 100 kilóval a vállaimon.
Jó mélyeket lementem, direkt, pucsítva és összpontosítva.Rádnézve nem igazán tetszett neked, hogy legjobb barátom ilyen közel van hozzám és a seggemhez, de hát mit tegyek.
Már épp jött volna a harmadik kör, amikor megjelentél mellettem.Meglepődtem, elvégre azt hittem tartózkodsz az új emberektől és nem szeretsz másokkal beszélgetni, mégis odajöttél és kezet fogtál Hoseokkal egy nagy mosollyal az arcodon.
Furcsán néztem rád de én is köszöntöttelek.
-Szia. - mondom egyhangúan, nehogy észrevedd mennyire izgatott lettem jelenléted miatt.
-Beszállhatok? - kérdezed ismét teljesen váratlanul.
-Persze, már csak két körünk van. - válaszolja helyettem Hoseok miután látta rajtam mennyire elpirultam.
Szóval ismét a rúd alatt elhelyezkedtem és ránéztem Hoseokra, hogy ismét támogasson hátulról, de legnagyobb meglepetésemre, te teremtél mögöttem.
-Majd én segítek! - ajánlottad fel "nagylelkűen" segítségedet.
-Biztos?Elég nehéz. - kezd el aggódni legjobb barátom.
-Tuti. - rendezed le ennyivel.
Én nem szóltam semmit, folytattam tovább amit elkezdtem.
Mondanom sem kell, hogy kurvára nehéz volt koncentrálnom így, hogy éreztem farkadat fenekemnél, ami annyira súrolt, hogy majdnem átbökte a gatyámat.
Idegesen, izgatottan és enyhe pimaszsággal edzettem végig ezt az egy órát veled és Hoseokkal.Már elterveztem mit fogok csinálni miután végre négy fal közt leszünk és csak az enyém vagy és senki másé.Elterveztem hogyan foglak elcsábítani, miféle jelzéseket teszek, hogy tudd, mennyire szeretném ha hozzámérnél, elterveztem milyen módokon adok élvezetet, ahogy te adtál nekem, és még nem adtam vissza.
Letelt az egy óra, elmentünk öltözni te még maradtál elköszönni a barátodtól.Kapkodva vettem fel utcai ruháimat, szégyenlős lennék ha úgy kellene öltöznöm, hogy te is és Hoseok is ott vagytok.Ilyen szégyenlős teremtmény vagyok.
-Na mentem! - köszöntem el legjobb barátomtól egy olyan ürüggyel, miszerint sietek a buszra.
-Holnap találkozunk. - ül még a fotelen és nyomkodja telóját.
Amint léptem volna ki az ajtón, megjelentél te előttem.Pimaszul vigyorogtál és kacsintottál, én pedig értettem a célzást.Megvártalak a edzőterem előtt, annyira dobogott szívem, hogy rá kellett parancsolnom, hogy lassuljon le.
-Szia bébi. - jöttél végül ki, majd adtál egy puszit homlokomra. - Mehetünk?
-Mehetünk. - színleltem nyugodtságot.
Realizálva, hogy nem gyalog megyünk haza, csak egyre izgatottabb lettem, mert tudtam, hogy akkor 5 perc alatt érünk haza és nem 20.Szerettem amikor kocsival jöttél, jól nézel ki vezetés közben.
Beültem az anyós ülésre miután úriemberek módján kinyitottad nekem az ajtót, majd megkerülve a kocsit te is beültél mellém.
-Becsatoltad magad? - kérdezed meg rutinosan.
-Igen. - válaszolok halkan.
-Akkor mehetünk. - amint kimondtad ezt a két szót ismét pillangók repkedtek a hasamban.
Nem nagyon beszélgettünk.Engem lefoglaltak az égő lámpák a fekete éjszakában, téged pedig az út.Észrevettem, hogy néha-néha felém nézel, de nem mondtál semmit.Úgy tettem, mintha nem venném észre.
Szóval a rövid utunk után, beparkoltál a garázsba és kiszálltál mellőlem.Én is hasonlóképp tettem, talán egy kicsit remegtem is az izgatottságtól, viszont rajtad semmiféle félelem, nyugtalanság vagy stressz nem látszódott.Már akkor is jól kimutattad a higgadtat.
