Az Egók Valódiak?! Ep.1. |Septiplier&Antiseptiplier|

6. rész -Vége??-

Chase megnyitotta a portált és azonnal beleszaladtam és vettem az irányt Mark után a jogarral.. A jogarral amit Dark a Földön hagyott, amit felruházott az ő erejével, és hát persze hogy van Dark ellen is varázsige és varázslat! Marvin adott egy kis varázsigét hogy birjam az iramot. Futottam ahogy csak birtam Mark után..
-Aah!!-hallottam egy orditást.. Mark??
-MARK TARTS KI!!-rohantam be a hatalmas barlangba. Bementem ahol pár őrt lekellett ütnöm és ahol megláttam ahogy Dark kínozza Markot.. Mark alig volt életben. Kivolt kötözve és árammal állandóan lesokkolta hogy kinyerje belőle az összes fájdalmat mig megnem hal, és csak Dark éli túl.
-MARK!!-Kiáltottam fel mire Dark felfigyelt rám.
-MEGÖLTED ANTIT! MEGÖLTED ÉS MOST ÉN JÖVÖK!-nézett rám Dark fekete szemekkel ökölbe zárt kézzel lebegett fel fekete mágiával körülvéve. A jogarral megsebesítettem, de egyenlőre ezzel nem akartam foglalkozni, mi van ha Mark nincs jól? Oda szaladtam hozzá míg Dark kivolt ütve.
-Mark istenem jól vagy??!!-szedtem le a kötelet a kezéről.
-J...jack...
-Mondtam hogy együtt fogjuk megoldani, jó?!-mondtam és felakartam kapni amikor Dark kiütötte a kezeim közül Markot és eldobta neki egy sziklának.. Nem mozdult meg és bepánikoltam..

*eközben a Földön*
-Vájon minden rendben lezs?-kérdezte Schneep Dr.Ipliert ölelgetve. Mark egói kezdtek halványodni. Mark gyengült.
-Ne! Basszus Mark nem adhatod fel!-mondta Chase nézve kéttségbe esetten a halványodó egókat.
-Hiányozni fogsz Schneep-mondta Dr.Iplier és homlokon puszilta a dokit.
-Nem mézs te sehová!-mondta Schneep és megcsókolta a másik orvost.

*vissza a démon világba*

-MARK!!-ordítottam fel.
-Na mivan.. Csak nem meghalt?-nevetett fel Dark mire neki támadtam teljes haragomból. Aztán eszembe jutott a jogar. A varázsige.
Elövettem a jogart mire Dark megtorpant
-Azt honnan vetted?-kérdezte. Mit sem vetettem rá elkezdtem kántálni a varázsigét és felé irányítottam a feketén izzó jogart.
-Ne! NE! NEEEE-ordibálta Dark. Mintha égett volna, mint a vámpírok, mire végre elpárolgott. Oda rohantam Markhoz megnézni hogy él a még. Hála a jóistennek még élt.. Még...
Hivtam Chaset hogy nyissa meg azonnal a portált és átvittem Markot a világunkba.
-Segitsetek!-mondtam és letettem oda őt, ahol eddig én feküdtem. Aztán ránéztem a halványodó Egókra
-Ne..ugye nem haldoklik!?! Ugye megmentitek!?-vetettem fel a kérdéseket és megfogtam Mark kezét.
-Tarts ki szerelmem.. Kérlek.. Együtt fejeztük be.. Együtt is akarok tovább lépni ezen. Ha hallasz tudd hogy küzdened kell azért amiért pár órája én is küzdöttem! Értünk!-mondtam a végêt egy picit könnyezve de éreztem ahogy a végére Mark megszoritja egy kicsit a kezem és próbál egy pici mosolyt felcsapni az arcára
-minden rendben lesz-mondtam
És elkezdődött az ápolás. Túlsok erőt vesztett, túlsok energiát. Szerencse hogy él.

