Ismeretlen...(Hoseok ff) //SZÜNETEL//

Bele szerettem

-Nah bámulsz még egy kicsit vagy jössz? -kiálltott ki a kocsiból mire én magamhoz tértem.
-Me...megyek...! -kaptam fel fejem és megindultam. A kilincset lenyomva egy furcsa érzés kerített magába. Olyan "mintha ez már megtörtént volna". Viszont álmomból erre nem emlékeztem így el is hagytam hamar a gondolatot. A nagy csöndet az úton ő törte meg.
-Mesélj magadról valamit! -ezt olyan lágyan és édesen mondta, hogy nem is tudtam először megszólalni csak kis fázis késéssel.
-Mit mondhatna egy olyan mint én? Fél életemet ott tőltöttem le... -mondtam szomorúan magam elé bámulva.
-De most újra kezdheted v...
-V??
-Egy velneszben!-kapkodott zavarodtan,nem értettem miért lett ilyen. Azt sem tudom hogyan kell ilyenkor reagálni, mennyire lehetek közvetlen meg ilyesmi az elmegyógyintézetbe erre nem volt szükség.
-Remek! -mosolyodtam el végül.
-Hova is megyünk?
-Hozzám! Nálam fogsz lakni.
-Meddig?
-Azt még nem tudom. -hangja kicsit megcsuklott de nem értettem miért. Pár perc után megérkeztünk hozzá.
-Itt vagyunk! -kiálltott fel.
-Azt a k...!! -csódálkoztam hatalmas házán.
-Tetszik? Itt leszel egy ideig!
-Nagyon! Meg mutatod belülről is?
-Persze gyere! -fogta meg csuklóm és maga után húzott. Nagyon fura érzés kerített hatalmába, mintha pillangók repkedtek volna hasamba, és mintha felhők közt repkedtem volna de volt bennem egy félelem érzet is...
-Nah tetszik? -mutatot a "palotán" végig.
-Nagyon! -mondtam és lehuppantam a kanapéra. Ő óvatosan mellém ült egy tisztes távolságot tartva. Kínos csend honolt végig a házban. Aztán megköszörülte hangját és lágyan megtörte a csendet.
-És hogy hogy bekerültél abba az intézetbe?
-Hosszú....
-Van időnk. -nevetett kínosan.
-Hát jó... -majd bele kezdtem és elmeséltem a "storymat".
-Az a lényeg hogy most már szabad vagy.
-Hát igen elég sokat kellett várnom arra a pillanatra mikor kilépek a kapun. El sem tudod képzelni milyen jó érzés volt.
-Hát gondolom milyen lehetett...
-Úgy érzem neked is van egy szaftos meséd.
-Van... De nem hiszem,hogy érdekel az életem.
-Pedig igen!
-Tényleg? -csillantak fel szemei és kicsit közelebb csúszott hozzám.
-Igen! Nah mesélj már!! -sürgettem.
-Hát hol is kezdjem... Kis koromban tesóm aki már 15 éves volt súlyos drog problémákkal szenvedett, akkor talán lehettem 5-6 éves, így nem igazán fogtam fel mi is a helyzet. Mikor nagyobb lettem minden világossá vált, de nem tudtam mit tenni ellene. Mikor 14 éves voltam bírósági ügy lett ebből az egész drogozásából és eléggé felkavarta az életem. Nem voltam tisztában cselekvéseimmel,ezért bátyám szobájában felkutattam egy tasakot és belőttem magam. Kiderült később, hogy a tű ne volt fertőtlenítve. Kisebb vérmérgezést kaptam, de ahogy látod még élek! Majd ahogy teltek az idők nem tudtam leállni. Minnél többet kívántam az adott kábítószerből, majd sajnos odáig fajultak a dolgok, hogy kereskedni kezdtem vele, és egy ügyfél házhoz szállítást kért amibe nem nagyon egyeztem volna bele de kellett a pénz. Mikor kivittük én és egy barátom arra járőrözött a rendőrség míly meglepően, és hát 8 év bőrtön lett a vége. A bőrtönben mindent megbántam. Nem akaratam tovább folytatni úgy az életem, ezért elkezdtem járni elvonóra, pszihológushoz és végeztem egy egyetemet is ami elött nagyon sok felkészítőre jártam. 19 évesen szabadultam és felemelő érzés volt onnan távozni.És most pedig ez vagyok. Egy teljesen átlagos férfi.
-Fhhhu hát kemény életed lehetett.
-Te sem vagy más. -és egymásra pillantottunk. Egy érzékies szemkontaktus volt ami olyan dolgokat váltott kibelőlem ami eddig még soha nem történt meg.
-Az a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak! -hirtelen bontakozott ki belőlem ez az érzés és kezét kezembe vettem. Majd sötét barna szemei először a kezeinkre pillantottak majd a szememre.
-Vagy is nagyon jó, hogy ilyen nagy házban lakhatunk!-pattantam felhírtelen és már ott sem akartam lenni csak egy kaján mosolyt láttam arcán.
-Megmutatod a szobám?
-Igen gyere! -vezetett a lépcsőhöz majd azon fel. Mikor lábaim az utólsó lépcsőfokot elhagyták egy kis szelíd szoba tárult elém.
-Ez a te szobád! -mutatott kezével arra ami elött épp álltunk.
-És ez itt mellette az enyém! -mutatott a közvetlen melletti lévő helyiségre.
-Nagyon jó,akkor én most be cuccolok!
-Csak nyugodtan! -állt félre Hoseok majd be ment a szobába. Lesiettem bőröndömért és felvittem. Mikor szobámba beléptem úgy éreztem végre, hogy otthon vagyok. Barack színű falak, letisztult stílus, modern tölgyfa bútorok és egy nagy francia ágy azon betig bézs színű paplan és párna. Kellemes érzés kerített hatalmába. Bőröndömből csak pár ruhát vettem ki, amit egyből szekrényembe dobtam. Fordultam volna meg,hogy kimenjek, de Hoseok úgy megijesztett, ahogy csak ott állt az ajtónak támaszkodva.
-Te mióta vagy itt?
-Most jöttem. Tetszik a szoba?
-Igen nagyon,szebb nem is lehetne.
-Reméltem, hogy eltalálom a személyiségedet.
-Honnan tudsz te az én személyiségemről?
-Az titok! -fordult meg és ment is volna el de én elkaptam vállát.
-Ne menj...
-Miért?
-Mert...
-Mert?
-Mert... Azt mondtad elviszel ruhát venni!
-Mehetünk! -kapta elő kulcsát hirtelen és elöttem meglóbálta.
-Akkor gyerünk! -mondtam zavarodottan és inkább gyorsan elmentem előtte nehogy észre vegye, hogy elpirultam. Nem ezt akartam mondani neki szívem szerint, de még várok vele hogy ő is megszeressen...

Sziasztok! Itt egy kis rövid bekötő részecske, ami nem lett valami pompás, de remélem tetszik! Bocsi a késésért csak minden összejött de most már aktívabb leszek.
Pusza😘