Beérkezve a sötét házba, először a cipődet is a kabátodat vetted le magadról mielőtt felkapcsoltad a villanyt.Neked valamiért mindig is problémáid voltak a fénnyel és a meleggel.
Szóval én is ledobtam magamról cipőmet és téged követtelek a konyhába.
-Kérsz valamit? - kérdezed nyugodtan.
-Vizet. - válaszolom egyhangúan.
-Van üdítő is. - nézel felém aranyosan.
-Nem szeretem, csak vizet iszok. - veszem át a poharat tele vízzel.
-Ilyenkor jövök rá, hogy milyen kevés dolgot tudok rólad Jimin. - mosolyogsz csábítóan. - Mesélj még magadról. - dőlsz neki a konyhapultnak karba tett kezekkel miközben engem stírölsz.
-Mit szeretnél tudni? - kezdek el flörtölni vele, miután letettem a poharat a pultra.
-Például milyen vagy az iskolában? - döntöd kicsit oldalra a fejed. - Múltkor volt arra dolgom és volt szerencsém látni téged.
-Tényleg? - lepődöm meg. - Mikor?
-Még mielőtt elkezdtünk beszélgetni.Egy keddi nap volt.A folyosón álltál egyedül. - fürkészed kíváncsian tekintetem, mintha egy kihallgatáson lennék.
-Hoseok sokat szokott lógni, én pedig nem beszélgetek nagyon az osztály többi részével. - mondom miközben ajkaidat bámulom.Biztos feltűnt neked is.
-Hogyhogy? - térsz rá te is ajkaim bámulására.
-Nem kedvelem őket.Gyerekesek. - nyelek egyet ahogy közelítesz felém.
-Azt meghiszem.És mi a helyzet az otthonoddal?Kis akcentust vélek felfedezni. - mosolyogsz.
-Ne is emlékeztess rá, nagyon szégyellem. - vigyorodok el zavartan. - Busanból jöttem és van egy kis vidéki nyelvezetem.
-Ne butáskodj, nagyon aranyos!Egész nap hallgatnám. - flörtölsz te is velem. - Szeretnél megnézni egy filmet? - veted fel hirtelen az ötletet az órára nézve, ami már elég késői időpontot mutat.
-Szeretnék. - válaszolok azonnal.
-Akkor menjünk a szobámba. - mondod rekedtes hanggal.
Beérkezve az említett helyiségbe azonnal behuppantál hatalmas ágyadba, amin a minap én is aludtam, majd követve példádat, melléd feküdtem.
Bekapcsoltad a tévét és az már eleve rá volt csatlakoztatva a laptopra így csak választanunk kellett.
-Te választasz. - mondod, majd kezembe nyomod a távirányítót.
-Mindegy mit nézünk? - kérdezem a filmek között válogatva.
-Nagyon izgalmas ne legyen, mert rád szeretnék figyelni inkább. - jegyzed meg mellékesen, én pedig egy mosoly kíséretében választottam valami random filmet.
Kellemes sötétség birtokolta a szobát aminek a tévé kis fényereje biztosított a minimális fényforrást, pont annyira, hogy lássalak téged és a körülöttünk lévő dolgokat.
Mellkasodra fekve néztem a képernyőt aminek eseményei nem épp vonták el a figyelmem, de álmosságom annál inkább.Lassacskán csukódtak le szemeim a kellemes pillanatban.
-Alszol? - kérdezed 20 perccel később.
-Mhm. - válaszolok értelmesen.
-Kikapcsoljam? - bújsz jobban hozzám, hogy szavaidat suttogva intézd felém.
-Neh. - mondom nyammogva.
-Innen mész holnap suliba? - kérdezed én pedig valamiféle igent hümmögve élvezem tovább álmaimat.
Hajamat simogattad és piszkáltad amitől oly' szinten elálmosodtam, hogy tényleg bedurmoltam.Lábaimat összefontam tiéddel és szorosan mellkasodba bújtatva fejem szenderültem el.
Nem tudom hány órát aludhattam, mire felébredtem valami kinti neszre, mivel szokásod volt nyitott ablaknál aludni, amitől természetesen félek.A bokrokban hallottam mozgolódást, valószínűleg a szomszéd macskája jött át megint játszani, csak sajnos miatta ébredtem fel rendkívül kényelmes álmaimból.