*2óra múlva*

Még mindig halványak az egói, egyre halványabbak..
-Kérlek ne add fel.. Erős vagy.. A legerősebb akit ismerek és melletted én is erősnek érzem magam, de ha most elmész én leszek a leggyengébb..-mondtam de Mark csak szuszogott. Annyira féltem hogy elveszítem. Hirtelen elkezdett sípolni egy hangon a műszer amin Mark szívverését néztük
-ELVESZITJÜK!-orditott fel Dr.Iplier. probálták ujra éleszteni de nem ment.
-DR.IPLIER!-kiáltott fel Schneep az alig látható dokira.
-Mindig is szerettelek Schneep!-mondta utolsó szavait Dr.Iplier  megölelte Schneepet és eltünt. Körbe néztünk és sorba tüntek el az egók. Egyszerűen nem birtam és elkezdtem ujra éleszteni minden féle képpen Markot. Szájon át, szívmasszás, az újraélesztő, nem ment semmi.
Bőgni kezdtem és folytattam tovább..
-MARK NEM HAGYHATSZ ITT! MARK NEM HAGYHATSZ EGYEDÜL! MARK KÉRLEK! KÉRLEK NE HAGYJ ITT KÉRLEK KÜZDJ ÉRTÜNK!-mondtam egyre több vizet eresztve a szememből, ütögetni kezdtem a mellkasát Marknak ököllel mire Jackieboy-ék leakartak fogni, de az ütésekre Mark szive ujraindult.
-ISTENEM!-fogtam meg a homlokom és örömömben sirni kezdtem.
Az egók teljesfényben visszatértek
-IPLIER!!!-mondta Schneep boldogan
-Schneep..-ölelte át egymást a két doki
-Warf? Jim? Jól vagytok mindannyian?-kérdezte Jackaboyman és Marvin.
-Ahh.. A mellkasom.. Eltörted a bordáimat..-nevetett fel Mark a földröl
-MARK!!-öleltem át óvatosan és sírni kezdtem a vállán
-Istenem soha de soha ne ijessz meg így és igérd meg nekem hogy ha aztmondod együtt vetünk véget egy démonnak vagy bárminek akkor nem áldozod be magad!-mosolyogtam sirva rá.
-Megigérem.. De.. De győztünk?-kérdezte Mark
-IGEN! Megtalálták Dark "ellenszerét" Én pedig azonnal utánad rohantam hogy segitsek. Aztán kinyirtam az egod és téged pedig azonnal a legjobb orvosokhoz hoztalak-mutattam a két aranyos doki párra.
-Szeretlek Seàn, nélküled ha eljön Dark sose tudtam volna megölni. Köszönöm hogy újra élővé tettél miközben haldokoltam.
-Én is szeretlek Markimoo!! Na de menjünk ünnepelni és együnk valamit!-mondtam vidáman, és éhesen. Utoljára a finom palacsintáiból falatoztam.
-Nem hiszem hogy tudok enni, de egy kis vizet adhatsz -fogta Mark a mellkasát.
-Ehh.. Bocs hogy szétütöttelek-vakartam meg kínosan a tarkómat.
-Ezek az ütések élesztettek újra, szóval ne kérj bocsánatot!-mondta és elkapta a kezem. -Szeretlek
-Én imádlak-mondtam és megcsókoltam. A csókunk végén elnéztünk a szoba másik felében lévő dokikra. Tisztán kivehető volt ahogy beszélgetnek a nagy hangzavarba.
-Iplier.. Ánnyira örülök hogy élzs!-mondta Schneep
-Sose hagynám hogy úgy álljon le a szervezetem és vesszem el az életképességemet hogy nem mondtam volna el neked valamit Schneep.-mondta Iplier, és Markal majdnem elkapott a röhögőgörcs hogy hogy lehet ilyen konkrétan orvosi nyelven elmagyarázni az érzéseit. Jézus de bonyolult egoink vannak.
-Mit ákársz mondani?
-Is breà liom tú Schneep {Szeretlek Schneep}-mondta a legaranyosabb kacsintós mosollyal Dr.Iplier.
-Wow. Miótá tudzs Írül?-kérdezte Schneep
-Amióta megismertelek tanulom a nyelved.-vakarta meg a tarkóját Mark doki egója.
-Én izs szeretlek Iplier!-mondta Schneep és egy lendülettel megcsókolta Dr.Ipliert.
-Na most hogy a két doki is összejött, nem hoznátok vizet Marknak meg nekem egykis ünnepi kaját? De? Köszi!!-mondtam mosolyogva mire a két doki nevetve kézenfogva kirohantak és remélem kajáért mentek!
-Aranyosak, nem de?-nézett rám Mark aranyosan
-Nem aranyosabbak nálad, bár igaz mi vagyunk azok, szóval igen aranyosak, de mi aranyosabbak vagyunk. NA ÉRTED!-nevettem el magam
-Értem nyugi.-mosolygott rám. Annyi ideig néztünk egymás szemébe míg Mark nemkezdett el egy kicsit közelebb hajolni és én is közelebb hajoltam.
Mit ne mondjak elöször furcsa volt, mert férfival ilyet sosem éreztem, de örülök hogy vele érezhetem ezt.
-Na ezis megtörtént-simogattam meg az arcát
-Ilyen közelről sokkal gyönyörűbbek a szemeid-kócolta össze a hajam
-Tudod mennyi időbe telik ezt a madárfészket megcsinálni?-nevettem
-Bazze, 2napna harcolunk meg minden de neked az a problémád hogy beleturtam a hajadba-mondta viccesen felháborodva és mégjobban össze bozontolta a hajam. Mosolyogtunk egymásra egy darabig míg a dokik nem érkeztek meg a kajával, Marknak pedig hoztak vizet.

