My boy /JiKook/

1. rész

Jimin szemszög

Miután reggel 8-tól délután kettőig végigszoptunk minden órán, megúszva a feleléseket és a váratlan dolgozatokat, utolsó órán már csak lezseren léteztünk várva a megváltó csengőszót.
-Jössz ma edzeni? - kérdezi rutinszerűen legjobb barátom.
-Hogyne.Második otthonom. - Hoseokkal mióta elkezdődött a gimi, szinte elválaszthatatlanok vagyunk.Még legelső nap összebarátkoztunk, mivel ugyanonnan járunk be és elég hosszú az út.Együtt járunk pisilni, egymás mellett ülünk órákon, délutánonként együtt lógunk és természetesen együtt járunk kondiba.
14:15 van, kicsengettek, szokásunkhoz híven sprintelve megyünk a pályaudvarra ahonnan megy a buszunk, pontban 14:30-kor.Azt tudni kell, hogy a suli egy 20 percre van az állomástól, úgyhogy ez a sprint, tényleg sprint.
-Annyirah utálomh ezth. - mondja teljesen kifulladva Hoseok amint 14:29-kor éppenhogy elértük a buszt.

-Azt hittemh megszoktadh. - szállok fel a tömött buszra, majd realizálva, hogy nincs egy szabad hely se, megállok középen várva barátomat.

-Neked még rosszabb.Ha nem éri el a csatlakozást várhatsz egy órát a kövi buszodra. - mondja a fájdalmas tényeket.Nos igen.Kicsit messze lakunk egymástól, ezért nekem még egy külön busszal kell hazamennem.Nagyon szoktam szeretni.
Majdnem bealudtam állva minden 2. percben de szerencsére az energikus Hoseok minden alkalommal meglökte a vállam mikor látta, hogy dülöngélek.Lehet le kéne feküdni este korábban.
14:59 van.Ha a kövi buszmegállóban nem száll le senki, akkor pont elérem a buszomat.
Még mindig középen álltunk, álmosan, bambán, imádkozva, hogy ne akarjon senkise leszállni a puszta közepén, amikor hirtelen mozgolódást láttam jobb oldalamon.Ha ez most nem egy terrorista aki éppen egy merényletet szeretne végrehajtani, akkor valaki le szeretne szállni.Mondanom sem kell, hogy párszor elküldtem magamban szebb helyekre.

És akkor megláttalak téged, sokszor láttalak már a buszon meg kondiba is, mindig feltűnően bámulsz addig míg zavartan el nem fordítom a fejem.Ez most sincs másképp, viszont most kicsit durcásan nézek rád, mert láthatólag le akarsz szállni én pedig kurvára lekésem a buszomat.
Mit ad Isten, a busz lassít, az órám pedig 15:00-át mutat.Ezt lekéstem.A kurva anyádat.

-Fasszopó.-mormogom az orrom alatt mialatt Hoseok csak felkuncog.Most várhatok egy órát a kövi buszra.
-Rendesen utálhatod.Nem ez az első alkalom, hogy kibasz veled.

-Ja bazdmeg, szerintem direkt csinálja.-puffogok tovább.

Mivel ilyen kurva sok időm volt, úgy gondoltam, hogy hazakísérem Hoseokot ha már amúgy sincs jobb dolgom, utána pedig veszek egy-két cuccot a dm-ből.Még jó, hogy a közelben van.
Egyedül csak dúlnék-fúlnék, mint a paprika Jancsi.

***

Feltankoltam samponból és még néhány kozmetikai cuccokból amit amúgy csak a lányok vásárolnak, de ki más, ha nem én, a legendás Park Jimin, imádom a tisztaságot és a jó illatokat, az ápoltságot és a frissességet, egyáltalán nem viselkedem úgy, mint a fiúk többsége.

Miután végre hazatévedtem nem maradt sok időm, mivel 6-kor talizok Hoseokkal és addig még volt kemény fél óra.Elmegyünk a terembe és megöljük magunkat valamiféle edzéssel miközben mindenkit kibeszélünk.Szokásos napi rutin.Ezek tartanak életben mostanában.Az okára rátérek később.

***

Éppen pakolgattam a súlyokat a rúdra, amikor megint megláttalak, téged, aki miatt szoptam egy órát a városban.Ismét alaposan végigmértél, tetőtől talpig.Aztán lehet csak rosszul látsz messzire és éppen rajtam próbálsz fókuszálni.Már akkor figyelmedbe kellett volna ajánlanom, hogy hordd a kibekúrt szemüvegedet, mert mindig kellemetlen helyzetbe hoztál.

-Esküszöm neked nagyon bámul. - nézek rá Hosoekra aki a tükörben nézegeti magát.
-Ki?
-Az a fiú a futópadoknál.De ne nézz oda feltűnően. - mondom neki suttogva.