Rádnéztem és te is aludtál már, a tévében már csak a reklámok mentek, úgy tűnt miután vége lett a filmnek te még néztél rajta valamit.
Felültem, ezzel is kikászálódva kényelmes pozíciómból és elmentem a mosdóba.Majd' behugyoztam.
Elvégezve a dolgomat a konyhába is elmentem, hogy igyak, hátha mégegyszer felkelek pisilni.
Visszaérve hozzád, ugyanabban a testhelyzetben találtalak ezért én is ugyanúgy visszafeküdtem rád.Nem kapcsoltam ki a tévét, mert jobban alszok ha nincs teljes sötétség és csend a szobában.Van ilyen félelmem a sötétségtől.
Ahogy elhelyezkedtem te is mozgolódni kezdtél, úgy tűnt felébresztettelek.
-Felébredtél? - kérdezed a rekedt hangodon.
-Igen. - nyammogom mellkasodba.
-Feküdj a másik oldalamra.
-Még csak most tettem le a nagy picsám. - emelem fel a fejem duzzogva.
-Ja, azt megértem, kell egy kis pihenő. - kuncogsz saját poénodon.
Megelégelve lustaságomat, csípőm alá nyúltál és egy egyszerű mozdulattal áttettél a másik oldaladra.Még mindig lenyűgöző.
Térdeimet felhúztam ami így véletlenül súrolta nadrágodban lévő tagodat, ami egy kissé váratlanul ért.

Meglepődve néztem fel rád, de te csak pimaszul mosolyogtál.
-Az a telefonom. - mondod nyugodtan.Hát persze.
-Elég kemény. - viccelődök.
-A telefonok már csak ilyenek.
Könyökömre támaszkodtam és feléd hajoltam, így alig volt pár centi távolság közöttünk.Gondolkodtam, hogy megcsókoljalak-e, de nem voltam benne biztos, hogy akarod, így csak bénán néztem felváltva szemeidbe.
-Miaz? - kérdezed pár másodperc után.
-Semmi. - mondom zavartam, majd nyeltem egy hatalmasat.
-Nem szeretnél valamit csinálni? - teszed rá kezedet, hasadon lévő combomra.
-Mégis mit? - kérdezem, mintha nem tudnám.
-Hát először is - suttogod - gyere közelebb.

Tettem amit mondtál és elég lassacskán közelebb hajoltam, de még mindig nem annyira, hogy ajkaink súrolják egymást.

-Még közelebb. - suttogod tovább, immár olyan eszeveszettül szexin, hogy nehezemre esik úrrá lenni magamon. - Már majdnem. - mosolyodsz el, mikor ajkaink tényleg nagyon közel voltak egymáshoz, és csak egy hangyalöket kellene, hogy vége megcsókolj.
Hirtelen, mint egy dúvad, tarkómra fogtál és erőszakosan magadhoz rántottál.Hevesen kezdtél el csókolni, minta erre lennél kiéhezve.Nyelvem nyelvedet érte, és minden tiszta nyál lett a nagy hevességnek köszönhetően.Jobban belemarkoltál a combomba és farkadhoz kezdted el dörzsölni.Fel-le, mintha azzal masztiznál.
Belekuncogtam csókunkba, annyira fel voltál izgulva, hogy most én voltam a higgadtabb.Tettemre csak még erősebben fogtad a combom és már csípődet is emelgetted, úgy állt a faszod, mint a cövek.
-Most még nevetsz, de hamarosan nem fogsz. - húzódik perverz vigyorra képed.
-Napersze. - gúnyolódok.
-Te akartad.
Ezzel egy hirtelen mozdulattal lefordított magáról és fejem mellett támaszkodva, lábaim közé férkőzve találtam rá.Olyan gyorsan történt, hogy észre sem vettem.
Ráhajolt nyakamra és gyengéden elkezdte kényeztetni, míg a kellemes csókjaiból pár perc alatt faszállító mutatványok lettek.Úgy tépte a nyakamat, mintha meg akarná enni!
Ránéztem az órára ami hajnali 3-at mutatott és tudtam, ha most elkezdjük akkor nagyon fáradt leszek a suliban.

De kit érdekel?