Szeszih Kpop Egypercesei

Holnap majd újra mosolygok - EXO Baekhyun

A könnyeim folyamatosan csorogtak végig az arcomon. Alig kaptam levegőt, hiszen már hosszú percek óta rázta a testemet a zokogás, és éreztem ez még továbbra is így lesz. A könyökömmel a térdemen támaszkodtam, arcomat szorosan a tenyerembe zártam, hogy az előttem guggoló fiú még véletlenül se láthassa, hogy hogyan nézek ki.

- Kérlek, Sobae-ya mondd el mi a baj! – simította a legjobb barátom az egyik kezét a combomra, hogy megpróbálja magára vonni a figyelmemet.

- Jaeki... - motyogtam alig hallhatóan, annak a lánynak a nevét, akit a világon mindennél jobban szerettem. A testvérem volt, a lelki társam bármiben számíthattam rá. Neki mondtam el mindent, a legféltettebb titkaimat is. Mint például, azt, hogy szerelmes vagyok Kim Minseokba, a két évvel felettünk járó srácba az egyetemen. – Elárult...

Baekhyun hangosan felsóhajtott, de az arcát nem láttam, bár gondolom nem nézett túl szépen. Tudtam, hogy ő nem kedvelte úgy Jaekit, sőt kifejezetten utálta, mert állítása egy kétszínű picsa, akiben sosem szabad senkinek megbíznia. De én mindig csak lecsitítottam, mondván ne mondjon ilyet a legjobb barátnőmre. Tökéletesnek láttam Jaekit. Egészen két órával ezelőttig.

- Mit csinált az a nyomorult? – Baekhyun hangja nagyon ideges volt. Sosem hallottam még ilyet. – Sosem láttalak még ilyennek, Mochi, úgyhogy valamit nagyon elbaszhatott, ha ennyire ki vagy.

Igaza volt. Sosem szoktam sírni. Általában egy világi kedves lány vagyok, aki sokat mosolyog és igyekszik a lehető legkedvesebben bánni az emberekkel. Baekhyun ezért is hívott Mochinak, mert állítása szerint édes vagyok és szerethető, mint az a nyúlós édesség is.

Nagy levegőt véve megtöröltem az arcomat, hogy a fiú szemébe nézhessek, amíg elmondom a történetet.

- Tudod ki Minseok, ugye? – kérdeztem rá egyértelműen. Baekhyun bólintott. – Lehetséges, hogy egy kicsit beleestem. És az is lehet, hogy ezt elkottyantottam Jaekinek...

- És? Elmondta neki? – ráncolta a homlokát. – Mert attól nem kéne ennyire...

- Erről szó sincs. – dörzsöltem meg két kézzel az arcomat. – Azt mondta, hogy szerinte én sem vagyok közömbös Minseoknak, és próbáljak meg vele beszélgetni. De ismersz, oppa! Én nem merek azzal a fiúval beszélni, aki tetszik nekem!

- Azt ne mondd, hogy...

- De, Jaeki beszélt vele. – szakítottam félbe, mert pontosan tudtam, hogy mire aka célozni. – Sőt, egyre többet kezdtek beszélni, de én hülye azt hittem engem fényez neki, és majd idővel tudok vele én is beszélni, vagy valami. És tudod mi a legnagyobb poén? Hogy én ezt tényleg komolyan elhittem! Megbíztam benne, és bíztattam, hogy beszéljen Minseokkal, mert én komolyan azt hittem, hogy rólam beszélnek! Hát nem rólam beszélgettek...

A könnyeim újra folyni kezdtek az arcomon, ahogy beugrott a kép, amit két órája láttam. Minseok és Jaeki kézen fogva lépkedtek a folyosón, és mielőtt Minseok bemehetett volna a terembe, egy hosszú csókot nyomott a lány szájára, amit én tökéletes szögből végig nézhettem.

- Összejöttek, igaz? – Baekhyun mindig tudta, hogy mit kell mondani. Olyan volt, mintha bele látott volna a lelkembe.

- Nem ez a lényeg, te is tudod, hogy az nem érdekelne. – rágcsáltam az ajkaimat. – Hanem, hogy nem tudom mikor jöttek össze. És Jaeki semmit nem mondott. A hátam mögött csinálta az egészet, és ma lebukott.

- Beszéltél vele?

- Persze. Megkérdeztem, hogy ez mégis micsoda? Ő meg erre közölte velem, hogy ja, egy ideje randizgattak és most végre járni kezdtek. Még azt is megkérdezte, hogy ez milyen király, nem? Hiszen Kim Minseok népszerű, és tökre jó fej, ja és ha már témánál tartunk, eleinte én tetszettem neki, és valóban rólam beszélgettek, de utána Jaeki is elkezdte érdekelni és végül nála kötött ki, mert Jaeki azt mondta Minseoknak, hogy én nem érdeklődöm iránta! – észre sem vettem, hogy hangosan kiabálni kezdtem, és a könnyeim újra utat törtek maguknak. Leszartam, hogy Minseok valakivel összejött, nem ez zavart, hiszen nem is ismertem, annyira, hogy ezzel megbántson. Jaeki árult el. Sosem néztem volna ki a legjobb barátnőmből, hogy ezt megteszi. Az összes bizalmamat belefektettem, ő meg a kedvességemet kihasználva, hátba szúrt egy méretes késsel. – Annyira csalódott vagyok, Baekhyunie. Sosem éreztem még ennyire rosszul magam. – sírtam el újból magam és visszahelyezkedtem az előző pozíciómba, amiben a kis monológom előtt voltam.