*másnap 7:30*

Az egyik vendégszobában aludtunk. A redőnyön pont a szemembe sütött egy aranyos napsugár ami nem hagyott aludni. De nemis baj. Mert Mark a mellkasomon aludt. Olyan aranyos volt hogy azt szavakkal leirni lehetetlen. És a vörös haja sem volt semmi ahogy a nap rásütött. Nem akartam felébreszteni ezért hagytam hogy szuszogjon a mellkasomon, addig is elvettem magam mellől a telefonom és nyomtam egy selfiet ahogy alszik rajtam. És hát, csak egy alsónadrágban volt, elég szexi volt mit ne mondjak. Kezdtem érezni hogy a hólyagom kezd megtelni felesleges üzemanyaggal ezért muszáj volt felkeltenem szegényt. Lassan elkezdtem simogatni a hátát és suttogni neki.
-Piciim, jóreggelt.-mondtam neki mire ő szuszogva felnézett rám.
-Jóreggelt.. Mennyi az idő?-mondta rekedtes hangon
-7:54
-Aaaahhhh korán van miért nem alszunk méég?-nyűgölödött Mark
-Mivel én szépszóval mindjárt bepisálok és illedelmesen fel akartalak kelteni?-mondtam rá mosolyogva.
-Oh már értem.-nevetett fáradtan.
-Én elmegyek mosdóba de te addig ha szeretnél aludj vissza.-pusziltam homlokon és elmentem elintézni a sürgős dolgomat. Mire visszaértem nem vártam sokat, vissza is aludt Mark. Halkan lehuztam a redőnst hogy teljesen sötét legyen, és még le is terítettem egy lepedővel és visszamásztam az ágyba. Mark egyből vissza helyezkedett abba a pózba mielött kimentem volna. Megfogtam a derekát és elaludtam, vele a mellkasomon.
-JÓÓ REGGEEEEELLT-jött be ordibálva Jackieboy és Warfstache
-Mi a fasz?-mondta Mark én pedig kómásan felkeltem
-Remélem ruha amugy van rajtatok-mondta Warfstache
-Persze hogy van! Bolond vagy?-kérdeztem
-Igen-mondta Warf, Jackie és Mark teljesen egyszerre
-Oh. Akkor már értek mindent-nevettem el magam
-Na de mi vissza megyünk a világunkba, Mark a házadat rendbe raktuk meg felujjitottuk, szivesen. Jó szórakozást és ha kellünk Chase hagyott egy levelet a konyhába. Csősztök!!-mondta Marvin is csatlakozva. Jameson elintegetett a többiek elköszöntek mi meg megköszöntük a segitségüket. Chasenek még külön köszönetet mondtunk és elmondta a levél lényegét. Valami kis lézer átjáró hozzájuk.
-Sziaasztoook!-integettem el az egóinktól. Elmentek
-Durva nem?-kezdte
-Hmm?-néztem rá
-Durva hogy ezek az egók tényleg teljes valójukban igazak és élnek!
-Hát i̾g̾e̾n̾
-De tudod még mi a legdurvább?-nézett rám.
-Az a legdurvább hogy beléd szerettem a másik világban, és eljátszottuk hogy utáljuk egymást. Az pedig még durvább hogy elhitték hogy minket öltek meg. Mostmár tudjuk mivel iktassuk ki őket.
Szeretlek Anti.
-Én̾ i̾s̾ t̾ég̾e̾d̾ D̾a̾r̾k̾.