Szeszih Kpop Egypercesei

Te vagy a lány az álmomból 1/2 - BTS Taehyung

- Szép jó reggelt Kyura unni! - köszöntem sugárzó mosollyal az arcomon, ahogy beléptem a virágbolt ajtaján.

- Most, hogy megjöttél máris jobb lett! - viszonozta a lány a gesztusomat. - Eunhwa ajumma nem jön ma be, mert elutazott az unokatestvéréhez a fene se tudja hova, úgyhogy ez mind ránk vár. - bökött a hatalmas asztalra kipakolt virágokra, amik látszólag arra vártak, hogy szépséges csokrot, illetve csokrokat kössünk belőlük. Levettem a reggeli hűvös miatt felkapott farmer kabátomat és a táskámat, majd lepakoltam őket a kasszáspult aljába elhelyezett kis polcra. Megmostam a kezemet a kis csapban, ami egy virágboltban elmaradhatatlan volt és odasiettem Kyurához, hogy ne egyedül szenvedjen.

- Esküvő lesz? - érdeklődtem elhelyezkedve egy műanyag széken, miközben már a kezem közé is kaptam néhány szál bazsarózsát, hogy megpróbáljak tökéletes csokrot varázsolni belőle.

- Igen. Minket bíztak meg a menyasszony és a koszorúslány csokrokkal is. - bólogatott Kyura, közben pedig a keze szorgosan vagdosta le a kiálló szárakat. - Ja, meg a díszek egy részét is.

- Én is bazsarózsa csokorral akarok egyszer férjhez menni! - suttogtam elvarázsolva, ahogy megcsapott a virág kellemes illata, amiért odáig voltam. Kyura rám nevetett, majd elterelődött más témára a beszélgetésünk. Egy évvel ezelőtt költöztem Szöulba, néhány héttel az érettségi bankett után. Fogalmam sem volt, arról, hogy felvettek-e a szöuli egyetemre, de azt tudtam, hogy el kell jönnöm Magyarországról. Nem akartam ott maradni, nem éreztem, hogy ott lenne a helyem, így hova máshova is mehettem volna, ha nem kedvenc országomba. Pár hete lehettem az ázsiai országban, amikor kitévedtem egy piacra, ahol egy bizonyos Lee Eunhwa nevű harmincas évei közepén járó nő árult szebbnél szebb csokrokat, és cserepes növényeket. Véletlenül szóba elegyedtünk, és elkottyantottam neki, hogy előző nyáron elvégeztem egy virágkötő tanfolyamot, merő unalomból, mert nem tudtam, hogy mivel üthetném el azt a két hetet, amíg a legjobb barátnőm valami egzotikus tengerparton süttette a fenekét. Eunhwa megkérte, hogy rögtönözve tartsak neki egy kis bemutatót, ami után rögtön lecsapott rám és felvett a boltjába dolgozni. Így hárman kötjük már egy éve a virágokat a kis, de meglepően népszerű üzletben. Egyébként legnagyobb szerencsémre, az egyetemre is felvettek, úgyhogy néhány éven belül diplomás magyar-koreai szakos tanár leszek.

~°~°~

A zene leállt, mire én lihegve estem össze a földön. Nem volt, annyi erő sem a lábaimba, hogy elvonszoljam magam a próbaterem kanapéjáig. Csak szimplán hanyatt vágtam magam a parkettán és fohászkodtam a túlélésért.

- Élsz még, Tae? - ült le a jobb oldalamra Jimin, és éreztem, hogy a mellkasomra helyez egy üveg vizet.

- Nem. - vágtam rá ösztönösen, felnyúlva az üveghez. Megpróbáltam úgy inni, hogy nem emelem fel a fejemet, de rossz ötletnek bizonyult, és egy nagy adag vizet kaptam az arcomra. Jimin hangosan nevetni kezdett szerencsétlenségem láttán, de még én is megmosolyogtam a bénázásomat.

- Elég dekoncentrált vagy mostanában. - jegyezte meg, miközben én sikeresen kortyoltam egy nagyot az italomból, ami most végre a számba jutott nem az arcomra. - Minden oké?

- Aha. - bólintottam az ajkamba harapva. Felhúztam a térdeimet és rájuk támasztottam a kezemet, majd a két lábam közé hajoltam a fejemmel. - Vagyis, nem tudom. Valami rettenetesen fura dolog történt velem egy hete, és képzeld az óta is újra és újra megtörténik.

- Te miről beszélsz? - Jimin értetlenül bökte meg a vállamat, mire felemeltem a fejem, hogy rá nézhessek.

- Egy hete ugyanazzal a lánnyal álmodok. - meredtem magam elé álmodozva. - Középmagas, csinos, hosszú fekete hajú és gyönyörű szép arcú. A nyakamat rá, hogy nem ázsiai, de nem is európai. Kicsit mindkettő, azt hiszem. Csilingelő nevetése van, és ha mosolyog szebb lesz az egész világ.