- Sobae, ne csináld ezt! – nyúlt az állam alá Baekhyun, hogy kényszerítsen a szemkontaktusra. – Te ennél több vagy, érted? Kit érdekel Jaeki? Mindig mondtam, hogy nem megbízható, legalább most már te is rájöttél, nem? Jobb később, mint soha, de végre kiismerted. Hidd el, hogy nincs rá szükséged! Te vagy Choi Sobae, a vidámság mochi, akit mindenki szeret, mert állandóan mosolyog, és olyan, mint valami őrangyal. Ez ne felejtsd el, oké?

Jól estek a szavai, és tényleg elgondolkodtattak, de még nem álltam készen arra, hogy szembe nézzek a világgal.

- Igazad van, oppa. – fújtam ki a levegőmet, majd elhúzódtam tőle, mert zavarba hozott, hogy az ujjai még mindig az államon vannak. – Ígérem, hogy holnap majd újra mosolygok, de ma még nem vagyok rá képes.

- Ezen könnyen változtathatunk...

Baekhyun kidugta a nyelvét, és a szemembe nézve benedvesítette az ajkait. Döbbenten pislogva meredtem a fiúra, hogy mégis mire készül. Lefagyva vártam, hogy mozduljon. Egyik kezébe vette az arcomat, majd lassan elkezdett felém hajolni. A szívem hevesen dobogva várta, hogy megtudjam, valóban arra készül-e, amire gondolom. Baekhyun pár millivel a szám előtt meg állt egy pillanatra, várva, hogy mit szólok a dologhoz. Nem tudom mi ütött belém, amikor önszántamból léptem át a kis távolságot, ami elválasztott tőle. Baek meglepetten sóhajtott az ajkaimra, majd kissé felbátorodva csókolt meg. Ösztönösen csúsztattam a karomat a nyaka köré, hogy közelebb vonjam őt magamhoz, ahogy csókolózni kezdtünk. Édes, puha ajkai vigyázva becézgették az enyémet, és szinte éreztem, ahogy elolvadok a karjai között. Sosem gondoltam, hogy egyszer végre megtörténik. Gyerekkorunk óta barátok voltunk, és mindig is tetszett nekem, de sosem mertem beleszeretni, ezért tartottam vele egy kis távolságot, mert tudtam, ha közelebb kerülnénk egymáshoz, kétségtelenül belehabarodnék. De ez akaratom ellenére megtörtént, és hiába, azért nem érdekelt mi van Minseokkal, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy Baekhyunbe vagyok szerelmes.

A csókunk kedves volt, és aranyos és mindkettőnk szeme csillogott, amikor elhúzódtunk egymástól.

- Megint mosolyogsz, Sobae! – nevette el magát Baekhyun, amitől nekem is kuncognom kellett. A keze továbbra is az arcomat fogta, ujjaival pedig finoman simogatta az almácskáimat.

- Te is mosolyogsz, Hyunie. – jegyeztem meg zavartan, mire ő neki döntötte a homlokát az enyémnek.

- Persze, hogy mosolygok, mert végre megcsókoltalak! – suttogta kettőnk közé, amitől a szívem egyre jobban dörömbölt a mellkasomban. – Évek óta tudom, hogy szerelmes vagyok beléd, Sobae, de nem akartam a barátságunkat tönkre tenni, mert tudtam, hogy te nem így érzel és...

Mielőtt folytathatta volna a számat újra az övének nyomtam egy rövid csók erejéig.

- Szeretlek, Baekhyun. – mondtam ki. – És ezek szerint mindketten hülyék vagyunk, és vakok!

Felnevettünk, ahogy tudatosult bennünk egy újabb közös vonásunk. Hirtelen úgy éreztem nem is érdekel mi történt néhány órája. Lehetséges, ha nem látom meg Jaekit és Minseokot, most nem vallottuk volna, be egymásnak mit érzünk és talán évekig eltitkoltuk volna.

Egymás kezét fogva hagytuk el az öltözőt, ahol eddig sírtam, de mikor kiléptem az ajtón tudtam, hogy nem emiatt lesz nekem emlékezetes a büdös, poros helyiség. Valami sokkal fontosabb történt ott, illetve több fontos dolog is. Kiszámíthatatlan dolgok ezek. Egyik percben elárul és padlóra küld a legjobb barátnőm, a következőben pedig a titkos szerelemből, valódi lesz. Mindenesetre még a végén hálát kell mondanom, annak a cafkának, hogy hátba szúrt és elárult. Ha nem tette volna, nem lennék én jelenleg is a világ legboldogabb embere. 

Sziasztok!

Gondoltam elkezdek egy kisebb novellás kötete, ahol a 16 szerelmemről készült sztorijaimat megosztom majd veletek, és ha gondoljátok idővel, nektek is írok, ha szeretnétek. Várom a kis véleményeiteket, erről. Remélhetőleg gyakran lesznek itt történetek, mert iskolai óráimon, ahol nem nagyon tudok mit csinálni, ilyeneket szoktam kreálni. Hát, mindenesetre majd meglátjuk :)

Puszi: Szeszih